Don't be mad, daddy! ( Befejezett)

2. fejezet

Miközben az apák elszórakoztak a Kagami házban, közben Haru hazafelé vette az utat az edzésről, nagyon jól érezte magát a klubban, szeretne mindent eltanulni a csodálatra méltó Riko edzőtől. Természetesen Ryuki tartva magát az elveihez, ma is haza kísérte a lányt, együtt mentek csendesen sétálva egymás mellett a sötét utcán, nem sokat beszéltek most mind a kettő a saját gondolatába volt meredve, meg el is fáradtak a hosszú naptól. A házhoz érve Ryuki megszólalt.
-         Akkor holnap! Jó éjszakát Haru chan!
-         Jó éjszakát Ryuki kun!
A lány egy darabig állt és nézte, ahogy a fiú távolodik a messzeségben majd bement a házba ahol az apját pillantotta, meg aki ott állt Aomine és Kuroko előtt egy száll alsó gatyában.
-         Ugh.. mi történik itt?
-         Haru! Nem az van amire gondolsz! A francba megyek felöltözni! magyarázkodott Taiga zavartan és gyorsan felkapta az összeszakadt ruhát, ami a földön hevert, hogy ne is lássa a lánya, mert biztosan kiakadna, majd berohant a szobájába.
-         Szia Kuroko bácsi!
-         Szia! Mi újság? kérdezte a világos hajú a lányra nézve, rezzenéstelen arccal.
-         Hm.. nem sok! Csatlakoztam a kosárlabda klubhoz, edző akarok lenni, mint Riko san!
-         Az jó dolog! mosolygott a másik, majd a kanapéhoz sétált és óvatosan lefektette a babáját rá, had aludjon.
-         Uh.. és maga...
-         Ah én Daiki vagyok! Daiki Daiki…! hahaha.. most mennem kell! Majd még biztos találkozunk! mondta zavartan a sötét bőrű, nem akarta megmondani a vezetéknevét, mert akkor biztos tudná a leány, hogy Ryuki apja. A szemei végig suhantak a fiatal teremtésen és megjegyezte magának, hogy a kedves fiának jó ízlése van, azt leszámítva, hogy attól a hülye Kagamitól származik.
-         Akkor én megyek! Csá Tetsu! Remélem, néha hozzám is átugrasz!
-         Lehet róla szó Aomine kun.. bár te nem tartottad a kapcsolatot velem! Egyébként Momoi sannal szoktatok beszélni?
-         Satsukival.. hm… nem.
-         Tudod Momoi san..
-         Ne is folytasd Tetsu!
A kékhajú elgondolkodva nézett maga elé, e név hallatán és némi szomorúság látszódott az arcán, majdan intett egyet a kezével és kisétált az ajtón.
-         Ki az a Satsuki, Kuroko bácsi?
-         Egy régi közös barátnőnk! Mindegy is…
-         És ez a férfi ki volt?
-         Ő.. egy nagyon jó barátom volt a múltban, ő is kosárlabdázott és elég híres is volt.
-         Hm..
-         Na át is öltöztem! Kérsz enni kicsim? sétált vissza Kagami fekete pólóba és egy szürke rövidnadrágba, a nappaliba
-         Nem apa, megyek fel a szobámba tanulni, majd később talán..
-         Rendben van!
Mindeközben Aomine is haza érkezett. A fia az étkezőben étkezett nem rég érkezett ő is. A bejárati ajtó felé bámult, amikor megjelent az idősebbik és szó szerint megijedt Daiki elmeredt képétől, már megint mi lelhette az apját, nem értette.
-         um.. apa? Van valami gond?
-         ……
Aomine nem válaszolt, csak elgondolkova elsétált mellette és a szobájába vetette az irányt, még a falnak is neki ment majd  magára is zárta az ajtót.
-         Az öreg egyre furcsább.. kiráz tőle a hideg! sóhajtotta és elővette a telefonját, nekiállt csevegni Akihiroval.
Eközben Daiki a szobájában az ágyban feküdt duzzogva azon, hogy Tetsu persze tartja a kapcsolatot azzal a hülye Kagamival na és Satsukival.
Az a nő.. annyit jelentett neki a múltban, még mindig tisztán emlékezik arra a napra, amikor elváltak az útjaik, keserűbb érzés nem is lehetne elképzelni annál, mint amit akkor érzett, hogy mi történt köztük azt csak ők ketten tudják, senki más.

