Electric Love-(Larry Stylinson mpreg.) BEFEJEZETT

*42*

Amikor a fekete Range Rover leparkolt a Golden Wok nevű kínai étterem előtt, Louis sóhajtva csatolta ki a biztonsági övét. Hunyorogva nézett fel a hatalmas neon táblára, amely villogó piros betűkkel hirdette a napi ajánlatot, meg a nyitvatartást. Az épület kissé leharcolt volt, nem is igazán illett oda a maga kopottas, romos külsejével. A környékbeli lakóházakhoz képest egy kis lepusztult bisztróhoz hasonlított. Ennek ellenére a parkolóban, és a sarkon is jó néhány autó parkolt, az ablakon keresztül Louis látta a sürgő-forgó pincéreket, valamint az asztaloknál beszélgető vendégeket. Nem mellesleg a kaja sem volt rossz, Louis kifejezetten szerette az itteni ízeket. Meg is kívánta a mézes-citromos, szezámmagos csirkét, némi rizzsel, meg azzal a csípős tésztával, amint Harry rendszerint mindig vitt neki haza ha kínait kívánt. Apró ujjait az ölébe ejtve pillantott oldalra, szíve azonnal a torkába ugrott, amikor tekintetük a göndörrel összetalálkozott. Harry arcára az utcai lámpa sárgás fénye vetült. Zöld szemei csillogtak a tompa fényben. Arcán nem látszott semmiféle érzelem. Louis arcát fürkészte hangtalanul, várva, hogy a fiatalabbik hosszú idő után végre hozzá szóljon. Nagyot nyelt. Visszanyelte a torkát feszítő kérdéseket, a kérdéseket, amelyekre úgy sem kapott volna őszinte választ. Miután megtalálta a pisztolyt a fiókban, Louis biztos volt benne, hogy Harry hazudik. Nem volt vele őszinte, mert valamit titkolt, valami súlyosat. És, Louis nem volt benne biztos, hogy valóban szerette volna tudni az igazságot. De, mégsem lehetett együtt egy olyan emberrel, aki nem volt őszinte hozzá? Még a gyógyszereiről sem vallott színt, ahogy az érzéseiről sem. Talán nem is voltak olyan igaziak, és Harry tényleg csak a baba miatt van vele, meg sajnálatból, amiért az öccse lelkileg teljesen kicsinálta őt. Egésznap kerülte a göndört, aki természetesen próbált vele kommunikációt kezdeményezni telefonon, és személyesen is egyaránt, de Louis nem kért belőle. A napja takarítással ment el, valamikor kettőkor Abby átjött hozzá egy kicsit beszélgetni, de mivel még két páciense hátra volt, fél óra után el is ment. A húgai a picikkel az apjuknál voltak, édesanyja pedig három napos továbbképzésen ült valahol vidéken, így ő fel sem vette a telefonját, amikor  a fia kereste. Liam-en kívül nem volt más barátja, és mivel ők többé már nem beszéltek feladata a próbálkozást, és inkább aludt egy nagyot a vendég szobában. Valamikor hát óra környékén kelt fel, Harry addigra már otthon volt, lent várta őt a nappaliban. Miután meghívott egy hatalmas pohár jeges vizet, bevett két savlekötőt visszasétált az emeletre, hogy elkészüljön. Háromnegyed órával később fekete melegítőjében, a kedvenc sárga pulcsijában, és kabátjában ült az autóban arra várva, hogy Harry végre abba hagyja a folyamatos bámulást, ő maga pedig erőt vegyen a testén, hogy elhagyja az autó kényelmes belterét. Átkozta magát, amiért nem tudott Niall-nek a délelőtt folyamán nemet mondani a közös vacsorára. Most kényelmetlenül feszengve várhatja, hogy a kínos beszélgetésekkel teli este véget érjen. Inkább maradt volna otthon.
