Midnight Memories

17. Fejezet

Az orvos lépett ki rajta majd felénk fordult.

-Még pár napig bent kéne tartanunk az urat.. - kezdte az orvos mire Louis felpattant nem hagyva, hogy a szakember befejezze mondanivalóját. Mindnyájan felé kaptuk a tekintetünk majd orvos felé, Liam ezt párszor el is játszotta mi csak kérdőn bámultunk Mr. Brown-ra, hogy mondja a híreket.

-Esélyes, hogy műteni kell, de semmi komolyra ne gondoljanak. Az eddigi eredmények alapján nem tudjuk még, várni kéne pár napot, hogy lássuk és több labort kell elvégeznünk rajta.

-Műteni? - Louis teljesem kiakadt, elviharzott a mosdóba Zayn pedig sietősen követte a példáját.

-Valami rosszat mondtam..? - nézett felém Mr. Brown.

-Nem dehogy - ráztam meg a fejem - csak aggódik érte ahogy mindannyian.. Bemehetek hozzá?

Az orvos bólintott én pedig óvatosan bementem hozzá. Harry némán rám emelte tekintetét majd ölelésre nyújtotta felém mindkét kezét. A szobája eléggé hasonló volt az enyémhez csak egyel kevesebb ágy volt benne, de nagyobb volt a tér valamivel. Az ablakok is kicsivel nagyobbak voltak a folyosónál és a szobáknál lévőknél. Egy pici kaktusz díszelgett mellette, gondolom Louis hozta neki.

Odamentem és szorosan - persze csak annyira, hogy ne fájjon neki - megöleltem.

-Sajnálom - suttogtam könnyeimet elfojtva - tényleg nagyon nagyon sajnálom.

-Shh. - óvatosan simogatta a hátam, de nem mondott semmi mást, csak ennyit. Picit elhúzódtam tőle mire ő mélyen szemeimbe nézett. Enyhe pír jelent meg az arcomon.

Csöndben néztük egymás íriszeit aztán kissé közelebb hajolt majd megcsókolt. Viszonoztam csókját, de amint realizáltam mit csinálunk épp hirtelen elhúzódtam. Bűntudat nyers keserűsége járta át a testem, hiszen neki is van barátja és nekem is. Harry észbekapott és magyarázkodásba kezdett:

-Bocsánat! Nem kellett volna tudom, nem is nagyon értem mi ütött belém.. Bocsánat. - nézett rám mire én csak megráztam a fejem és megöleltem, cseppet sem zavart, hogy ezt csinálta, de nem igazán tudtam hogyan tudnám ezt rendesen közölni vele.

-Nem baj. - adtam választ végül.

A beszélgetést Louis törte meg ahogy berontott a szobába, Harry rám, majd Loura nézett, gondolom az előbbi kis akciónk miatt. Reménykedtem, hogy Louis nem látta, nem hiányzik, hogy annál is sokkal, de sokkal rosszabba legyünk mint alapból vagyunk, pedig azt már nehéz fokozni.

-Gond van? Azon kívül, hogy bent tartanak - kérdezte Lou - miért néztek ilyen furán?

-Nincs semmi gond nyugi - Harry kibontakozott az ölelésünkből és magához húzta Lout. Elindultam ki, hogy kettesbe hagyjam őket, biztos meg akarnak beszélni pár dolgot, Louis elmondja az aggódó szövegét Harry pedig nyugtatja én pedig nem akarok harmadik kereket játszani főleg azok után ami az imént történt.

-Nem kell kimenned, nem zavarsz. - szólt utánam Harry, bizonytalanul Louisra néztem, de ő is bólintott. Visszaléptem az ajtón majd leültem a fiú ágya meletti székre, Lou a másik oldalán ült és így beszélgettük el órákig az időt.