Egy szokásos forró délután, valamikor 14:05 után, furcsa szerzetek érkeztek a dél-amerikai esőerdőbe. Egy talpig ünneplőbe öltözött, kalapos férfi, valamiféle lantos prédikátor-féle, valamint az ő kedvenc háziállata, a Csíkos Tigris. Hogy mi vezette arra, hogy így módon lovagoljon, pontosabban tigriseljen be a sűrű növényzetbe, az örök rejtély maradt, de a közelben ólálkodó oroszlán, becsületes nevén Turista, kikerekedett szemmel vette tudomásul, hogy afrikai oroszlán lévén már nem ő a legfurább szerzet a vadonban. Nézte, csak nézte dermedten az idegeneket, miközben próbálta feldolgozni a feléje áramló információk tömkelegét: furcsa szagok, az egyik biztosan emberé. A másik látványra valamiféle nagymacska rokon, de nincs hetyke pofaszakálla, szóval nem oroszlán, de mégis rettentően veszélyes. Az ember nem préda, mert rossza az íze, de ha veszélyt érzel, inkább végezz vele. Te vagy az erősebb. - tanította régen oroszlán mama. Erre mit lát? Ember ül meg nagymacskát? Hogy lehet ez? Talán a bűze teszi rabszolgájává a vadat? Esetleg a sötét bőr, ami még a feje búbját is borítja ? Vagy az a valami, melyet a kezében tart? Mi lehet az? Néha megsimítja és ekkor furcsa, füleket cirógató hangot ad ki magából! Ó, jaj, csakis ez lehet az! Még a végén engem is elkap, inkább futok innen! - morogta, azután pedig csendben visszahúzódott a levelek közé, majd olyan messzire szaladt, amikor végre már csak a majmok üvöltözését hallotta.
