𝕐𝕠𝕦'𝕣𝕖 𝕄𝕚𝕟𝕖 𝕃𝕚𝕥𝕥𝕝𝕖 ℍ𝕖𝕣𝕠! (Yᴀɴᴅᴇʀᴇ Bᴀᴋᴜɢᴏ×Rᴇᴀᴅᴇʀ)[BEFEJEZETT✔︎]

5. Fejezet - Fájdalmak napja

- Sajnálom [Név]-chan... - suttogta, majd a fejét lehajtva kilehelte lelkét...

- Oi Kirishima! - rázogattam - Kirishima!

Nem válaszolt...

- KIRISHIMA!!! - ordítottam sírva, és a testre hajtottam a fejem.

Nem érdekelt, hogy megsemmisül a bizonyíték, sírtam, sírtam...

[Név] szemszöge:

Mentősök szirénáztak, rendőrök kiabáltak mindütt, de én mégse hallottam ezeket a hangokat. Teljesen összetörtem. Meg tudtam volna védeni Kirishimát, de nem sikerült... Szánalmas vagyok...

- Oi [Név]-chan! - hallottam meg Aoyama hangját.

- Aoyama! - borultam a fiú nyakába - Azt hittem elkaptak Katsukiék.

- Nem, dehogy - mosolyodott el Yuuga, de ez a mosoly sem tartott sokáig - Kirishima? Hol van?

- Ő? Ő meghalt Aoyama - hajtottam le ismét a fejem - Miattam... Megint...

- O-oi - ült le mellém a mentőautó platójára - Mesélj.

Mindent elmondtam neki. Nagyon rosszul esett elmondani, hisz' megint miattam halt meg egy ember.

- Sajnálom - tette a kezét a hátamra Yuuga, majd megveregette - Sikerült valamelyik gonosztevőt elkapni?

- Sajnos nem... - sóhajtottam egy nagyot.

- Kicsim! - hallottam meg apa hangját, de nem válaszoltam.

- Jó estét [Név]-kun - mosolyodott el a mellettem ülő fiú.

- Szia Aoyama - biccent a férfi, majd rám vezette tekintetét - [Név], kicsim, én-

- Sajnálod?! - förmedtem rá - Ez az egész miattam van, és azt mondtad mindenben segítesz, véded a fiúkat a csapattal erre mit csinálsz?! Semmit! Kibaszottul semmit! - ordítottam.

- Csak tudod [Név] kiütöttek minket - sütötte le [Apukád szemszíne] íriszeit apa - Mi sem tudtuk, hogy látnak minket. Agyas ez a Katsuki gyerek, és tudja mit csinál. Otthon van ebben a témában.

- Apa, helyszínelő vagy! Neked erre készülnöd kellett volna! - keltem ki magamból - Hány bevetésen történt ilyen?

- Legalább három - hangzott a felelet.

- Akkor meg miért nem tudtad megcsinálni az alapos felkészülést?! Most is csak egy revolver van nálad meg az egyenruha! Hol a golyóálló mellény? Hol van a kéngáz?

- Ide figyelj kislányom - kezdte a hegyibeszédet apa - Én tudom mit csinálok, és sajnálom, hogy Kirishima-kun meghalt. Már sajnos nem tehetünk ez ellen semmit se.

- Tsk... Wakatta - álltam fel Aoyama mellől - Szóval semmit, huh?! Kirishima halála egy nagy semmi?!

- [Név], én-

- NEM ÉRDEKEL! - ordítottam, majd apa kocsija felé vettem az irányt.

- Kisasszony, jobban meggondolhatná a szavait az apja felé - dobolt a kormányon Horáció, apa társa. [CSI:Miami -sok fel a kezekekkel🙋‍♀️ - Írói megj.]