Harry megköszörülve a torkát szakította el tekintetét Louis arcáról. Kipattintotta a biztonsági övét, és egy szó nélkül elhagyta a járművet, hangosan becsapva maga után az ajtót. A göndör bal kezét a feje fölé emelve próbálta haját védeni az eső elől, - természetesen sikertelenül-míg átsietett anyósülés felőli oldalra, hogy kinyíthassa Louis ajtaját is. A fiú röpke másodpercek erejéig nézte a felé nyújtott kezet, aztán fejét rázva felmérte az ő, valamint az autó magasságát, és inkább elfogadta. Alig tudta nem észrevenni a göndör ajkain lévő mosolyt, amelyet még csak meg sem próbált elrejteni a kékszemű elől.
Louis azonnal megérezte az arcán az első esőcseppeket, azután pedig jött a többi is, így miután Harry bezártak az autót, szaladva közelítették meg a bejáratot, de mielőtt beléptek volna, Harry óvatosan a karjára helyezte a tenyerét megállítva őt.
-Igen?-húzta fel szemöldökét a fiatalabbik. Nem tudta eldönteni, hogy azért remeg, mert hideg van, vagy mert Harry érintése szinte szikrákat gyújtott a bőre alatt. A zöld szemű férfi szemöldöke aggódalmasan ugrottak össze, miközben nyelvével megnedvesítette alsó ajkát.
-Hidd el, hogy annyi kedvem van itt lenni, mint neked-dörmögte. Karját feljebb csúsztatva megfogta Louis vállát, és mélyen a szemeibe nézett. - és tudom, hogy haragszol is rám. Viszont azt nem akarom, hogy egy percig is kényelmetlenül érezd magad. Niall-nek fontos ez az este, mert már egy ideje nem voltunk így együtt, és úgy gondolta, hogy tök jó lenne kicsit lazítani.. de leszarom!-rázta meg a fejét kissé hevesen. - Ha te azt mondod, hogy nem érzed jól magad inkább haza mennél kérlek szólj nekem. Te sokkal fontosabb vagy, mint ez az egész szarság-hüvelykujjával óvatosan megéríntette Louis hideg arcbőrét. Úgy nézett le rá, mintha ő lenne a világ nyolcadik csodája, Louis pedig az érintése alatt szédülni kezdett, a szíve hevesen kalapált a mellkasában. Nagyot nyelve bólíntott, majd nagy nehezen megmozdult, és belökte az ajtót. Lábai olyanok voltak akár a beton, a helyzetén az sem segített, hogy Harry a háta mögött állt jó szorosan, kezét pedig a derekán tartotta miközben lassan betértek az étterembe.
Louis orrát azonnal megcsapta a semmihez sem fogható kínai kaja illat. Csak akkor jött rá, hogy mennyire éhes, amikor gyomra hangosan megkordult. A hideg kirázta a meleg levegőtől, alig várta már, hogy kellően felmelegedjen. Szerette ezt a helyet. Minden egyszerű volt, szeretetteljes. A díszítés autentikus, egyedi volt. Nem hiányzott a kínai írás sem a falakról, a különféle arany díszek, az integető macskák a pénztárgép előtt, a  színes lampionok, valamint az édes szójaszósz, és hagymaszag sem. A pultok mögött, ahol a konyha volt ázsiai szakácsok hangosan beszélgettek a saját nyelvükön. A kezük egy pillanatra sem állt meg. Olyan gyorsan dobálták a wokot, a zöldségeket, hogy Louis-nak még pislogni sem volt ideje. Az asztaloknál vidáman beszélgető alakok ültek. Volt aki a családjával, a párjával, vagy a barátjával érkezett. Louis figyelmét nem kerülte el az sem, hogy amikor meglátták a háta mögött unottan nézegelődő Harry-t sokan elkerekedett szemekkel, hihetetlenkedve néztek fel rájuk. Egy barna hajú fiatal lány még rágni is elfelejtett úgy elvörösödött, a másik asztalnál ülő két barátnő közül az egyik még a limondádéját is magára öntötte. És, Harry természetesen ebből semmit sem vett észre. Szerencsés volt. Helyette Louis torkát kezdte el marni a féltékenység, amiért ilyen szemérmetlenül, szégyent nem ismerve végig nézték szerelmét. És, ő mit kapott? Lesajnáló, undorodó pillantásokat a pocakja miatt. Hát, persze.. Hiszen ő sem értette, hogy miért van vele Harry, akkor ők miért értenék?
