Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*20*

Az augusztusi napsütés szinte perzselő a fehér póló alatt a bőrét. Égszínkék szemeit fekete napszemüveg takarta az égető sugarak elől, miközben mosolyogva dőlt hátra a fonott kerti székben. Remegő ujjaival az előtte lévő, átlátszó pohár felületét kocogtatta, melyen kiütközött a hideg pára, így valamelyes lehűtve a szüntelenül izzadó tenyerét. Vele szemben a legjobb barátja ült szokásához híven zakóban, sötét öltönyben, nyakkendőben, és egyáltalán nem tűnt úgy, mintha melege lenne. Lehetséges, hogy figyelmét nagyban elterelte a mellette helyet foglaló szőke hajú férfi, akit hosszú percek óta megbabonázva bámult, miközben amaz hatalmas beleéléssel számolt be Louis-nak a terveiről. Louis figyelmét nem kerülte el, hogy a Niallnek nevezett férfi körmei rózsaszínben pompáztak, a rajta megcsillanó napsugár, az ínycsiklandó vattacukrot juttaták eszébe. Niall Horan-t pár nappal ezelőtt, Harry mutatta be neki, egy akkori, gyors látogatása alkalmával. Mint kimerült, olyan kicsi a világ, hogy Niall, Liam párja, akiről a legjobb barátja már olyan sokat mesélt neki, csak akkor még nem ismerték egymást. Niall, Harry egyik legjobb barátja, nem mellesleg Harry cégének egy becses üzletkötője, ahogy Liam is. Niall, azonnal Louis szívébe zárta magát. Amikor először találkoztak, és meglátta a pocakját, nem tett megjegyzéseket, mint ahogy mások szoktak. Nem szólta le őt, amiért sápadt, szürke arccal, éppen egy rosszullét után fogadta őt a lakásban. Meglepetésére csillogó szemekkel átölelte őt, bemutatkozott, és megdícsérte, Louis egy új, halvány sárga, kötött mellényét, ami nagyszerűen kiemelte a szeme színét. Rájött, hogy Liam, Niallnél jobb párt nem is találtatott volna. A férfi vicces volt, kedves, törődő, okos, és rettenetesen jó képű. Louis, pedig tudta, hogy Liam egész életében az igazi szerelmet kereste. Általában a fiú mindig a könyveibe temetkezett, és a karrierjére koncentrált. Valamiért mindig elutasított mindenkit, mondván neki nincs igazán ideje kapcsolatokra. Sokszor hitték már azt, hogy együtt vannak, olyankor egyikük sem tiltakozott, de valójában mindenki tudta, hogy Liam sosem vetett rá szemét. Olyanok voltak, mint a testvérek, a testvérek pedig köztudottan nem járhat az egymással. Mindenesetre, Louis-nak jó volt látnia, hogy a legjobb barátja végre igazán boldog, ennél több pedig nem is kellett neki.
Mr. Harry Styles teraszán ültek, élvezték a hirtelen jött jó időt, miközben megittak pár pohár limonádét, amit korábban a fiatalabbik fiú készített. Kihasználta az időt, amikor a barátaival lehetett, akikkel amúgy is olyan kevés időt tölthetett együtt. Olyan nem mostanában volt, hogy három egymást követő napon, Liammel lehet. Mindig valamelyikük dolgozott, általában Liam. Ő mindig utazgatott, az irodájában volt, vagy éppen akkor szállt le a gépe, és hazafelé tartott, hogy pihenhessen egy kicsit. Louis nem tagadta, hogy ez mennyire rosszul esett neki. Liam volt az egyetlen barátja, aki mindig, mindenben mellette volt, akit bármikor felhívhatott ha baj volt. De, el kellett fogadnia, hogy az élet egész más tervet adott nekik. Míg az idősebbik, huszonöt évesen építette a karrierjét, dolgozott, lett egy tökéletes párkapcsolata, addig ő, tizennyolc évesen egyetem helyett terhesen, szomorúan lakott egy olyan férfival, akivel nem tudta, hogy hányadán állnak. Ez is csak az ő szerencséje lehetett. Halk sóhaj szakadt ki a mellkasából, miközben a válla felett átnézve, az üvegajtón keresztül megpillantotta Őt. A szíve automatikusan hevesebben kezdett verni a mellkasában, mint minden alkalommal. Érezte, hogy az egész arca elvörösödik, a lába remegni kezd. Az volt a legnagyobb szerencséje, hogy ült, mert