A következő nap nem volt tanítás technikai okokból, így Haru azon tanakodott magában, mit kellene csinálnia szabadidejében. Felöltözött felvette az egyik lezser ruháját és lebattyogott a lépcsőn, mivel semmi ötlete nem volt úgy gondolta egy kis levegőn töltött idő nem fog fájni, talán valami ismerőssel összefut.
-         Megyek sétáni! Kb egy óra múlva jövök!
-         Rendben van lányom! Aztán vigyázz magadra, ne állj szóba idegenekkel! A fiúkat messziről kerüld! morogta Taiga a kanapén heverészve miközben a szájába tömte a pattogatott kukoricát.
-         Nem vagyok már 2 éves! válaszolta vissza és becsapta maga után az ajtót. Az útja a kosárpálya felé vezetett, mindig szerette nézni ahogy mások kosárlabdáznak, mivel mindig is érdekelte a sport. Ahogy sétált az utcán megpillantotta Yumikot a pláza előtt állni egy vörös hajú lánnyal cseverészett, akinek a szeme színe is karmazsin vörös volt. Azon imádkozott ahogy elhaladt a túloldalt, hogy észre ne vegyék őt, de nem volt szerencséje.
-         Hé Hé Hé!! Állj meg! szaladt a szőke lány Haru felé, a másik pedig követte.
-         Akashi chan! Ő it Kagami chan, az egyik legjobb barátom!
-         Szia Kagami.. én Akashi Sachiko vagyok! Örvendek a találkozásnak!
-         Hová tartottál Kagami chan?
-         Igazából csak sétálok, veled mi a helyzet? nézett rá összevont szemöldökkel.
-         Vásárolni voltunk! Mit szólnál ha csatlakoznál hozzánk? Úgy terveztük, hogy megyünk moziba és megnézzünk egy vígjátékot!
-         Hát nem is tudom..
-         Na! Jó lesz, megígérem!
-         Hát rendben van!
Azzal a három fiatal elindult a mozi felé, Haru egy kissé megenyhült a szőkével kapcsolatban, ahogy egyre jobban és jobban megismerte, rájött, hogy nagyon is hasonlítanak és hogy egész jó fej. A csajok, amikor megérkeztek vettek maguknak kukoricát meg miegyebet és helyet foglaltak a székeken. Haru a filmnézés közben a sok kólától majdnem bepisilt, így kénytelen volt kimenni gyorsan a mosdóba. Se Istent se embert nem nézve az ajtón kizúdult és fellökte a vele szembejövő rózsaszín hajú nőt, akinek az üdítője a ruháján hevert.
-          a ruhám! pánikolt be a nő, a fehér pólója teljesen átütött a létől.
-         bocsánat véletlen volt! mentegetőzött a vörös és felsegítette a másikat. A nőnek hosszú haja volt a derekáig ért és sötét rózsaszín szeme és a korához képest gyönyörű volt.
-         ah ugyan.. semmi baj, majd kimosom.. csak az zavar, hogy átütött, majd mindenki engem fog nézni! Most mi lesz..
-         Ha gondolja, talán tudok kölcsön adni egy felsőt!
-         Hát nem is tudom..
-         Majd vissza adja, később vagy nem tudom… még… megadom az elérhetőségeimet és felkeress. Várjon itt egy percet! mondta a tini és vissza szaladt Yumikohoz. Már nagyon kellett wcre is mennie, úgy érezte, már soha nem kerül oda.
-         Azt mondtad vásárolni voltatok, ugye van egy felsőd! Légyszí! Véletlenül leöntöttem valakit és átütött a ruhája, teljesen sokkot kapott.
-         Úgye nem gondolod, hogy majd kölcsön adom a ruhám egy vadidegennek? Mi van, ha lenyúlja?
-         Majd kifizetem akkor! erősködött a vörös.
-         Ugyan Yumi ne legyél ilyen! mosolygott Sachiko.
-         Tudod mit Haru? Én adok neked egyet és nem kell kifizetned sem, legfeljebb a hölgy, ha nagyon erősködik, majd lerendezitek egymás közt, nekem nem fáj adnom egyet.
-         Ahhh köszönöm Akashi san!
-         Semmiség! válaszolta és kivett a táskából egy rózsaszín pólót.
-         Tessék, vidd csak!
-         Igen!
