I want to love around

What are we? #28

-Nem lesz bajuk. Nagyon erős anyukád van. Hiszem, hogy kifog tartani érted. - Raiden nyugtatni probált és simogatni kezdte a hátamat
Örökkévalóságnak tűnő órák után Raiden szülei visszajöttek.
-El se hiszem, hogy élünk. - szólalt meg Raiden apja, de csak mögéjük néztem. Hol van Lucas?
Azonnal a kezembe vettem a telefonomat és felhívtam.
"-Már vártam, hogy hívj."
-Idióta miért mentél vissza? - kérdeztem ismét sírva fakadva
"-Nem igazán volt választási lehetőségem. Ne aggódj, jól vagyok! Már otthon vagyok én is. Anyumék bent vannak a kórházban. Amint tudok valamit, szólok, ígérem.. Ne haragudj Lotti, de hulla vagyok. Probálj meg te is pihenni. Clarissat nem lehet olyan könnyen elintézni."
-Szeretlek Lucas szóval kérlek vigyázz magadra! - ha még egyszer ilyenbe keveredik esküszöm kitekerem a nyakát..
"-Ígérem, én is téged kölyök."
Letettem és magam elé bámúltam. Anyával akarok lenni.
-Hosszú nap volt ez. Mi lenne ha vennél egy jó habos fürdőt? - guggolt le mellém Raiden anyukája és a kezét nyújtotta, amit el is fogadtam. Elkísért a fürdőbe és adott nekem tiszta ruhákat.
Beültem a meleg vízbe, de nem tudtam ellazulni. Az előző pár nap eseményi pörgött le a szemem előtt, mint egy film. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Menjek be anyához? Úgyis csak útban lennék. Maradjak itt? Azt se tudom kik ezek az emberek. Raiden egész végig hazudott a szemembe.
Miután kiszálltam és felöltöztem, ki mentem a konyhába.
Miért van olyan érzésem, hogy egy másodperccel ezelőtt rólam beszéltek?
-Gyere kedvesem! Vacsorázz meg aztán Raiden elkísér Fudo szobájába. Nincs vendégszobánk és ő most úgysem lesz itthon. - szerencsére Raiden anyukája hihetetlenül kedves, ami kicsit nyugtat! Hisz anyára emlékeztet.
Bólintottam és leültem közéjük. Nem akartam megszólalni. Nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Ám egy-egy nevetés kicsuszott belőlem. Mikor Raiden vagy az apja valami olyat mondott vagy tett, amin az anyukája kiakadt. Úgy gúnyolják egymást, mint Raiden az öccsét vagy engem.
A kis vidám vacsora után elmentünk az imént említett szobába. Nagyon kellemes aurája volt a szobának. Semmi rumli vagy ellenszenves bútorok. A berendezésnek ilyen természetes kisugárzása volt, ami nagyon is tetszett.
-Anyum azért rakott ide, hogy nehogy kellemetlenül érezd magadat, hogy velem kéne aludnod.. Viszont ha akarsz akkor nyugodtan vagy itt is maradhatok veled. - nemlegesen megráztam a fejemet
-Jó lesz itt, köszönöm. - válaszomon kissé letörtnek tűnt
-Jólvan, szólj ha kell valami! - kiment és ismét egyedül maradtam a gondolataimmal
Miért hagytam neki, hogy ennyiszer megcsókoljon? Hisz hazudott nekem. Bár mindet élveztem. A puha és óvatos érintéseit, a kedves szavait... Nem tudok semmivel sem dűlőre jutni.