normálesetben biztosan elhagyta volna az egyensúlya. Harry a nappaliban állt. Csupán a Nike rövidnadrágja volt rajta, amelyben még kora délután indult útnak az edzőterembe. Még emlékezett rá, hogy még ő vasalt ki neki egy szürke rövidujjút, hogy vigye magával, de az sehol nem volt. A nadrág lazán lógott a csípőjén. Louis az alsó ajkába harapva hagyta, hogy a szemei elkalandozzanak Harry tökéletesen kidolgozott testén. A torka szinte kiszáradt, ahogy az összes tetoválásán végig járatta a tekintetét. Olyan volt, mint egy tökéletesre faragott görög szobor, amelynek minden egyes porcikája a Mennyekben született. A csípőjének a vonala, a lapos, kockás hasa, amit megannyi tetoválás vonala hálózott be. A karjai, ami alatt szálkás izomkötegek húzódtak, és rettenetes erő lakozott bennük. A bőrén lévő izzadság úgy folyt végig rajt, akár a patak vize tavasszal. Louis-nak eszébe jutottak a pár nappal ezelőtt történtek, amikor Harry csak úgy letámadta őt, a vége pedig az lett, hogy a férfi szobájában kötöttek ki. Nem felejtette el azt a ködös, szenvedéllyel téli, veszélyesen csillogó zöld szempárt, amik akkor olyan pajkosan nézték rá. A hátán megfeszülő izomkötegek, amik minden egyes mozdulatánál megfeszültek. A gödröcskés mosolya, a dús ajkai, azok az imádnivaló göndör fürtök, amikbe aznap éjjel vagy ezerszer beletúrt.
-Csukd be a szád Tomlinson!-lökte meg a vállát Liam, mire megrázkódva magához tért. Az asztalnál ülő két kíváncsian menesztették felé a szemüket, ajkaikon széles, pimasz mosollyal, amitől Louis automatikusan elszégyellte magát. Nem is vette észre, hogy visszatartotta a levegőt, csak miután nagy nehezen, reszketegen kiengedte a tüdejében tartott oxigént. Még egy utolsó pillantást vetett a nappali felé, ahol pechére, Harry abbahagyta a Zayn-nel folytatott kommunikációt, és immáron őt nézte. Louis nem ismerte elég régóta a férfit, de pontosan tudta, hogy ez a mosolya egy kihívást jelent. Inkább elfordította a fejét, és hálát adott az égnek, amiért rajta volt a napszemüvege, az előtte ülő barátai pedig nem tudtak a szemébe nézni, hogy bármit is kiolvassanak belőle.
-Zayn tulajdonképpen mit akar?-kérdezte a szőke hajú, miközben beleivott a limonádéjába.
Louis vállat vont.
-Munkaügy. Valami szerződést hozott. Harry szólt, hogy átjön, és beszélniük kell. Többet nem mondott.
Niall elfintorodott.
-Remélem nem lesz itt sokáig.
-Nem kedveled?
-Túlzottan nem. Elég régóta ismerem, és sok dolgot tudok róla, még olyat is, amit Harry nem-mondta komolyan.
Liam összeszorított szájjal nézett Louis-ra, az asztal alatt megfogva legjobb barátja kezét, miután valamit szemmel megbeszélt a párjával, amit Louis egyáltalán nem érthetett.
-Én nem ismerem őt, nincs róla véleményem..de ezek szerint neki van rólam-motyogta maga elé szomorúan, másik kezével, amelyikkel nem Liam-ét fogta, megdörzsölte a kerekedő pocakjának felületét, amelyen a ruha anyaga már eléggé feszült. A kedvenc lila trikót viselte, ami úgy tűnt, már nem jó rá.
-Ezt honnan veszed?-ráncolta a szemöldökét az Ír fiú, kíváncsian hajolva előre.
Louis ajkai lebiggyedtek.
-Úgy néz rám, mintha valami rosszat tettem volna..Néha..amikor azt hiszi nem veszem észre, olyan csúnyán bámul. És, és tegnap a vacsorából sem evett, amit készítettem. Azt mondta nem ízlett neki, pedig Harry szerint igen is finom volt-mesélte a fiatal fiú olyan megbántottsággal a hangjában, hogy az asztalnál ülő két férfi automatikusan elszomorodott.
-Oh, drága Louis-om-ölelte át a legjobb barátja. Liam hatalmas puszit nyomott a homlokára.
-Te jó ember vagy Louis, a rosszat egy pillanatra sem érdemled meg, ezt ne felejtsd el-Louis csak hetekkel később értette meg, hogy Niall mire gondolt. De, a szomorú mosolyát ég, pillanatra sem felejtette el.