A vörös gyorsan vissza szaladt és átnyújtotta az idősebbnek a pólót, aki zavartan vette el tőle, felírta a címét egy kis noteszre és ő is a mosdóba ment. Miután Haru végzett vissza sietett a többiekhez. A film után a lányok a kosárpálya mellett haladtak el és Ryuki pont ott volt, idegenekkel kosárlabdázott együtt, legalábbis Haru nem ismerte egyik fiút sem. Azon tanakodott oda menjen- e vagy hagyja az egészet annyiban és csak sétáljon a lányokkal hazáig. Mindenesetre jól esett neki ez a barátnős kikapcsolódás, most már elmondhatja magáról, hogy vannak barátai. Aomine zsákolt egyet, majd ahogy a földre érkezett megpillantotta a távolban sétáló leányt. Kilométerekről felismerné a gyönyörűségét.
-         Mára ennyi! Én léptem! intett a többinek és a padhoz futott felkapta a táskáját és szaladt is Kagamiék után.  A vörös nem vette észre így meglepetésként érte, amikor futó lépteket hallott a háta mögül. Mindhárom lány megállt és nézték, ahogy Aomine közeledik feléjük.
-         Haru!... Jó látni!
-         Akkor mi most megyünk Kagami chan! kacsintott egyet Kise és Akashiba karolt.
-         Majd még találkozunk! intett Akashi is és magukra hagyták őket.
-         Igen….
-         Mi újság? Hogy telik a napod?
-         Jól, köszönöm, kicsit kikapcsolódtunk a csajokkal! Neked?
-         Nekem is..
A fiatalok elcseverésztek útközben a napjukról és a suliról, amíg Haru lakásához nem értek.
-         Tudod Haru, nagyon kedvellek..
Mondta magabiztosan a fiú, egy cseppnyi félénkség sem volt benne, hogy esetleg pofára ejtik, vagy kínosan kellene éreznie magát, sosem félt a visszautasítástól, tudta, hogy neki senki sem tud ellenállni, szóval mindig kimondta, amit érzett és megszerezte, amit akart.
-         …….
A lány egyre csak pirult nem tudta mit válaszoljon, nem tudta mit tegyen, sosem került még ilyen helyzetbe.
-         Szeretném, ha járnál velem, vagy adnál esélyt kettőnknek… mit mondasz? Én tetszem neked?
-         … igen.. tetszel! válaszolta nagy nehezen, percekkel később, egyszerűen nem tudott a szemébe nézni annyira zavarban volt. A fiú közelebb lépett hozzá és megérintette Haru állát maga felé fordítatván a lányt. Még mindig nem mert a fiúra nézni csak forgatta a szemeit míg a férfi közeledett feléje, hogy megcsókolja.
-         Álljon meg a menet! nyomta közéjük a kezét Taiga, megállítván a csók jelenetet.
-         Mi a fene folyik itt?
Haru zavarában berohant a házba szó nélkül Ryuki meg meredten bámult Kagamira.
-         Semmi csak a szemébe ment egy piszok..
-         Aha persze..
-         Most mennem kell uram! hajlott meg előtte gyorsan majd azzal a lendülettel elfutott.
-         Na, várjál csak, még nem végeztem veled! morogta a vörös hajú férfi, majd besétált a házba, felment az emeletre, hogy a lányát faggassa, aki bezárkózott a szobájába, szóval csak ajtón keresztül tudott vele kommunikálni.
-         Haru!! Beszélni akarok veled! Megmondtam, hogy nem akarom ezt a suhancot itt látni!
-         Te semmilyen fiút nem akarsz itt látni!
-         Ja, ez így igaz! Mond csak mi történt?
-         Csak megnézte lázas vagyok e és igen az vagyok, úgyhogy feküdnöm kell! Jó éjt!
-         Érdekes ő azt mondta piszok ment a szemedbe, szóval akkor hazudott.. és te is hazudsz.. meg akart csókolni igaz?
-         Nem!!! Lázas vagyok és piszok is ment a szemembe, Ryuki megnézte azt is! Most már ne faggass! Pihenni akarok! Jóéjt!
-         hm…
Kagami végül békén hagyta a tinit és a nappalija kanapéján elvetette magát.
-         Ez a gyerek emlékeztet valakire, csak nem tudom kire…
Az ajtón ekkor kopogás hallatszódott.
-         Nem hiszem el, lefekszem, és akkor kell pont jönnie valakinek! Már este 9 van! dühöngött és az ajtó felé baktatott, kinyitotta és megpillantotta Aominét.
-         Mit keresel itt faszfej?! nyögte ki.
-         Itt felejtettem a kibaszott pénztárcámat! Nem láttad?
