A borz és az oroszlán (George Weasley ff.)

💚A Kviddics Világkupadöntő💚

Reggel ismét a napra keltem és szinte azonnal konstatáltam, hogy az éjszaka folyamán ismét sikerült bőven forgolódnom, azonban nem én voltam az egyetlen. Az én fejem George mellkasán pihent, míg Fredé az én hátamon. A három takaróból kettő a földön hevert, egy pedig keresztben takart be minket. Csakhogy így az én lábam bokától, a fiúké pedig térdtől lefelé kilógott alóla. Ami viszont nem esett olyan jól, mivel estére nyitva hagytuk az ablakot, mert nagyon meleg volt, most viszont már lehűlt egy kicsit a levegő és mindhármuk lábát lefagyasztotta. Megpróbáltam fentebb húzni, de így a -20 fokos lábfelejem nekinyomódott Fred combjának, amit ő annyira nem értékelt...

-Ki tett egy jégakkut a lábamra? - Morogta kisség ingerülten. - George nem vicces ! - Folytatta mikor testvére elröhögte magát.

- Jól van na nem én voltam... Kivételesen. - Mondta reggeli rekedtes hangján amitől libabőrös lett a karom, amivel (ezt csak akkor vettem észre) épp őt karoltam át. Mikor ezt konstatáltam megróbáltam távolabb húzódni, de ez Frednek szintén nem tetszett.

- Meg ne próbálj ilyen korán felkelni. Aludni akarok még! És ha megkérhetlek a lábadat vidd kicsit arrébb mert megfagyok.

- Egyet kell értenem Fereddel. Maradj csak nyugton. - Mondta és karját rátette az enyémre, hogy ne tudjam elhúzni.

- Hát oké...- Feleltem kicsit zavartan és megpróbáltam valahogy úgy fordulni, hogy a lábam ne fagyassza meg a fiút.

Még két órán keresztül feküdtünk így, de aztán berontott Mrs. Weasley.

- Ti még mindig lustálkodtok ? Gyerünk keljetek fel ! Kész a reggeli!

✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨✨

A szünet többi nagyjából hasonlóan telt el mint az első itt töltött napom. Nemsokára megjött Hermione is, a kupa előtti nap pedig a fiúk, Ron és Mr. Weasley elmentek Harry-ért, mert ők is velünk jönnek majd megnézni a meccset. Kedvelem őket, bár nem sokat szoktam velük lógni, mert ők hárman - Harry, Ron és Hermione- szinte minden idejüket együtt töltik.

Elérkezett a kupa napja, és ezt a fiúk annyira várták, hogy nem kellett őket keltegetni. Azonnal kipattantak az ágyból és velem nem is törődve elkezdtek átöltözni.

- Hahó fiúk én is itt vagyok!!- Mondtam kicsit megszeppenve mikor már mindketten egy szál fehérneműben rángatták ki a ruháikat a szekrényekből. Mellesleg mindketten elég jól néztek ki... De főleg George.

- Bocsi. - Röhögött fel Fred, de nem zavartatva magát tovább keresgélt a szekrészben.

Inkább rájuk hagytam és kimentem a fürdőszobába magamra kapni a ruháikat.

A reggelinél már természetesen mindki viselt valami zöldet, mivel az egész család, velem és Ron barátaival együtt az íreknek szurkol.

Evés és egy jó hosszú gyaloglás után megtaláltuk a zsupszkulcsot amivel eljutottunk a helyszínre.

Estig már nem nagyon történt semmi különös. Felvertük a sátrakat, ettünk, majd elindultunk a hatalmas stadion felé.

A meccs fantasztikus volt! Az írek nyertek !!! Azonban ami utána történt már nem annyira. Halálfalók támadták meg a tábort.

Mr. Weasley mint Minisztériumi dolgozó megpróbálta elkapni a merénylőket, és ránk parancsolt, hogy fussunk az erdőbe. Fred megragadta a húga karját, George pedig az enyémet, mögöttünk pedig a trió futott, de az erdő szélénél őket elhagytuk így már csak négyen próbáltunk minél jobban a fák közé kerülni.

Nemsokára egy rétszerüségre értünk ahol már rengeteg varázsló és boszorkány gyülekezett. Megálltunk egy göcsörtös fa mellett és a tövébe roskadtunk. Megpróbáltunk levegőhöz jutni a nagy futás után.

- Féltem apát. - Mondta Ginny azt hiszem a sírás határán.

- Nyugodj meg nem lesz semmi baj. - Súgtam neki, átölelve őt. Pedig akkor én se hittem benne.

Aztán megjelent a Sötét Jegy az égen és akkor már én is kétségbe esetten pillantottam a fiúkra, akik csak a tekintetükkel mertek kommunkálni, mert nem akarták hangosan kimondani, hogy ők is félnek. Azt hiszem nem akarták, hogy a húguk még jobban megijedjen.

Fél óra múlva a tömeg elindult ki az erdőből, így hát mi is követtük őket.

Ott találkoztunk a többiekkel és amilyen gyorsan ahogy csak tudtuk összekapoltuk a holmikat és indultunk haza. Később azt is megtudtam, hogy nem csak azért volt olyan csendes mindenki mert megijedtek, hanem mert Harryt meg is gyanúsították, hogy ő varázsolta a sötét jegyet.

A szünet maradék napjai gyorsan suhantak el, és lassan el is felejtettük a közelmúltban történt borzalmakat.

Mikor elérkezett az indulás napja, kissé szomorúan de azért izgatottan pakoltunk az iskolai bőrönbünkbe.

Délelőtt felszálltunk a Roxfort Expresszre és lassan, de biztosan pöfögtünk az új tanév felé.