Niall, és Liam egy hátsó boxban foglaltak helyet közel az ablakhoz, de elég távol a nagy zsivalytól. Amikor Louis, meg Harry zavartan megálltak a nevető páros előtt, mindketten feléjük kapták a fejüket.
-Sziasztok! Már alig vártuk, hogy ide érjetek! - Niall azonnal felpattant, hogy Louis-t csontropogtató ölelés e vonja.
-Szia, Ni. - pihegte a kék szemű, óvatosan átölelve a férfi vállát.
-Niall, óvatosan az ég szerelmére!-szólt rá a göndör szigorúan.-Még mindig nyolc hónapos terhes te idióta-morogta, majd udvariasan kezet fogott Liam-mel, valamint a legjobb barátjával is, aki puffogva engedte el Louis apró alakját.
-Ezer éve nem láttuk egymást-rázta a fejét a szőke, mire Louis halkan nevetve helyet foglalt az ablak mellett közvetlenül Liam előtt. Louis nem emlékezett pontosan, hogy utóljára mikor találkoztak egymással, de az soha sem fordult elő, hogy kényelmetlenül érezze magát Liam társaságában. Amióta összeveszett vele a férfi, és az a bizonyos szál kettejük között a barátságuk oda lett, a kék szemű pedig idegennek érezte őt.
-Szia-suttogta felé Liam, ajkain bizonytalan mosollyal. Fekete kockás ingjének ujjait a könyökéig feltűrte. Ahogy az asztalon könyökölt nem egy tetoválása látszott. A kékszemű szinte mindegyiknél ott volt, persze, amikor még barátok voltak.
-Szia-sütötte le a szemeit a fiú, miközben remegő kezeit a pocakjára simította, és felvette az asztalra helyezett étlapot. Fellapozta. Úgy tűnt, mintha Liam mondani szeretne neki valamit, érezte a könyörgő tekintetét magán, és tudta, hogy a férfi tanácstalanul rágja az ajkait. Szerencsére Harry mindig megérezte, amikor nem klappolt valami. Miközben Niall csacsogását hallgatta, tenyerét Louis combjára simította. A fiú hálásan pillantott felé, és szépen lassan megnyugodott.
Körülbelül húsz perccel később egy fiatal pincér srác jött, hogy felvegye a rendeléseiket. Niall, meg Liam ugyanazt rendelték, plusz egy hatalmas adag tavaszi tekercset. Louis citromos mézes csirkét pirított rizzsel,   Harry viszont csak egy nagy pohár jeges vizet kért, meg a szokásos kávéját tiszta feketén. Úgy tűnt, hogy nem éhes.
-Liam, és én vettünk néhány kis cukiságot a babátoknak-vigyorodott el a szőke, majd lenyúlva közéjük elővett egy barna, mackóval díszített, ajándék tasakot, amit Louis eddig észre sem vett.
-Ohh.. - a kékszemű zavartan pillantott fel Harry-re, aki vállát megvonva fordult barátja felé. Niall, eközben izgatottan a pár felé nyújtotta a szatyrot, amelyet Louis óvatosan át is vett tőle. - Erre semmi szükség nem volt srácok.. Tényleg..
-Dehogynem! -vágta rá az Ír. Kezét Liam asztalon pihentetett kezére fektette, hátát az oldalának vetette, az idősebbik pedig nem törődve azzal, hogy Niall szinte az ölébe feküdt lazán átkarolta. - Kicsit bajban voltunk mert valaki-pillantott összehúzott szemekkel Harry-re-elfelejtette említeni a baba nemét nekünk..vagyis tudtuk, hogy kisfiatok lesz, de azt nem, hogy százszázalékosan biztos-e. Úgyhogy, olyan színeket választottunk, amik tök semlegesek viszont nagyon szépek. Nézd csak meg, Lou!
