Eljött a mai nap. Vagyis az első napom "tanárként". A vezetőség azt mondta, hogy igazán megnyerőnek, és karizmatikus vélnek. Persze egyből eszembe jutott mikor neki játszottam előszőr a zongorán. Az eredeti Bachot szerette volna hallani, de én egyértelműen módosítottam rajta. Végül teljesítettem amit kért. Oly csodálattal hallgatta mint mikor egy forró nyári napon megváltásként kezdi Zeusz folyatni könnyeit. Nosztalgiázásomból, a bérkocsi hangja ránt vissza mire sietve közeledek felé.
Már csak arra lettem figyelmes mikor is megáll a jármű, szaporán kifizettem és már veszem is az irányt új életem kezdetéhez.
Egy kis eligazításnak köszönhetően már a tanári előtt kopogtatok. Immáron egy idős éveiben járó férfi nyít ajtót s' amint meglát felderül az arca.
-Jónapot őn lenne Mr.Perlman?- puhatolózott és készségesen nyújtotta jobbját amit én egy kis habozás után el is fogadtam.
-Igen én volnék és maga pedig
...- probáltam célozni a nevére amit sajna nem tudtam.-Mr.Adams-somolygott rám, jelezvén arra hogy nem gond a pillanatnyi tudatlanságom.-Menjünk bemutatom Mr.Olivert.
Itt már csak reménykedni tudtam,-holott tudatalattim repdesett az örömtől-hogy nem az akire gondolok.
Komótosan sétaltunk a várva várt barna ajtóig, mikor egyszer csak felém fordult Mr.Adams.
-Tudja ne legyen ítélkező felette hisz az utóbbi időkben igen csak megromlott a házassága szegény férfinak-torzultak grimaszba arcán lévő barázdák.
-Semmi gond Mr.Adams előfordul néha hogy kettő kirakos darab nem passzol össze-bazsalyogtam el keserűen majd bekopogott Mr.Adams-bár ne tette volna- .
-Gyere-hallottam meg egy hangot amit ezer közül is felismernék, hirtelenjében zsugorodott tenisz labda méretűvé gyomrom és csak az hajtogattam, hogy-ez nem lehet igaz...nem...nem...-
Beléptünk. Beléptem. Ott ült egy selyem ingben míg fejét lehajtva olvasott valamit elmélyülten.
-Mr.Oliver meghoztam az új jövevényünket-pilantott rám az ősz hajú férfi, de viszont egykori-végleges-szerelmem még ekkor sem szegezte rám tengerkék szemeit melyben annyiszor elvesztem. Fájt. De ez a fájdalom semmi nem volt ahhoz képest ami utána következett.
-Rendben köszönöm Mr.Adams...az újonc pedig hívjon csak Olivernek-igyekeztem visszatartani maró könnycseppeim mert az itt tartozkodó férfi újra megtette, összetört. Emlékszem arra a napra ahol ha lehet mégjobban a mennyben éreztem magam ovó karjai közt. S' mikor reggeli rekedtes hangján melyet oly kevésszer hallhattam azt kérte Szólíts a neveden, én az enyémen.
Ekkor pillantott föl de már késő volt. Oda sétáltam és felé nyújtottam tenyerem.
-Mr. Perlman de szólítson csak Elionak-lassan belecsúsztatta karját az enyémbe de szemeimet nem engedte szemei fogságából.
-Oliver-suttogta alig hallhatóan, azonban én erre csak keserűen felkacagtam.
-Oliver-feleltem majd oldalam mellé helyeztem karjaim és próbáltam kipislogni a párát szempáromból. Ellenben az nem segített, hogy épp hívták "édesem" néven. Erre csak letargikusan biccentettem s' direkt nem néztem bele abba a bánatot idéző kékségbe.
-Igen-szólt bele elcsukló hangon és mivel eléggé hangos volt a mobil ezért végig tanúi lehettünk a beszélgetésnek.
-Drágám már megint ezt csinálod-sápitozott a készülék túl oldaláról egy női hang.-Túl órázól aztán haza esel hulla fáradtan és utána már hozzám se érsz-lehet gonosz vagyok de valahogy ennek örült egy részem és meg is értette egy részem-persze ilyenkor az angyal és az ördög is szövetkezik vállaimon- .
Oliver-hozzá kell még ehhez szokni- szégyenében lesütőtte perpillanat inkább dühös óceánra emlékeztető szerveit.
-Charlotte ezt már megbeszéltük,muszáj dolgoznom és pihennem is-folytatta volna de a nő ezekszerint Charlotte,- tipikus olyan név amihez nem illik az Oliver...-közbe szólt.
-Mindig ezt mondod néha elgondolkozom, hogy szeretsz-e még egyáltalán-sóhajtott-vagy valaha is.
Bűntudat ébredt bennem, miszerint csak itt állok és hallgatom a privát beszélgetésüket, ezért "diszkréten" elkezdtem a kijárat felé mutogatni.-de ekkor az is feltűnt, hogy Mr.Adams már rég el is ment-Ezután még hevesebben mutogattam mikor is kérdően pillantott rám amolyan "mit ugrándozol össze vissza de azért örülök, hogy itt vagy" tekintettel.
-Egy pillanat-mondta a férfi majd kicsit arrébb rakta a készüléket hogy csak mi halljuk.-Mi a baj? Nem tudod merre van a mosdó?-kérdezte s' próbált nem felnevetni ellenben én megtettem, ő pedig elmosolyodott.
-Ne menjek ki?-komorultam el majd követte tettem.-Semmi gond,komolyan-somolyogtam el bágyadtan,ezt követően megindultam a kijárat felé-vagy inkább megindultam volna-ha nem húz vissza.
-Maradj-szólalt meg lágy hangon én pedig megadóan leültem az egyik padra és csöndben hallgattam egy igen kimerítő 5perces beszélgetést.-bár lehet szívesebben hallgattam volna azt miként igyekezte meggyőzni, hogy igenis fontos neki Charli vagy Charlotta-letette.Én és ő egy üres teremben 5esztendő után. Amit lélek nélkül tölthettem mert elvitte mintsem sejtő szuvenírként.
YOU ARE READING
Call me by my name
FanfictionElio az apja nyomdokaiba akar lépni ezért elmegy állást keresni Párizsba de ott nem tudhatja hogy ki lesz az aki bevezeti a leendő munkájába... Vajon képesek lesznek újra szeretni?Vagy képes lesz mindent feladni Oliver egykori szerelméért? Vagy kép...