Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*32*

-Mit keresel itt te patkány?-sziszegte a göndör az összeszorított fogain keresztül. Elvörösödött arcában, a zöld szemei olyanok voltak, akár két szentjános bogár a sötétben. Ujjai elfehéredtek, ahogy a vele egymagas férfi gallérját szorította teljes erőből. A barna hajú férfit túlzottan nem lepte meg Harry kirohanása. Számított rá, hogy a cégvezető így fog reagálni, de arra nem készítette fel magát, hogy egy fél órás meetinget követően a háta keményen csapódik majd neki a falnak. Így is hatalmas rekodnak számított, hogy Harry ilyen sokáig bírta magát türtöztetni. Azt hitte, hogy Styles azonnal a nyakának ugrik, ahogy meglátja őt Louis Tomlinson közelében.
A magas szőke férfi megadóan emelte fel kezét, mire Harry egy utolsó rántást követően eleresztette az ingjét.
-Ez fájt!-jegyezte meg a férfi, miközben száját elhúzva masszírozta meg a tarkóját, amely percekkel ezelőtt még erősen csapódott a falnak. Zsebre vágott kézzel állt meg a főnök előtt, aki idegesen meredt rá. -Most meg mi van?
-Mi lenne Butler?-nevetett fel gúnyosan a göndör karjait széttárva.-Ide jössz, hol ott kurvára megtiltottam, hogy be tedd a lábad! Flörtölsz a pasimmal, és még itt vigyorogsz nekem, mintha semmi sem történt volna!-fáradtan dörzsölte meg az arcát, majd orra tetejét finoman összecsippentve lehunyta a szemeit.-Beszélj, mielőtt szétverem azt a mocskos képed, szépfiú.
-Igazság szerint, ha nem kapom el a pasid, valószínűleg szerzett volna egy jó kis gipszet a sürgősségin. Hé!-bökött a férfi felé, durcásan végig nézve saját fehér ingjén, amelyet elcsúfított egy hatalmas barna folt.-Ez egy Calvin Klein ing volt. Jössz nekem egy kibaszott Calvin Klein-nal!
Harry fintorogva nézte végig az ügyvéd srácot. Tulajdonképpen Austin nem is volt olyan rossz ember, sőt Harry nagyon is kedvelte, egészen addig, míg nem lett az öccse védőügyvéde. Austin, és ő évfolyamtársak voltak a gimiben, egy főiskolát végeztek, és huszonnyolc éves korára a szakmája egyik legkiválóbb ügyvéde lett. Nem is volt kérdés, hogy kit fog felkérni az öccse mellé. És, nem is bánta meg. Ha Austin nem lett volna, Marcel biztosan egy cellában rohadna. Austin volt az a személy, aki kockára téve az ő, és Harry hírnevét, titokban lefizette az embereket, hogy hozzájuthasson a vallomásokhoz. Megmásította őket, új aktákat nyitott, segítségül hívta az összes rendőr ismerősét, Harry pedig nem volt rest kifizetni Austin-t. Bármit hajlandó lett volna megtenni azért, hogy mentse az apja nevét, ha ehhez pedig az kellett, hogy minden szarból kimentse az öccsét,  nem félt bemocskolni a kezét. Akkor sem volt rest cselekedni, amikor Marcel megerőszakolta Louis-t. Szégyenkezve gondol vissza arra, amikor átnyújtotta a pénzt Austin-nak, és megkérte, hogy tüntesse el a Marcel-t ért feljelentést a rendszerből. Érje el, hogy Marcel ártatlan legyen, tegyen meg mindent azért, hogy ő jöjjön ki jól az egészből. És, bár akkor nem tudta, de Louis volt az a fiú is, akit Marcel megtámadott a parkban. Ő, és Austin intézték el, hogy Marcel meglépjen. Oh, hogy mekkora egy barom volt! Talán soha nem lesz elég bátorsága, hogy Louis elé álljon, és bevallja neki mindezt. Végülis, sokkal jobb volt, hogy Louis nem tudott semmiről.
-Mit akarsz?-sóhajtotta fáradtan, miközben zakója gombjával játszadózva helyet foglalt egy széken. A tágyaló üres volt, és aznap már nem tartott több meetingen. Még szerencse, hiszen hat óra múlt, és borzalmasan fáradt volt. Mellesleg, azt sem tudta, hogy Louis hol tartózkodott, remélte, hogy még az épületben volt. -Gondolom nem Louis-ról szeretnél velem csevegni.
Austin az asztalnak támaszkodott. Kezeit mellkasa előtt keresztezve, szemtelenül mosolyogva nézett a főnök szemébe.
-Tudod, hogyha engem látsz...-kezdte színpadiasan, mire Harry felhorkant.
-Akkor írhatom is a csekkeket, ugye?
- Ne légy már ilyen, Styles!-ciccegett a fejét ingatva.-Mindig olyan negatív vagy, és dühös!
Harry hihetetlenkedve ingatta a fejét.
-Butler!-csattant fel, elérve, hogy Austin arcáról leolvadjon a mosolya, amit már percekkel előtte legszívesebben, levakart volna az arcáról...nos, az egész arcával együtt.-Ne rabold a kibaszott időmet! Azt hiszed, hogy most dühös vagyok? Akkor még nem láttál igazán dühösnek, de még két felesleges szó, és bemutatkozom. Úgyhogy, beszélj!
