Im His And He Is Mine |18+|

2 - Beköltözés

A leszállás zökkenõmentes volt, most éppen a csomagokat várjuk. Már meg is üzentem Mayanak, hogy minden rendben és megérkeztünk. Ekkor megláttuk a csomagjainkat, gyorsan összeszedtünk mindent és mentünk a parkoló felé. Mark kocsija ott várt minket útra készen, bepakoltunk gyorsan és elindultunk. Hát mit ne mondjak, tetsztett a hely. Mindenhol pálmafák, fiatalok és napsütés. Azt hiszem jól fogom magam érezni. Kb. 20 perc kocsikázás után leparkoltunk egy hatalmas tengerparti ház elõtt.

- Üdv itthon lányok.- mondta Mark.

- Most vicclesz ugye?- néztem rá.- tt fogunk lakni?

- Igen.- nevetett fel Mark.- Tetszik?- kérdezte.

- Mi a, hogy tetszik-e? Imádom.- kiáltottam fel.

- Mondtam én.- vigyorgott anya Markra.- Mindig is ilyen helyre vágyott.

- Na gyertek cuccoljunk be.- mondta Mark.

A házba beérve egy elõszoba fogadott minket, leraktuk a táskákat és beljebb sétáltunk. Ekkor nekiütköztem valakinek.

- Nézz már a szemed elé Liz.- és már ment is voln tovább az illetõ.

- Bocsi, de én nem Liz vagyok.- néztem vissza rá.

- Oh, várjunk csak.- pillantott rám.- Tesó, tuti halucinálok, itt van az a dögös csaj akit bekövettünk tegnap az instán.- ordibált be a házba.

- Az kizárt.- sétált ki Hunter a házból.- Ma csak apa barátnõje és lány érke...- ekkor Hunter rám nézett.- Mi a szar, ez tényleg õ.- nézett Adamre.

- Bocs, de én is itt vagyok.- vetettem rájuk egy szúrós pillantást.

- Oh, tényleg. Mit csinálsz itt?- kérdezte Adam.

- Éppen beköltözök.- néztem rájuk egy vicces mosollyal.

- Azt ne mondd, hogy te vagy apám barátnõjének a lánya.- sandított rám Hunter.

- De bizony.- vigyorogtam rájuk.- Melanie vagyok.- nyújtottam a kezem.

- Adam.- fogadta el azonnal a fiú a kezemet.

- Én meg Hunter.- nézett rám a félisten.- Hát akkor üdv itthon Mel.

- Melanie.- javítottam ki.

- Nekem a Mel jobban tetszik.- akadékoskodott.

- Sziasztok.- ért be a szobába Mark és anya.

- Sziasztok.- köszönt Hunter.- Biztos te vagy Sarah.- mosolygott rá Hunter.

- Igen én volnék, te meg bizonyára Hunter.- a fiú bólintott.

- Hunter mutasd meg Melanienek a szobáját.- intett az apja a lépcsõ felé.- Oh szia Adam, gondolhattam volna, hogy te is itt leszel.

- Szia Mark, Sarah néni.- intett. Belõlem kicsusszant egy röhögés.

A fiúk már eltûntek, és a lépcsõ felé menet még hallottam, ahogy anya azt kérdezi mi volt ez és Mark belekezdett a mesélésbe. Az emeletre felérve megláttam, hogy a fiúk egy ajtó elõtt várakoznak.

- Na végre.- sóhajtott Hunter.- Azt hittem soha nem érsz fel.

- Nem kell a vérem szívni, nyugi van.- néztem rá.

- Ez lesz a te szobád,- mutatott az elõttünk lévõ ajtóra- az enyém a szomszéd szoba, Lizé pedig a szemben lévõ. Megleszel?- kérdezte.

- Persze.- bólintottam.- Köszi.

- Csak egy gyors kérdés.- állított meg Adam, mielõtt benyithattam volna a szobámba.

- Csak nyugodtan.- kacsintottam rá.