I want to love around

What are we? #2

Még óvodába jártam, felső csoportos voltam és mentünk meglátogatni a papámat. Igazából a dédnagyapám, de nem szerette ha így hívjuk. Azt mondta mindig, hogy öregíti.
Szóval lementünk 1 hétre. Anyáékkal külön szobánk volt. Akkor még nem tudtam, hogy melyik szoba melyik. Felkeltem az éjszaka közepén, mert rosszat álmodtam elindultam anyáék szobájába, de..eltévedtem. Teljesen sötét volt szóval félelmemben még be is pisiltam. Leültem a földre és csak sírtam.
-Charlotte? - hallottam meg a papa hangját mire azonnal fel ugrottam és futni kezdtem felé. Fel emelt, én meg elkezdtem mesélni neki mindent még mindig sírva. - Jólvan semmi baj. Elmegyünk a szobádba keresünk tiszta ruhát és gyors zuhanyzunk egyet.
Kedves szavaira meg is nyugodtam.
A kádba állított és megfürdetett. Fel öltöztetett és vissza akart vinni az ágyamba, de tiltakozni kezdtem.
-Nem, nem akarok egyedül aludni! Veled szeretnék! - kántáltam mire csak nevetett és irányt váltottunk
-Rendben-rendben! - hatalmas vigyor ült ki az arcomra és szorosan át öleltem. Bementünk az ő szobájába és bebújtunk a hatalmas ágyába. Kis hideg talpaimat neki nyomtam mire rám is szólt, de nem vettem el. 20 percen keresztül magyaráztam neki majd megunta és inkább olvasott nekem, de jól bírtam. Egyszer csak elaludtunk mind ketten. Reggel mikor fel keltem papa ült mellettem könyvvel az ölében. Elkezdtem keltegetni meg ugrálni... De nem csinált semmit.
-Gyerünk papa kelj fel! Ne lustulj! - belemásztam az ölébe rázogattam, de nem reagált semmit. Nem féltem csak ültem és vártam, hogy fel ébredjen.
Rengeteg idő eltelt és kezdtem éhes is lenni, de egy tapottat sem mozdultam. Csakhogy közben a szüleim keresni kezdtek. Benyitottak a szobába. Megláttam anyáékat és sírni kezdtem.
-Nem kel fel a papa. - rossz érzés miatt kezdtem el sírni. Nem tudtam, hogy mi történt csak hirtelen elfogott egy furcsa, baljós érzés. Apa fel emelt és anya meg a papához ment. Ő is rázogatta majd megnézte a pulzusát.. Sírni kezdett. Apa ekkor lerakott és anyához ment. Leültek a földre és sírtak nem értettem, hogy miért sírnak.. Aztán megjött a mentős és  a..hulla szállító... Aznap este meghalt nagyapa. Mérhetetlen fájdalmat éreztem ahogy mindenki. Anya és Alex se beszélni, se enni nem akartak. Apa nem tudott mindent egyszerre csinálni. Szóval amíg anyuék jobban nem lettek én a keresztanyámnál maradtam... Ez egy soha véget nem érő rémálom volt évekig. Anya folyton rémálmokkal kelt fel és idősebbként még rosszabul viseltem az évfordulóját vagy a szülinapját. Arra napokra mindenki vissza tért kicsit arra a borzalmas napra. De túl éltük hisz rengeteg jó dolog történt. Anyaáék barátai megházasodtak, lettek gyerekeik. Szóval sosem unatkoztunk. Minden hétvégén tartunk egy közös napot. Ma a barátokkal holnap meg a családdal. Múlthéten Alex-ékhez mentünk szóval most ők jönnek hozzánk. Imádom a családom nem is tudom, hogy mit kezdenék nélkülük. Persze suliban eléggé unalmas.. Dehogy unalmas, rohadtul rossz, hogy senki nem barátkozik velem. Mostanra már mindenki csak elkerül. Annyit gondolkodtam már azon, hogy mi lesz ha.. Lucas elmegy? Vajon még jobban bántani fognak?