-Köszönjük mindkettőtöknek-biccentett a két férfi felé a göndör majd grimaszolva felkapott az asztalról egy bontatlan fogpiszkálót, és a szőke homlokának dobta. -Nem megmondtam, hogy ne vegyél semmit, majom?
Niall felháborodottan egyenesedett fel. Puffogva nézett körül míg meg nem találta a felé dobott fogpiszkálót, egy gyord mozdulattal visszaszolgáltatta az eredeti feladónak. Pechére Harry elhajolt, a fogpiszkáló pedig a mályvaszínű járólapon végezte.
-A bodyk-at én választottam-tette hozzá halkan Liam, óvatos mosolyra húzva az ajkait. Louis csak aprót biccentett, és nem foglalkozna a két férfival, akik hirtelen a semmiből éles szóváltásba keveredtek, kinyitott a csomagot. Minden egyes apró ruhadarab jelentéssel bírt a számára. Maga a gesztus, hogy gondolták a kisfiára rettenetesen jól esett neki. Az pedig, hogy egy egészséges baba tulajdonát képezik majd többet jelentett neki bárminél. Fájó szívvel próbálta elhesegetni kislánya emlékét, a tényt, hogy ő nem élhetett sokáig, hogy ő nem hordhatta a neki vásárolt ruhákat. De, legalább békére lelt ott, ahol már nem bánthatja senki.
-Lou? - Liam aggódalmasan nyúlt át az asztal felett, és ragadta meg a kékszemű remegő kézfejét. - Minden rendben?
Niall, és Harry hirtelen abbahagyták a veszekedést, már nem is volt olyan hangzavar körülötte.
Louis szorosan hunyta le a szemeit, amikor megérezte, hogy Harry magához vonja őt. Még csak észre sem vette, hogy sír.
-Nem.. Nem tetszenek? Ha szeretnéd ak.. - kezdte Niall aggódalmasan, de Liam egy óvatos fejrázással beléfojtotta a szót, és csak ennyit mondott:
-Nem a ruhák miatt sír-hallani lehetett, ahogy Liam hangja meg remeg. Össze érzett Harry-vel, abban a pillantásban minden benne volt, amit hangosan nem mondhattak ki.
-Minden rendben-suttogta a göndör, kivéve az apró ruhácskákat Louis kezéből, és az asztal felett Liam felé nyújtotta-Elraknád nekünk kérlek? Itt a tasak is.. Köszönöm.
Niall mondani szeretett volna valamit, de az ételeket pont akkor hozták ki. Senki sem nyúlt hozzájuk miután a pincér elment. Csendesen nézték maguk elé. Louis látta rajtuk, hogy sajnálják őt, ennél jobban nem utált semmit. Az Isten szerelmére! Hát nem azért jött el otthonról, és jött el ide, hogy sírjon! Azt otthon is csinálhatja.
-Srácok-szólalt meg halkan. Kedves mosollyal ajkain tolta el magától a göndör, aki kíváncsian húzta fel szemöldökét. Hatalmas tenyerét Louis pocakján tartotta, és nem engedte el. Harry soha nem engedte el.. - Kérlek, ne érezzétek rosszul magatokat.. Nagyon szépen köszönöm nektek, még egyszer, hogy gondoltatok ránk. Beszélgessünk, jó? Meséljetek nekem valamit, és együnk, oké? Jól leszek, megígérem.
Niall ránézett, aztán mintha semmi sem történt volna, felvette az asztalról a pálcikáját, és beszélni kezdett, miközben kicsomagolt az evőeszközt. Liam ugyanígy tett, csatlakozott a párjához. Egyedül Harry nem szól egy szót sem. Louis felnézett rá, és ahogyan meglátta a férfi arcán ülő büszke mosolyt, a torkában lévő gombóc is engedni kezdett.
Harry hihetetlenül büszke volt, az ő kis Napsugarára.