Már besötétedett, de nem tudtam álomra hajtani a fejemet. Szakadatlanul a telefonomat bámúltam. Vártam, hogy valaki neve felvillanjon a képernyőn. Hogy tudjam anya helyzetét. De semmi nem történt. Fáradt voltam lelkileg és testileg is. A szemeimet viszonylag nehezen tartottam nyitva. Ezért felálltam az ágyról és körbe néztem a szobában. Képek családról, barátokról egyaránt. Érmek gimnasztikából, futásból és rajzból. Azt gondoltam, hogy ő a művész és Raiden a sportos, de nem, ő kettő az egyben. Vajon milyen lehet az ő szobája?
Megint rajta gondolkodok nem hiszem el.
Nyomoromon nevetve kimentem a wcre. Majd visszaérve a szobába ismét leültem az ágyra, hogy bambúlhassam a mobilom lezárt képernyőjét.
-Nem tudsz aludni? - kérdezte Raiden a szemeit dörzsölve
-Nem igazán.. Várom, hogy hátha..felhív valaki.. Feleslegesen igaz? - néztem fel rá szomorúan. Sírni akarok, de már nem megy.
-Charlotte mindenki fáradt és valószínűleg hamar bealudtak. Mi lenne ha te is ledőlnél kicsit? Nem kell aludnod csal pihenj, jó? - tudom, hogy igaza van, de olyan érzésem van, mintha senkit nem érdekelne, hogy én mit érzek. Raiden ki is akart menni, de megfogtam a kezét
-Nem akarok egyedül lenni. - suttogtam mire felhúzott. Átmentünk az ő szobájába és befeküdtünk az ágyba. Olyan hűvösnek éreztem. Raiden a hátán feküdt az ágy jobb oldalán míg én a másikon kifele fordulva. Felé fordultam és közelebb kúsztam egy kicsit. - Raiden haragszol rám?
-Ezt meg honnan vedted? - kérdezett vissza fáradtan majd felém fordult
-Nem is tudom.. Olyan hideg vagy velem és.. Áh mindegy! Hagylak aludni. - megráztam a fejemet és a hátamra feküdtem
-Azt mondtad Lucasnak, hogy szereted míg ott voltam melletted. Nem akartál velem lenni.. Tudom önző vagyok. Az anyukád miatt aggódsz. Én meg Lucas miatt féltékenykedek és sértődök meg, hogy nem akarsz velem aludni.. - nem is tudtam, hogy így érez
-Hát nem vagy egyedül. Azt gondoltam, hogy senkit nem érdekelnek az érzéseim.. Meg az járt a fejemben, hogy hazudtál nekem. - ismét rá emeltem a szemeimet, hogy láthassam a reakcióját. Hirtelen rám kapta a fejét.
-Nem volt más választásom. Új voltam persze, hogy nem bíztam senkiben ennyire. - felháborodott, szerintem jogtalanul, de hagyjuk
-És a csókunknál? Annyi mindent meséltem neked és te akkor sem bíztál bennem? - éreztem, hogy egy-két kósza könnycsepp folyik végig az arcomon
-Ott.. Attól tartottam, hogy félni fogsz tőlem vagy, hogyha a szüleid megtudják eltiltanak tőlem. - válaszolt végül higgadtan
-Így is ez lett a vége, de legalább tőled tudtam volna meg. És Lucasra visszatérve, még aznap megcsókolt a miénk után.. De egyáltalán nem éreztem olyan jónak, mint veled. Viszont ettől még szeretem őt. Ő is hazudott, de végül saját maga vallotta be nekem a hibáit. Gyerekkorom óta a barátom. Míg te csakúgy becsöppentél az életembe és felforgattál mindent.. Ám én ezt egy kicsit sem bántam. Ez olyan zűrzavar, amit szeretek. - Raiden ekkor közelebb jött hozzám és simogatni kezdte az arcomat
-Sajnálom, hogy hazudtam, hogy egy barom voltam és nem kérdeztem rá semmire.. Lucasszal beszélgettünk vagy valamit olyasmi. Azt mondta, hogy te minden tettem után szerettél és bíztál bennem ezután megkérdezte, hogy én miért nem tudok hinni benned. Sokáig gondolkodtam ezen. Ám amikor tudtam volna ezekről beszélni veled túl gyorsan történt minden és nem volt időm rá.. Ma a suliban annyira élveztem, hogy végre a karjaim között tarthatlak, hogy teljesen elfelejtettem mi minden történt amiről beszélnünk kellett volna.. Aztán ott volt az a harc. Rettegtem, hogy elveszítelek. Hogy sosem tudjuk meg mi lesz a zűrzavarunk vége. - nem tudtam mit mondhatnék csak gondolkodás nélkül átöleltem
-Sokáig nem tudtam mit érzek irántad, mert azt hittem, hogy, amit Lucas iránt érzek az valós. Pedig sosem volt az. Veled boldog voltam, élveztem az együtt töltött perceket, a csókjaidat, a finom érintéseidet.. Mindenedet. És rájöttem, hogy szeretlek az összes hibáddal együtt. - felemeltem rá a tekintetemet és Raiden egyből megcsókolt. Amilyen hirtelen esett nekem olyan óvatosan fort össze a nyelvünk.
-Én is szeretlek Lotti. - suttogta miután kezdtem elálmosodni a karjai között