A borz és az oroszlán (George Weasley ff.)

💫SZAPPAN ÉS BARACK💫

A család összes jelen lévő tagja vidáman üdvözölt, mint mindig amikor találkozunk. Fred és George segített felvinni a holmimat a szobájukba, ahová egy plusz ágy lett betéve az érkezésem előtt. Bár mondjuk a három bútor inkább tűnt egy nagynak, mivel teljesen egymás mellé kellett rakni őket, hogy beférjenek a nem túl nagy szobába.

A táskáimat beszúsztattam az ágy alá, Zsemlét pedig letettem az asztalra, majd jobban körülnéztem.

Az ajtó két oldalán egy egy magas ruhásszekrény állt. A bal oldali mellett sorakoztak az ágyak, azokkal szembeni falon pedig két-két fogasszerűségen lógtak a fiúk seprűi, mellettük pedig egy nagy polc és egy láda tele mindennel amit csak el tud képzelni az ember. Az ágyakon túl egy nagy íróasztal állt két székkel, egy hatalmas ablak előtt. Az egész szobát különös füstös szag lengte be, ami valószínűleg egy közelmúltban megtörtént kísérlet utóhatása. Az ikrek rendszeresen próbálkoztak különböző mágikus tárgyak megalkotásával kisebb nagyobb sikerrel, melyeknek a maradványai vastagon megterítették az asztalt és a földet.

-Na mit szól a kisasszony? - Kérdezte Fred, mivel most először láttam a szobájukat.

-Fantasztikus! - Vágtam rá azonnal és az asztalhoz léptem, hogy megcsodáljam azt a rengeteg mindent.

-Öhm szerintem jobban jársz, ha nem nyúlsz ott semmihez!- Figyelmeztetett George amikor nyúltam volna egy fülhöz hasonlító tárgyhoz, ami még most is rémisztően füstölgött.

-Hát igen lehet, hogy jobb lesz.- Feleltem nevetve.

-Nincs kedved kviddicsezni?- Kérdezte ekkor hirtelen Fred és a választ meg se várva a falon tárolt seprűhöz lépett.

-Alig vártam hogy megkérdezd! - Kihalásztam a nagy sporttáskát az ágy alól amiből egy sötétbarna seprűnyél lógott ki.

Három perc múlva már Ginny és Ron is velünk volt és lenn játszottunk a ház mellett lévő kis telken.

Az ikrek már jópár éve a griffendél terelői, én pedig a hugrabug fogója vagyok felváltva Cedric-kel, és a két kisebb testvér is ügyes a sportban, így nagyon élveztük a játékot.

Azonban a nap erősen sütött, én pedig rájöttem, hogy ma még nem igazán ittam. Ez a kettő dolog, és a sportolás közbeni egyre nagyobb fáradtság úrrá lett rajtam, és hirtelen nagyon el kezdtem szédülni, de inkább nem foglalkoztam vele, mert nem akartam megszakítani a játékot. Pár perc múlva már megbántam a döntésemet, mert azon kaptam magam, hogy nem tudom kontrollálni a testem, így körülbelül hét méter magasból el kezdtem zuhanni.

-Luca! Luca! - Kiáltotta George. Vagyis nem kiáltotta, mert ott volt mellettem, de a hangját mégis rettentően hangosan halottam. A karjában tartott. Mire erre rájöttem a fejem olyan vörös lett mint egy érett paradicsom. Hát igen... Olyan harmadik eleje óta már nem csak barátként tekintek a fiatalabb ikerre.

-Mi történt?- Hajolt felém Ginny aggodalmas arccal.

-Semmi csak egy kicsit megszédültem. - Mondtam és közben elkezdtem felkelni, majd vissza is estem a fiú karjába.

-Aha látom. Tényleg semmi. - Szólalt meg George, miközben felkapott és elindult a ház felé.

-Figyelj nyugodtan letehetsz, tégyleg jól vagyok.- Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, mert bár Georgeon az évek folyamán egyre jobban meglátszottak az izmok, így se nagyon akartam, hogy megtudja milyen nehéz vagyok. Tudom lányos hülyeség de akkor is.

-Dehogy raklak le. Mégcsak az kéne! - Nevetett fel, és még szorosabban magához ölelt, az én arcom pedig még vörösebb lett. Pedig már azt hittem ezt nem lehet fokozni... De tévedtem. Akkor megéreztem az illatát én mindennek vége lett. Házi szappan és barackillat kúszott az orromba és a fejem kb úgy nézhetett ki mintha lángolna.

-Jaj Istenkém mi történt? - Kérdezte Mrs. Weasley rémülten.

-Semmi, csak azt hiszem ma még nem nagyon ittam és nagyon meleg volt kinn.

-Mindjárt hozok egy kis limonádét. George vigyázz rá! - Hangzott el az utasítás olyan tekintélyt parancsoló hangon hogy még én is megszeppentem.

-Igenis! - Mondta a fiú és óvatosan letett a nappaliban lévő kanapéra és megsimogatta az arcomat a kézfeje külső felével amitől libabőrös lett a karom.- Nagyon meleg az arcod, és olyan piros mint az eper. Lehet, hogy napszúrást kaptál?

- Á azt azért nem hiszem... - Mondtam kínosan nevetgélve, mikor megérkezett Mrs. Weasley egy nagy pohár limonádéval, és arrébb lökte a fiát.

-Jól van, idd csak meg.- Átnyújtotta a poharat.- Na látod fiam ezért nem kéne ilyen veszélyes sportokat játszani...- Mondta a szokásos "szemrehányó anyuka" hangon, amit olyan sokszor hallottam már a fiúkhoz szólni.

-Legközelebb jobban figyelünk majd.- Felelte védekezőn George. - És legalább időben észrevettem, hogy el tudjam kapni.

-Pontosan. Semmi baj nem történt. - Keltem én is a fiú védelmére. - Nem veszélyes ez, csak én nem figyeltem oda.

-Ha ti mondjátok...- Adta fel a nő és visszament a konyhába az immár üres pohárral.

- Nagyon köszönöm a limonádét nagyon finom volt!- Szóltam még utána, aztán ismét megpróbáltam felkelni, és most már sikerült is, szóval vidáman indultam el a többiek felé akik épp akkor hozták be a kinn maradt sporteszközöket. Magamhoz vettem a saját seprűmet, és megköszöntem Ginnynek, hogy behozta, majd visszamentem a fiúkkal a szobába.

A nap többi része inkább beszélgetéssel telt. Kitárgyaltuk, hogy kivel mi történt a nyáron, meg hogy mennyire várjuk az egy hét múlva kezdődő Kviddics Világkupadöntőt.

Napközben sokszor eszembe jutott a délelőtt, hogy George milyen kedves volt, és ilyenkor rendszerint kicsit mindig elpirultam, megköszönni azonban már csak este tudtam neki.

Fred már hangosan horkolt a jobbomon, amikor mi még fenn voltunk.

- Hé George! Köszi a ma reggelt. Hogy elkaptál meg minden. - Súgtam oda neki.

-Bármikor szívesen! - Súgta vissza, és hallottam a hangján, hogy mosolyog, így hát én is bele vigyorogtam az éjszakába.