A borz és az oroszlán (George Weasley ff.)

🧁Átlagos őszi délután🧁

Az idő egyre hűvösebb lett. Senkinek nem volt már kedve az órák után a kastély mellett sétálgatni, inkább visszahúzódtunk a klubhelységekbe. Ma délután is így tettünk Annievel. Elfoglaltunk egy kerek kisasztalt és ráhalmoztuk az összes olyan könyvet amiből tanulnunk kellett volna. De persze ehhez egyiküknek sem volt kedve. Inkább összedugtuk a fejünket a könyvkupacok között és sugdolózva beszélgettünk.

A téma nem más volt mint James Moss, a Hollóhátas évfolyamtársunk, akibe Annie majdnem annyira bele van esve mint én George-ba.

-... És képzeld el! Gyógynövénytanon hozzáért a kezemhez ! Igaz, hogy közben valami undorító növény leköpött minket kék trutyival de akkor is ! - Ismételte el századszorra a történetet, aminek bár én is szemtanúja voltam, minden alkalommal ugyan olyan lelkesedéssel hallgattam végig. - Aztán meg amikor mentünk ki az üvegházból, előre engedett, és megdicsérte a tankönyv borítómat!

Annie nagyon szeret varrni, és minden könyvének külön borítót varr, sőt nekem is minden év elején ad egy évre eleget, amik különböznek a sajátjaitól, de gyönyörűek. Az idén a kedvencem a Legendás állatok tankönyvre való. Halvány kék, és egy fekete megbűvölt sárkány van  az előlapján ami piros textiltüzet okád.

- Na jó ide figyelj ! - Szakítottam félbe az ábrándozását. - Ha nem beszélsz vele én teszem meg !

- Jól van naaa ! Tudod, hogy megesküdtem neked, hogy még a hónapban beszélek vele. Csak össze kell szednem a bátorságomat.

- Hmmm... Ha jól tudom 28 nap már eltelt a hónapból, szóval készülődj kicsit gyorsabban! - Vigyorogtam kicsit kárörvendően.

- Már elnézést, de ha már itt tartunk mi van a kis George-dzsal ?? - Na most ő vigyorgott szélesen az arcomba miközben szemöldökét fel-le rángatta. Az agyamra megy ezzel a nézéssel ...

- Hát az úgy volt... Mióta ráestem a vonaton nem nagyon mertem vele kettesben maradni...

- Hát mondjuk igen ott tényleg elég szerencsétlen voltál. De szerintem ezt már meg megszokhattuk. - Nevetett fel.

- Jól van na! Néha...

- Mindig !

-... kicsit...

- Nagyon !

-... szerencsétlen tudok lenni.

- Az nem kifejezés !

- Jól van köszönöm szépen Annie, nagyon támogató barátnő vagy !

- Tudod, hogy szeretlek na! - Mondta és átölelt. Már amennyire ez az asztalon és a könyveken keresztül lehetséges volt.

Ekkor megéreztem egy rövid rezgést a talárom zsebében. Bekenyúltam, és egy vékony gyűrűt húztam ki belöle. A franc ! Ez mikor esett le az ujjamról ? Lehet valahogy kisebbre kéne varázsolnom mert a végén még elveszítem.

Az ékszer nem más mint a fiúkkal közös kommunikációs eszközünk. Nekik egy egy bőr szallagokból font kartötőjük van nekem meg egy vékony bizsu gyűrűm, amiket egy mugli üzletben vettünk, majd megbűvöltünk, hogy jelezni tudjunk egymásnak, ha találkozni szeretnénk.

- Én is szeretlek, de most azt hiszem mennem kell. - Mutattam fel a gyűrűt, amiről Annie azonnal tudta mi a helyzet.

- Remélem beszélsz a lovagoddal. - Vigyorgott rám miközben a szemöldökét ismét rángatni kezdte.

Nem válaszoltam csak kinyújtottam rá a nyelvemet és nevetve elindultam ki a klubbhelységből.

A fiúk a szokásos találka helyünkön, a hatalmas bejárati ajtó mellett vártak rám.