Barátságból Szerelem [Kakashi X Reader]

Harmadik rész ~ A harc

Először csak szabad kézzel harcoltunk, de én eldobtam váratlanul egy shurikent, amit Kakashi egyből kivédett és visszapattant rám. Egy kicsit megkarcolt, de nem lett bajom tőle. A következő pillanatban a maszkos barátom olyan sebességre váltott, hogy nem tudtam követni a szememmel, ezért a reflexeimre hagyatkoztam. Amikor támadni készült, hirtelen máshogy láttam a világot. Már tisztán láttam Kakashi mozgását és le tudtam követni, így amikor a srác eldobta a shurikeneket, én egyből visszatámadtam. Kakashi, hogy gondolkodni tudjon egy sárfalat csinált, de nem hagyhattam neki gondolkodási időt, így azonnal leromboltam a falat és a tűzgolyó jutsuval támadtam a fiúra. A jutsum eltalálta, így hátravetődött. Megijedtem. Hirtelen azt hittem, hogy megöltem, ezért odasiettem hozzá. De Kakashi átvert és a hátam mögül támadt, amire egyáltalán nem számítottam. Viszont a sharinganom igen. Hátrafordultam és teljes erővel gyomorszájba ütöttem a szürke hajú barátomat. A fiú kiterült, és nem láttam a szemében a szenvedésen kívül semmit. De nem álltam meg. Rúgtam, ütöttem, pofoztam Kakashit és a végén a chidori villámait vettem észre a kezemen...

-Te jó ég...Le kell állnom!!- mondtam magamban, mire Kakashi megszólalt:

-Fantasztikus vagy, de túl naiv - mondta rekedtes hangon a fiú, majd azzal a lendülettel felállt és felvett ismételten egy sárfalat.

-Ezzel nem tudsz legyőzni, ugye tudod?- kérdeztem maszkos barátomat, de nem érkezett válasz

  -Hát jó...- mondtam magamban és készültem betörni a falon, amikor az szétrepedt előttem és csak Kakashi lábát láttam magam előtt.

-Mi a ......- és ezután már nem láttam semmit. Elájultam. 

Mikor kinyitottam a szemem, a kórházi ágyon találtam magam és mellettem ott volt a szundikáló Kakashi, aki valószínűleg elég rég óta itt lehetett.

-Ka-ka-shi- szólítottam a fiút, mire ő szép lassan kinyitotta a szemét. 

-Ó, T/n hát fölébredtél?- kérdezte a fiú

- Hát....nagyon úgy tűnik- válaszoltam nevetve, amikor a fiú átölelt. 

-Örülök, hogy jól vagy- mondta Kakashi és még erősebben a karjába zárt.

-Mennyi ideig voltam kiütve?- kérdeztem.

- 1 hétig. De nem csak a rúgásom miatt. A sharingan használatod annyira kimerített, hogy az orvosok 2 hétig nem engednek majd ki innen.

-Ó...Értem- mondtam szomorúan és én is erősebben szorítottam meg a fiút.

Így voltunk 3 percen át, amikor lépésszerű hangokra lettünk figyelmesek. Kakashi gyorsan elengedett és leült a székre. Anya volt az, akiben valami furcsa volt. Sokkal teltebbnek tűnt a szokásosnál.

- T/n kicsikém, hallottam, hogy felébredtél- szólt nekem anyu, majd átölelt.

-Gyorsan terjed a jó hír ;)- válaszoltam nevetve.

- Drágám...apáddal szeretnénk veled négyszemközt beszélni. - ahogy ezt kimondta, Kakashi már itt se volt.

-Fontos volt kiküldeni a barátomat?- kérdeztem kissé ingerülten.

-Igen...kicsim...Lesz még egy öcséd.- mondta ki anya boldogan és időközben apa is megérkezett.

-Tessék?- kérdeztem megszeppenve, hiszen erre egyáltalán nem számítottam.

- Már gyanítottuk egy ideje, de most vált biztossá.- mondta anyum és apukám átölelte hátulról.

-Értem...Örülök neki - válaszoltam vidáman majd én is megöleltem a szüleimet.

-Itachi tud róla? - kérdeztem.

-Igen. - válaszolta anyukám

Majd a párbeszéd után a szüleim elmentek és Kakashi visszajött.

-Te jó ég, neked holnap van a szülinapod!- mondta a fiú.

- Jéé, tényleg- gondolkodtam el a dolgon....

Majd Kakashi elviharzott. 12 éves leszek....gondoltam. Vajon anya és apa elfelejtette, vagy készülnek valamire titokban. És a következő pillanatban elaludtam.

-----------------------------------------------------------------

Ez lett volna a Harmadik rész, remélem mindenkinek tetszett. Ez most egy kicsit hosszabbra sikeredett, remélem nem gond. A következő részben már ugrunk egy kicsit az időben. (oops, spoiler :) )