I want to love around

What are we? #22

Fudo folytatta az útját haza, én meg tovább mentem Charlotte-ék útcájában.
Borzasztóan aggódok, hogy elküld vagy a szülei raknak ki. De muszáj beszélnem vele személyesen. Hátha így elmondja, hogy mi történt.
A ház előtt álltam és az ajtót bámúltam. Ideje lenne kopogni is, a végén még hülyének néznek a szomszédok. Egy nagy levegő vétel után rávettem magam, hogy bekopogjak. Charlotte anyukája nyitott ajtót. Nem tudom még, hogy örüljek-e ennek.
-Mit akarsz? - oké, nem kell örülnöm. Nagyon ellenségesen fogadott.
-Charlotte-tal szeretnék beszélni, nagyon fontos lenne. - az ajtó kijjebb nyílt és megláttam az apját is
-Nem beszélhetsz vele, most meg menj haza! - tőle nem is vártam semmi kedvességet
-Kérem, napok óta nem beszél velem és nagyon aggódok érte! - erősködtem hátha megtudom puhítani az anyukáját
-Mégha engednénk is akkor se tudnál. A fiamnál van már egy ideje. - felelte az anyukája amit haladásnak vettem
-Ha rátudom venni, hogy haza jöjjön akkor beszélhetek vele? - az anyukája szája sarkában véltem felfedezni egy apró mosolyt, de az apja nem úgy nézett ki, mint aki belefog menni az alkumba
-Ám legyen! Ha haza hozod a lányomat akkor beszélhetsz vele. - na mégis jól jártam az anyukájával. Szinte egyből rám csukta az ajtót. Gondolom a fater robbant. De ez nem az én problémám. Úgy tűnik, hogy az anyukája valamennyire mellettem áll. Holnap délután első dolgom lesz beszélni vele és nem hagyom, hogy ellökjön.

-Charlotte-
Szerda reggel. Az utolsó itt töltött napom lesz. Ma Alex visz iskolába, szóval nem kellett olyan hű, de korán felkelnem. Raiden pulcsija már csak az ágyam mellett van. De ha elkalandozok a tekintetem valahogy mindig ott köt ki. Egy nagy sóhajtás után elkezdtem készülődni. Felkaptam egy fekete rövid ujjút, rá egy barna, fekete, krém színű, kissé bő pulóvert, egy átlátszó harisnyát és egy barna szoknyát. Végül a szekrényben találtam egy fekete kalapot szóval azt is a fejemre tettem.
-De vagány valaki.. Jé az anyaé volt régen! Nagyon jól áll. - Alex fogadott a nappaliban egy nagy mosollyal
-Köszi. Nem is tudtam csak találtam a cuccok között. - feleltem és leültem reggelizni. Úgy látszik Aubrie már rég elvitte a kölyköket.
Alex még sok szerencsét kívánt a naphoz meg a szüleimhez délután majd elhajtott. Yep, semmi kedvem nincs haza menni. De muszáj lesz, megígértem a bátyjámnak.
Alya már párszor probálta keresni a társaságomat és ha nem az Arakawa-ákról akart beszélni akkor el tudtunk társalogni egy darabig. Ace viszont sosem jött oda. Lucas szokás szerint idegesített. Van amikor jó, hogy ott volt és nem kellett egyedül lennem. Néha viszont csak púp volt a hátamon.

5. óra után, nagy szünetben az ebédem társaságában félre akartam vonulni. Így felmentem a tetőre. Az egyik üres padra ledobtam a cuccom, helyet foglaltam én is és enni kezdtem. Pár perccel később 3 számomra ismeretlen lány kezdett el közeledni felém. Eleinte probáltam ignorálni, mert csak a szemem sarkából láttam őket. Aztán mögém értek. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Verbális vagy fizikális bántalmazásra?
-Nocsak-nocsak kit látnak szemeim? - gyors lenyeltem a számban lévő falatot mielőtt megoldják, hogy itt haljak meg benne. Az ebédem maradékát visszacsomagoltam és el akartam menni.
-Hé illene figyelni azokra, akik beszélnek hozzád! - kiált rám az egyik mire elnevetem magam
-Nem a te szádból akarom azt hallani, hogy mit illik tenni és mit nem. - szóltam vissza és mentem volna tovább, de valaki megfogta a karomat és rántott egyet rajtam. Mögöttem volt egy korlát szóval gyönyörűen neki estem derékkal. Rohadtul fájt. A kalapomat gyorsan megfogtam mielőtt leesne az épületről és elhagynám.
-Pofád lapos! - mindhárman előttem álltak, blokkolva az ajtót. Nincs menekvés. Levettem a kalapomat, a szélére raktam a táskámat és közeledni kezdtem feléjük.
-Mit akartok tőlem, azt se tudom kik vagytok.- a szélső lány elmosolyodott
-Na egyről a kettőre jutottunk. Nem számít a nevünk. Az sem, hogy te kivagy. Mi a neved vagy, hogy honnan jöttél nem érdekel. Veszélyt jelentesz ránk, ezért dumcsizunk egy kicsit. - ez kezd egyre furcsább lenni. Mielőtt válaszolhattam volna a másik szélen álló lány arcon vágott.
-Azt mondtam kussolsz míg beszélünk! - a középső és az előző lány nagyon üvöltözősbe nyomja míg a jobb szélső elég nyugodt
-Tudom, hogy félsz. Jól is teszed. Csak egy dolgot tegyél meg és nem leszünk gondban. Mivel te elengedted az idősebb Arakawa-t, ezért ő miatta nem kapsz semmit. Viszont azóta Lucas még jobban felfigyelt rád és ő (a középső) valamiért nagyon akarja Fudo-t. Állj el az utunkból! - szívem szerint ismét csak nevettem volna
-Egyik sráchoz sincs úgy közöm. Lucas gyerekkorom óta a barátom. A szüleink legjobb barátok. Mit vártok tőlem? Hogy majd egy 16 éves barátságot fog el dobni értetek? Van egy olyan sejtésem, hogy azt se tudja kik vagytok. Ez a ti dolgotok nincs semmi közöm hozzá. - a válaszomon mind három lány csak pislogni tudott. Mi történik, leállt a rendszer?
-Rendben.. Tegyetek amit akartok. - mondta a jobb szélső lány és elment
-Komolyan megoldásnak tartjátok ezt? - nem foglalkoztak vele, hogy mit magyarázok - Mi játszódik le az agyatokban? Dee verjük meg azt a lányt, akit eddig mindig védett és szeretni fog vagy..
Szájba vágott a középső lány. A szám felrepedt így éreztem egy kis fémes ízt a számban terjedni.
-Nekünk nem kell Lucas. Nekem Raiden kell míg neki Fudo. - felelte a másik lány és ütni akart, de valaki ide üvöltött. Fudo állt a feljáróban mire a két lány gyorsan lelécelt. A srác nem jött fel, rám pillantott és elment.
Megtöröltem a számat majd a cuccaimmal a kezemben a termembe mentem.
Az utolsó két órám tesi lenne, de semmi kedvem nincs hozzá és Lucas előbb is végez. Szóval írtam neki, hogy előbb haza vihet. Tudtam, hogy felfog neki tűnni az ütés nyom. Egy részem viszont reménykedett, hogy valahogy nem fogja észrevenni.