Téves szám, kölyök!

9. A kórház

Pepper

Hogy megy a suli, Pete?

Rhodey

Biztos órán van

Bruce

Hé, Pete, mizu a suliban??

Steve

Még mindig nem válaszol

Clint

Fura

Natasha

Talán lemerült a telefonja

Tony és Peter privát beszélgetése

Tony

Kölyök, jól vagy?

Nem válaszolsz a csoportban

Válaszolj már

Simán lenyomozlak, ha akarom 

Tony szemszöge

Valami nincs rendben, érzem. A kölyök nem válaszol a többieknek, de még nekem sem. Mindenkit a laborba hívtam, miközben lenyomoztam Petert. Elég hamar ott voltak.

- Mit találtál? – kérdezte Bruce, miközben leült egy másik asztalhoz, hogy segítsen a keresésben.

- Csak érdektelen dolgokat. A lakását, a szüleit, az iskoláját és ennyi! – válaszoltam idegesen.

Nem tudtam miért, de úgy éreztem, valami baj történt. Szinte elájultam az aggodalomtól és a többiek se néztek ki jobban.

- Talán nem kerestük még mindenhol – szólt Pepper.

- P.É.N.T.E.K. – szólalt meg hirtelen Natasha -, nézz utána minden lehetséges jelentésnek Queensből, amiben szerepel Peter Benjamin Parker nevű tinédzser.

- Keresés... keresés befejezve. Peter Parker orvosi jelentése.

- O-orvosi jelentés? – kérdeztem aggódva.

- Igen. Mr. Parkert nemrég tolták ki a műtőből a Queensi Kerületi Kórházban.

- P.É.N.T.E.K.! Készítsd a gépet – utasította Steve.

Gyorsan kirohantunk a laborból és felszálltunk a gépre. Mi a franc történhetett a kölyökkel, hogy a sürgősségire került??

.....................

Amint a quinjet megállt a levegőben, kiugrottunk és a kórház felé siettünk. Amikor benyomultunk az ajtón, mindenki minket nézett. Ez annyira nem is volt furcsa, figyelembe véve, hogy a mi vagyunk a Bosszúállók, akik éppen berontottak New York legkisebb kórházába. De sokkal jobban érdekelt minket Peter, úgyhogy azonnal a recepcióhoz – vagy mihez – mentünk.

- Peter Parkert keressük. Hol van? – kérdeztem türelmetlenül.

A hölgy zavartan nézett fel az asztal mögül, de aztán, amíg mi vissza fojtott lélegzettel vártunk, ő rákeresett a számítógépén. Amikor végre ránk nézett, így szólt:

- A harmadik emeleten van a 207-es szobában. A nagynénje épp most ment el.

Mindannyian a lift felé rohantunk, Pepper volt az egyetlen, aki odamondott egy gyors köszönömöt, mielőtt utánunk szaladt volna. Amint kinyílt a liftajtó, bepréseltük magunkat. Mintha örökké tartott volna, mire felért az a hülye felvonó. Amint nyílt az ajtaja végig rohantunk a folyosón. 173, 174, 175... Most először életemben én futottam a leggyorsabban, hogy megtaláljam a megfelelő ajtószámot. 204, 205, 206...207!!! Azonnal megálltam, a többiek pedig belém ütköztek, de nem törődtem vele. Egy pillanatig csak bámultuk az ajtót, mielőtt bekopogtam volna. Semmi válasz. Óvatosan benyitottam és bementünk. Bent egy átlagos kórházi szoba fogadott minket. Tudod, szürke falak, kevés bútor és egy nagy kórházi ágy. A szemem az ágyban fekvő sötét hajú fiúra siklott. A szemei csukva voltak, a bőre pedig kissé sápadt. Az ágy feletti címkén a „Peter B. Parker" név szerepelt.

- Ő az – suttogta Pepper csendesen.

- Mi történt vele? – kérdezte Natasha mellé lépve.

- Nem tudom, derítsük ki – mondtam és az órámra koppintottam.

Megjelent a hologram-rendszerem, amivel könnyűszerrel feltörtem a kórház adatbázisát. Gyors keresés után meg is találtam Peter kartonját. Meglőtték. De... miért? Ránéztem az alvó gyerekre. Annyira békés volt, annyira...ártatlan. Miért akarná bárki is bántani őt? Visszatértem a hologramhoz, hogy többet tudjak meg. Amikor megláttam a kórházi számlát, összevontam a szemöldököm. Peter elmondtam nekem, hogy a nagynénje keményen dolgozik, hogy eltartsa kettejüket... Rendben, majd küldök nekik névtelenül egy kis segítséget, gondoltam magamban. Amikor végeztem, odamentem a többiekhez, akik egymásra nézve bólintottak, majd kimentek. Pepper gondoskodóan megérintette a vállam, de én nem vettem le a szemem Peterről.

- Kettesben hagyunk egy kicsit benneteket – mondta, majd kiment.

Megvártam míg becsukódik az ajtó, majd sóhajtva leültem. Az ágy másik oldalán lévő monitor folyamatosan mutatta Peter pulzusát, ami normálisnak tűnt. Halványan elmosolyodtam, de nem tartott sokáig. Őszintén nem tudom mi jött rám, de megfogtam Peter kezét és azt mondtam neki:

- Ne aggódj, minden rendbe fog jönni.