Nem volt rá túl büszke, de az igazi énje mindig is jobban elérte amit akart, mint az a Harry, aki a sok gyógyszertől kába, és fáradt volt. Az igazi énje tudott az embereknek parancsolni, szigorú volt  és rettenthetetlen. Bár, ezt a Harry-t nem merte túl sokszor szabadjára engedni, mert amellett, hogy tiszteletet, és figyelmet kapott, látta az emberek szemében a félelmet. És, Harry utálta, ha a jó emberek féltek tőle. Viszont, Austin megérdemelte. A férfi szavai telibe találták az ügyvédet, aki azonnal ki is egyenesedett, többé már nem mosolygott. Derekát az asztalnak vetve állt, lábait maga előtt keresztbe rakta, és tűnt, hogy kezdi kényelmetlenül érezni magát Harry rideg pillantása alatt.
-Marcel itthon van-mondta ki egyszerűen, mire Harry szemöldökei a plafonig szaladtak.
-Londonban?-pattant fel hirtelen, nem foglalkozva a székkel, amely erősen a falnak csapódott. Zavartan rázta meg a fejét.-De..de engem nem keresett fel.
Austin lassan bólintott.
-Nyílván, úgyanis nem akarja, hogy tudd merre tartózkodik.
-De, te tudod-bökött felé.-Áruld el!
-Mi? Nem!
-Miért nem? Tudnom kell, hogy hol van!-csapott idegesen az asztal tetejére. Vagy nem tudod hol van?
-De, de tudom hol van Styles-erősítette meg a szőke hajú férfi.-Viszont nem mondhatom el!
-Mi van? Miért nem? Valami ügyvéd baromság miatt? Ne most kezd nekem eljátszani a Szentfazekat, Butler. Nem állj jól, úgyhogy beszélj, mielőtt kitépem a nyelved!
-Befejeznéd, hogy állandóan fenyegetsz?-förmedt rá az ügyvéd is. Harry elismerően biccentett felé, hol ott utálta, ha valaki felemelte a hangját, amikor vele beszélt. Austin, egy dühös kisfiúra emlékeztette őt a lebiggyesztett ajkaival, és kipirult arcával.-Már unom, hogy soha nem tudok veled anélkül beszélni, hogy megfenyegetnél.
-Csak nem félsz tőlem?
Austin nagyot nyelt, mire Harry ismét felállt az asztaltól.
-Marcel meg fog téged keresni, Harry-folytatta a férfi sokkal halkabban, mint eddig. Volt valami a hangjában, amit Harry nem tudott azonosítani, de Austin-tól szokatlan volt. Talán a sajnálat? Félelem?-Nem akarom elmondani, hogy merre van, mert ismerlek, és amilyen forró fejű seggfej vagy, biztosan olyat teszel, amit megbánnal. Ne keresd őt, és ne hergeld.
Harry összehúzott szemekkel meredt a férfire, miközben ujjaival az állán dobolt.
-Te tudod, hogy miért jött vissza-szólalt meg.-tudod, hogy mit akar tőlem.
Austin kelletlenül sóhajtott.
-Igen.
-Miért figyelmeztetsz? Soha nem tettél nekem semmit ingyen. Pénzt szeretnél ezért az aprócska információért is? Nem kell nekem a jelentéktelen intelmed, Butler. Megmondtam, hogy ne rabold az időmet! Ha befejezted, kérlek-mutatott az ajtó irányába, de mielőtt bármit is mondhatott volna, Austin hirtelen megszólalt.
-Marcel rájött, hogy átverted-látta, hogy Harry kíváncsi pillantását, így hát folytatta.-Követeli az ő részét az örökségből. Valakitől megtudta, hogy te rendelkezel a cég mellett az összes vagyonnal. Tudja, hogy apád halála után megmásítottátok a végrendeletet, ami valljuk be elég szemétség volt a részetekről. Aztán meg-sóhajtott fel fáradtan-Figyelj, ne nézz így rám. Logikus döntés volt, tekintve, hogy Marcel kezébe pénz nem kerülhet. De, erre gondolnotok kellett volna, mielőtt anyáddal ügyvédhez fordultok.
-Te..te erről honnan..-dadogta a főnök teljesen lesújtva.
-Az lényegtelen, de az már annyira nem, hogy Marcel az összes nálad lévő részvényről is tud. Kibaszott, dühös Harry..
Harry úgy érezte, mintha a lábai gumiból lennének. Hirtelen megszédült, és inkább kapkodva kihúzta a székét, hogy újra helyet foglaljon. Idegesen tépett bele a hajába, miközben frusztrált sóhajt hallatott.
-Ezt, most miért mondtad el nekem?-suttogta, rémülten nézve fel az előtte álló alakra, aki kissé röhejesen festett az összekent ingjében. Normálesetben Harry biztosan elejtett volna valami tapló megjegyzést, de akkor még a levegővétel is nehezére esett.
Úgy tűnt Austin távozni készül. Lassan, -amivel Harry idegeire ment-, felvette a zakóját, megigazította a gombokat, és csak azután vette fel az asztalra helyezett mappát.
-Nem vagyok az ellenséged, Styles. Nem akarok veled rosszban lenni, ahogy te sem velem. Alábecsültük az öcsédet, ez egy ostoba lépés volt a részünkről. Marcel, készül valamire, nem tudom, hogy mire, de légy óvatos! Azt ajánlom, hogy ha teheted, tarsd magad mellett a kékszemű angyalodat, csak a biztonság kedvéért-az íróasztalhoz lépve finoman megpaskolta Harry kézfejét, majd az ajtó felé sétált ruganyos lépteivel.
Csak akkor észlelt fel a kábulatból, amikor Austin hangosan becsapva maga után az ajtót távozott.