Elio az apja nyomdokaiba akar lépni ezért elmegy állást keresni Párizsba de ott nem tudhatja hogy ki lesz az aki bevezeti a leendő munkájába...
Vajon képesek lesznek újra szeretni?Vagy képes lesz mindent feladni Oliver egykori szerelméért? Vagy kép...
Már majdnem fél 8.Vagyis ez azt jelentette hogy mindjárt itt van Jacob.Ami azt illeti kedvelem,már az első látásra is különleges érzéseket váltott ki.De még is hiába szeretek,hiába szeretett.Sohasem akar gyógyulni az seb,hiába jön új szerelem.Ugyanazt fogom keresni.Valahogy semmi se szebb mint az a tekintet.Bár ettőlfüggetlen probálkozom,már csak remélni tudom hogy sikerrel járok
Nem választottam túl az öltözékem,egy fekete zakót viselek,szürke pólóval párosítva s' szintén fekete farmerrel.A hajammal még szenvedtem pár percet,aztán már csak a menta illatú parfüm kellett,amit persze sikeresen megtaláltam(lent megtalálható)
Legközelebb már szaladok is le a falépcsőn,hogy ne várassam meg a férfit.Mégis ő már a járműnek támaszkodva pillant rám majd, mosoly ül az arcára amit viszonzok is
-Szia-köszön vidáman Jacob-akkor mehetünk?és megnyugodhatsz véletlenül se fogunk összefutni zavaró tényezőkkel-kacsint felém,amire érzem hogy elvörösödök,de ő csak lágyan felkacag
-Persze mehetünk-ülök be,mikor is kinyitja az ajtót
Azt hittem hogy kellemtelen csönd fog közénk telepedni,de kellemesen csalódtam.Jacob figyelmes,s' őnzetlen.Bár ő is ilyen volt az elején.Viszont ennyi év után,rájöttem hogy ne általánosítsak a múltnak köszönhetően
Nem mélyedhettem túlzottan a gondolataimba,mivel megállt az autó egy étterem előtt.Nem volt túl klisés,inkább pont jó.Mikor kiszálltunk már vettük is felé az irányt
-Jónapot uraim,erre van az asztalfoglalásuk-mosolygott ránk segítőkészen a pincér,s' attól hogy Franciaországban vagyunk igazán eltérő a hely és a nyelv
Mikor leültünk az asztalhoz,és kikértük az ételt,közepébe vágtunk a beszélgetésben
-Mi van köztetek Oliverrel?vagy mi volt?-nézett rám együttérzően,bennem pedig újra előjött az az érzés hogy benne megbízhatok így hát belekezdtem
-Még öt évvel ezelőtt történt az egész-mondtam búsan,mire ő biztatóan megszorította kezeim.Lassan haladtunk,elmondtam neki mindent.A kezdetektől,egészen idáig s' ő mindvégig csodálva, hallgatta miközben sok érzelem futott át arca vonásain
-Hol is kezdjem?-szólalt meg hirtelen,míg én szorongva vártam a mondandóját.Amint ezt látta lekesítően rám bazsalygott,és ez egy csöppet megnyugtatott-ne hidd hogy ez változtat majd köztünk valamin,sőt így már csak mégjobban tisztellek,és hidd el egyszer majd sikerül teljesen elengedned,csupán most hogy itt van újra belegabalyodtál de ne aggódj,segítek majd könnyebben elfelejteni-kacsintott sejtelmesen,s' mikor nyitottam volna a szám hogy közbe szóljak,épp akkor jött a pincér a számlát hozva
Már a kijárathoz vettük,az irányt de közben Jacob megszólalt
-Mi lenne ha inkább sétálnánk?-fogta meg lágyan a karom,amit örömmel fogadtam,ő pedig ezt
-Oké úgyis kellemes most az idő-válaszoltam jókedvűen, amire csak egy somolygást kaptam
Midőn kiértünk a szabadban,akkor sem engedte el a kezem de nem zavart,sőt inkább belesimultam az érintésbe
-Tehetek fel pár kérdést?-hangoztatta a férfi,én csak biccentettem egyet s' ő vette a célzást
-Ha Oliver tenne valamit akkor te viszonoznád?-kérdezte óvatosan utalva,amit értékelek
-Nem hiszem,már nem akarom hogy csak játszon velem újra-néztem az ellágyult acél tekintetbe
-És eddig kezdtél el érezni más iránt is úgy?vagy valami hasonlót?-célozgatott tovább,míg én ezen hallkan felnevettem,majd válaszoltam a kérdésre...
______________________________________
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