-         Hát nem! Igazából ma nem is csináltam nagyon semmit csak lazítottam, szal lehet, tényleg itt van valahol a lakásban.
-         Kösz! Mindjárt húzok is innen! válaszolta és besétált. Kagami ismét a kanapéra telepedett, és amikor már végre kényelembe helyezte magát ismét csengettek.
-         Ki a fasz az már megint! kiabálta és felkelt ismét kinyitott az ajtót és egy rózsaszín hajú nőt pillantott meg.
-         Kagamin?
-         Momoi?
-         Mit keresel te itt? kérdezte kimeredten a nőre.
-         Um.. egy fiatal lány adott nekem kölcsön egy pólót és visszahoztam, hosszú történet, ezt a címet adta meg, azt hiszem Haru volt a neve.
-         Igen igen igen.. hát oké.. um.. rendben!
-         Bocsánat, hogy ilyen későn zavarok, csak most értem rá, és nem akartam nagyon sokáig halasztani a visszaszolgáltatást! Egyébként mi újság? Ezer éve nem láttalak! kérdezte mosolyogva és közben a szemei találkoztak a kékhajúéval.
-         Satsuki…
-         Dai chan..
Kagami rájuk nézett, néma csend volt a szobában, mindkettő fájó arccal figyelte a másikat, a vöröshajú nem értette és nem tudta mi történt köztük csak nézett idegesen jobbra, balra és már kurvára pihenni akart, nem drámát nézni.
-         Megvagyok! Na Ahomine ha megtaláltad, amit kerestél, húzzál haza!
-         Jah megtaláltam! válaszolta, de a szemeit le sem vette a nőről.
-         Na akkor Momoi ezt odaadom a lányomnak! Szóval… um Jóéjszakát!
mondta a vörös és kilökte Daikit az ajtón a rózsaszín hajú mellé és becsukta az ajtót egy nagy sóhajjal.
-         Mi a fasz van ezekkel? Mi ez átjáró ház? Mi a fenét keresett a lányom Momoival? Nem is akarom tudni, csak nyugalmat akarok! zsörtölődött és visszatért a kényelmes helyére, miközben Aomine és Momoi kint az ajtó előtt még mindig egymást nézték néma csendben.
-         Satsuki…
-         Dai chan..
A hangok behallatszódtak a házba szóval Kagami mindent hallott.
-         Remélem, egyszer haza mennek végre! forgatta a szemét majd elvett egy könyvet a kávézó asztalról és olvasni kezdett.
Aomine zavartan fordította el a fejét a nőről majd így szólt.
-         Semmit sem változtál!
Momoi morcosan ránézett.
-         Semmit? Te se sokat! Bárhol felismernélek!
A kékhajú sóhajtott egyet majd ismét megszólalt.
-         Jó értelemben gondoltam, még mindig fiatalos vagy és szép.. mármint úgy értem, hogy nem nézel ki öregnek, hahaha
A nő elpirult erre és zavartan elfordította a fejét.
-         Azt gondoltam végül Tetsuval éled le az életed.. de
-         Igen én is Dai chan, hát látod magamra maradtam, ha akkor nem futok, el lehet, hogy végül melletted kötök ki..
Néma csend következett ismét, Kagami meredten nézett ki a fejéből, amikor ezt meghallotta.
-         Mi van?
Daiki sóhajtott egyet majd intett Momoinak, hogy menjenek fentebb.
-         Autóval jöttél?
-         Nem, sétáltam, nem olyan messze lakom egy 30 percre, útba esett..
-         Elviszlek, ha gondolod!
-         Rendben van miért is ne! válaszolt a rózsaszín hajú és az autóhoz indultak, pár percen belül meg is érkeztek a házhoz.
-         És amúgy mi újság vannak gyerekek? Van férjed?
-         Nem.. nincs senkim.
Aomine nyelt egy nagyot és a fejét vakarta idegesen.
-         Értem…
-         Veled mi a helyzet?
-         Nekem van egy fiam és egyedül élek vele, elváltam…
-         Értem! mosolygott a rózsaszín hajú és kikötötte a biztonsági övét.
-         Sajnálom, ami akkor történt… Satsuki.
-         Hiányoztál Dai chan… későn jöttem rá.. hogy többet jelentettél a számomra, mint barát. Sajnálom, hogy akkor ellöktelek magamtól, én sajnálom! Egy másik nő karjaiba zavartalak. Már mindegy.. már úgyis késő
-         Nem..! válaszolta a kékhajú és megragadta a nő vállát, hogy közelebb húzza magához, hogy megcsókolja. A másik meglepetten reagált az egészre, de viszonozta a szenvedélyes csókot ajkaik csak akkor váltak el egymástól, amikor Momoi végül finoman ellökte magától.
