Két csimpánztestvér éppen a közelben járt. Őket nem izgatta sem a tigris, sem pedig az ember, hisz az ember rokon, a nagymacskák meg nem tudnak úgy ugrálni a fák között, mint ők. Nagy félnivalójuk tehát nem volt tőlük. A szürke, barna és fekete majmoknak tartott idomítós előadás azonban az ő figyelmüket is felkeltette.
-Hé kishaver! Nekünk is van narancsunk. Csatlakozhatunk? - lépett a csoporthoz erőltetett mosollyal az arcán az idősebbik. Öccse egy faágról lógva figyelte az eseményeket.
-Gyertek csak! - invitálta őket bizalmatlanul a vezér, ugyanis nem igazán kedvelték egymást a testvérekkel. A feladat a következő: Apró lyukat fúrunk a narancsba, azon át kiszedjük a gyümölcshúst, majd az üres héjat egészben megszárítjuk, utána pedig még pár helyen kifúrjuk. Ha ez kész, akkor nagyokat belefújunk. Higgyétek el, ennek olyan hangja lesz, ami biztosan rabigába hajtja Foltos Nagymacskát.
-Ezt miből gondolod? - kérdezte egyszerre a két csimpánz.
-Fújtál már narancs dudát? - kérdezett vissza nem titkolt felháborodással Szürke-képű.
-Nem még soha. - hajtották le fejüket a testvérek. Hiába van tenyér felé fordítható hüvelyk ujjunk, mi nem tudjuk egészben kiszedni a narancsot a héjából. - ismerték el szomorúan.
-Majd én megtanítalak titeket! - lelkendezett a főmajom.
Aznap negyvenhét narancs esett áldozatul a próbálgatásnak, de sajnos egyet sem sikerült a vezérnek egészben tartania. A szürkemajom torka szakadtából káromkodott, egyesek sírtak, mások pedig hasukat fogva nevettek. Lehet, hogy a mai napig próbálkozott volna, ha nem történik egy váratlan esemény a közelben.