-Lotti megsült! - kiállt fel anya mire fel ugrottam az ágyról és vissza mentem
Anya engem várt, hogy segítsek kivenni a tortát a formából. Nem megy neki egyedül. Apa meg a púltnál ült és a telefonját nézte.
-Kövi héten öcsémék meglátogatják anyámékat szóval mi is kiugorhatnánk. - szólalt meg apa miközben anyuval imádkoztuk ki a tortát a formából
-Jól hangzik.. Szívem segítenél kicsit? - most valahogy ketten sem tudtuk egy darabban kiszedni vagyis félő volt, hogy szét esik. Anya hívta apát is segíteni amin menten nevetni kezdtem. Anya szólongatott nekem, hogy hagyjam abba, mert ő is elfog kezdeni röhögni.
Sikeresen feldíszítettük a tortát és pont mire kész lett beállított Marco, Kelly, Leo és Max. Marco keze tele volt  ételekkel. Kelly-nél két szatyor volt. Leo pedig kézen fogva hozta Max-et, akit egyből el is raboltam.
-Sziasztok! - köszön mindenki vidáman. Kezemben a kis tökmaggal, aki kezd lassan nehéz lenni, de imádom, megöleltem Leo-t.
-Hova hoztatok ennyi mindent még a többiek is hoznak. - nevetett anya és kisegítette régi jó barátját
-Kell, hogy mindenki bőségsen ehhesen. Na kicsim vidd el pisilni Max-et, nem volt hajlandó otthon. - kért meg Kelly miközben Leo-t vetkőztette
Szépen, lassan mindenki megjött. A konyhában már csak az anyukák álltak előkészíteni az ételeket. A család többi tagja meg a nappaliban beszélgetett mikor csöngettek. Egyetlen ember nem volt itt szóval tudtuk ki áll az ajtóban.
-Lotti szívem nyiss ajtót!-szólt ki Lucy
-Ki gondolta volna.. - duzzogtam mire Scott és Thomas kezdett örömködni rajtam
-Sosem szabadulsz tölük. - mondta Conor is egyetértve a szenvedésemmel
-Szervusz Lucas. - köszönök miután ajtót nyitottam
-Szia Charlotte. Sajnálom a késést csak fodrásznál voltam. - ez a haján annyira nem látszott, de nem foglalkozva vele be engedtem - Úristen ez Max, de nagyra nöttél, gyere ide!
-Hé el lopod a babámat?! - kiáltottam rá poénkodva, de Max a srác felé kalimpálozott
-Lucas-Lucas! Végre itt vagy! - vissza tartva magamat, hogy letöröljem Lucas képéről az öntelt vigyort oda adtam neki a kis fiút.
-Köszönöm. - mondja és a nappali felé veszi az irányt, én meg követem. Oldalról érzem az égető pillantásait a mama osztagnak amit igyekszek figyelmen kívül hagyni.
-Na gyerekek asztalhoz! - szólal meg végre anya egy 10 perccel később. Mily meglepő Lucas mellé ültettek. Szeretek vele lenni, de anya túlzásba esik.
-Hé-hé Lotti nézd! - mutat a másik irányba Lucas mire oda nézek. Tudom, hogy a kajámból lop. Már megszoktam. Utána eljátsza ezt Ace is és egy marok sült krumplival kevesebb van az asztalomon. De amilyen büszkék magukra azon mindig jót tudok nevetni.
-Boldog szülinapot! Boldog szülinapot Ace és Alya. Boldog szülinapot! (Remélem mindenkinek megy a szokásos szülinapi dal a fejében.) - a tortákat Aubrie és anya tették az ikrek elé. Egymásra néztek, mosolyogtak és lehunyták a szemüket. Kívánnak és elfújják a gyertyákat egyszerre. Már tudjuk a menetet, ez annyira berögzült nekik, hogy furcsa lenne ha nem így csinálnák. A tele evés után ajándékoztunk és beszélgettünk.
-Még ma elutazunk Floridába, szóval tényleg nem gond ha egész hétre marad Riley? - Kelly nem viseli jól ha messze van a gyerekeitől
-Persze, nem kell aggódnotok! Riley addig marad amíg szeretne. - nyugtatja anya őket, de Alya viszont közbe szól, hogy náluk is legyen. Szóval pár napot lesz nálunk aztán a maradék időben Lucy-éknél lesz. Lucas pedig nem akar senkinél maradni. Amit megtudok teljesen érteni hisz nem gyerek. Riley is simán otthon maradhatna vele, de ők tudják.

Sziasztok kicsit visszamenve a szomorú részhez. Ha úgy érzi valaki, hogy nem megfelelően írtam le akkor teljesen egyet tudok vele érteni. Ezt az érzést nehéz átadni. Még úgyis, hogy volt részem benne. Senkinek nem kívánom. De megtettem amit tudtam. ❤️