-         ,,, azt hiszem mennem, kéne!
-         Akarod, hogy veled maradjak?
-         Még korai, bár nagyon régóta ismerlek, mármint… szeretném de..
Aomine ismét megcsókolta a nőt szenvedélyesen
-         Dai chan…
-         Mhm?
-         Most már megyek! Később felhívlak! Esetleg ha megadnád a számod..
-         Nagy kár! vigyorogta és lediktálta a nőnek a számot, majd elváltak az útjaik, Daiki arcáról le sem lehetett vakarni a mosolyt, amikor haza ért még mindig fülig ért a szája. Neki állt táncolni és ugrándozni a szoba közepén, aminek Ryuki is szemtanúja volt, ugyanis ébren volt, még amikor az apja haza jött.
-         Ennek tényleg elmentek otthonról!
 
Másnap végre ismét volt tanítás, Haru idegesen ment a suliba félt találkozni Ryukival azok után, ami köztük történt, szeretne vele járni, szeretne a fiúval lenni, de az apja ki nem állhatja, bár ki az akit kedvel?
-         Kagami chan!! Yumiko a másik utcából sétált ki amikor megpillantott a vöröst és mellé szegeződött.
-         Miújság csajszi?
-         Hoztam a polót amit Akashi adott, vissza tudod neki szolgáltatni majd?
-         Persze! De azt mondta megtarthatod! Mond, csak mit szólnál, ha ma nálatok lógnák?
-         Felőlem..
-         Meghívnám apámat is, meg te elhívhatnád azt a helyes fickót és a családját!
-         Miért hívnám el?
-         Talán van valami helyes tesója, vagy haverja, vagy valakije kitudja.. Légyszííí!
-         Uh.. nem akarom!
-         Miért nem?
-         Apám utálja!
-         Majd megszokja! Naaa légyszííí!
-         Rendben van, megbeszélem az apucival!
-         Apám már nagyon nagyon kíváncsi rád! Sokat meséltem rólad!
-         Tényleg?
-         Persze! Na meg az apádra is! Egyébként csak apu jönne meg én! Kicsit talán apád is megbarátkozna a pasiddal és a családjával! Szerintem jó ötlet!
-         Oké megbeszélem Ryukival!
-         Mond neki, hogy ha van helyes testvére vagy barátja azt is hívja el!
-         Ugh….
Közben a lányok megérkeztek a suliba és órára mentek, szünetben a vörös felhívta az apját és megvitatta vele az egészet. A férfi eleinte habozott majd belement. Szeretné megismerni legfőbbképpen Ryuki családját, nagyon kíváncsi vajon kinek a leszármazottja az a srác. Bár még Harunak el is kellene hívni a kékhajút, ami nem lesz egyszerű menet, legalábbis lebirkóznia a gyávaságát. Ryuki a padon ült Akihiroval amikor a vörös oda sétált szégyenlősen hozzájuk.
-         Na most megyek Ryuki! Később ütközünk! Sziasztok!
-         Rendben tesó, később! Szia Haru!
-         Szia…
-         Mond, csak eldöntötted már mit szeretnél?
-         Uh… én..
-         Nem akarsz?
-         De, kedvellek..
-         Oh! Akkor ez azt jelenti?
-         Igen! válaszolt a lány paprika vörös arccal és leült végül a fiú mellé, mert már állni sem nagyon tudott, annyira remegtek a térdei az idegességtől.
-         Na, váltsunk témát, látom, kellemetlenül érint. Mi a helyzet veled? Hogy telik a nap?
-         Unalmas, majdnem elaludtam irodalom órán, egyébként ma, szeretném, ha átjönnél az apukáddal vacsorázni.
-         Wow, milyen hirtelen! kacagott a fiú és egyik kezével átkarolta a lányt gyengéden.
-         Rendben van, megbeszélem az öreggel!
-         Apám, mindenképp találkozni akar vele! Szóval egyeztesd le vele!
-         Nem lesz gond! Ott leszünk!
-         Rendben.
Mosolygott rá és a becsengetésig még így meghitten beszélgettek.  Ryuki óra után felhívta az apját, hogy vacsorázni akar menni vele egy barátjához, mire az apja igennel válaszolt. Annyira elvolt varázsolva, hogy nem gondolt arra, hogy valójában Kagamiékról van szó.