A falon túli szabadság / Attack on titan ff. /

10.

Eren lassan és nehézkesen ébredezni kezdett. Mikor kinyitottam szemeit, nem olyan látvány tárult elé, mint amire számított. A teljes sötétséget nem a napfény, hanem egy lámpás szüntette meg. Megpróbált felülni, ami bár sikerült neki, felhívta figyelmét a láncokra, amik fogva tartották. Vele szemben, a rácsokon túl két Felderítőt vett észre. Mindkettejüket felismerte.

- Erwin Smith parancsnok és Levi hadnagy.... - mondta ki gondolatát hangosan. Jobban körülnézett és egy kérdés bukott ki belőle. - Hol vagyok?

- A Katonai Rendőrség börtönében. Engedélyt kaptunk ehhez a beszélgetéshez. Térjünk is a tárgyra - kezdte a parancsnok és felmutatta a Yeager pince kulcsát.

- Azt honnan..? - vágott a szőke hajú szavába. A megszólított a hadnagyra sandított, aki meg is adta a választ.

- Nálad volt.

- Ne aggódj, majd visszakapod. Most viszont beszéljük a pincétekben rejtőző titokról.

- Az apám azt mondta, ott van a válasz az óriások rejtélyére. Ennél többet én sem tudok.

- Mik a szándékaid? - kérdezte Erwin. Eren értetlen tekintetét látva megmagyarázta. - A jelentések szerint valószínűleg a kolosszus és a páncélos titán is olyan mint te, intelligens titánok. Ezért fontos tudnunk a te szándékaid. Mit akarsz kezdeni az erőddel?

Eren nem válaszolt azonnal. Levi megelégelte a várakozást.

- Kölyök! Ez egy egyszerű kérdés, úgyhogy válaszolj! Mit akarsz csinálni?

Eren vicsorgásnak is beillő mosollyal emelte rájuk tekintetét.

- Csatlakozni akarok a Felderítő Egységhez és végezni az összes óriással, ami az utamba kerül!

Levi a rácshoz lépett.

- Erwin, mondd meg a fejeseknek, hogy majd én felügyelek rá. Nem mintha teljesen megbíznék benne, sokkal inkább bízom a saját képességeimben, hogy képes vagyok kezelni őt. Ha kell ki is iktatni.

A két katona rövidesen távozott, de megígérték neki, hogy amit lehet kihozzák onnan. Az idő egyre csak telt. A fiú nem tudta mennyi idő telhetett el. Jobb elfoglaltság híján újra és újra végig pörgette azt a bizonyos beszélgetést a fejében. Volt néhány különös észrevétele, amiről kíváncsian találgatta, mit is jelenthet. Az őt őrző katonák nem voltak vele túl barátságosak, de nem neheztelt rájuk. Ő maga sem értette a helyzetet, amibe belekerült. Egy örökkévalósággal később nyílt a pince ajtaja. Lépéseket hallott, majd hirtelen egy nő csapódott a rácsnak. Az szokatlan ingertől egy kicsit megijedt a titánfiú.

- Te biztosan Eren vagy - mondta mosolyogva a nő. - Sajnálom, hogy eddig várnod kellett. Most viszont végre kijöhetsz. Ugye nem ijesztettelek meg?

- Nem, szakaszparancsnok asszony - próbált természetesen viselkedni, ami nem feltétlenül sikerült. Az őt üdvöző katona kissé meglepődött a válaszon.

- Honnan tudtad, hogy..? - kérdezte, Eren pedig a kérdés végét meg sem várva sietett a válasszal.

- Azt, hogy ön szakaszparancsnok? Egyszerű. Tudja, önnek van egy lelkes kishúga, Kimiko Zoe, aki imád egyfolytában a Felderítő Egységről beszélni és azon belül főleg magáról. Örülök, hogy végre személyesen is találkozunk. A nevem Eren Yeager, de ezt gondolom már tudja.

Hanji újra elmosolyodott, majd ahogy mondta, ki is hozta, természetesen a szabályok szerint bilincsben. Csatlakozott hozzájuk Mike Zacharias, egy másik szakaszparancsnok.

- Ez még annál is furább, mint ahogy elképzeltem - motyogta Eren, mikor a férfi megszagolta. A két
felnőtt értetlenül nézett rá, de nem firtatták a dolgot.

- Oh, nézd, már itt is vagyunk - állt meg egy ajtó előtt Hanji. Aztán komoly hangon folytatta. - Legjobb lesz, ha nem mondok semmit. Ne feledd, mi mind beléd vetettük a hitünket. Sok szerencsét.

Mielőtt Eren kettőt pislogott volna, már be is csukódott mögötte az ajtó. Mikor körbenézett, egy tárgyalóteremben találta magát. A terem közepén egy négyzet alakú elkerített terület volt, a közepén kissé megemelve. Az odáig vezető úton Eren alaposan szemügyre vette, kik vannak jelen. Megkönnyebbült, mikor három legjobb barátját megpillantotta, látszólag sértetlenül. Mellettük a Felderítő Egység és a Helyőrség néhány katonája állt. Velük szemben sorakoztak a Katonai Rendőrség tisztjei és néhány tehetősebb civil is, azzal a furcsa főpappal. Ez már egyáltalán nem nyugtatta meg. Ahogyan az sem, hogy az emberek többsége megvetéssel és undorral nézett rá.

Darius Zackly, a három katonai ágazat tábornoka elfoglalta helyét a bíró székében, kezében néhány lapot tartva.

- A mai tárgyalás témája Eren Yeager, a titán alakváltó sorsának eldöntése. Eren Yeager, van ellenvetése?

- Nincs, Uram.

- Jó. Örülök, hogy ilyen együttműködő velünk. A tárgyalás során kitérünk az életben hagyásának lehetőségére is. Ám mindezek előtt, a kezembe akadt egy üzenet, amit szeretnék felolvasni mindannyiuknak.

" Mélyen tisztelt Tábornok Úr!

Egy kéréssel fordulok önhöz. Ezen kérésem sem döntését nem kívánja befolyásolni Eren Yeager ügyében, sem pedig fenyegetésre nem szolgál.

Mindannyiunk közös érdeke, hogy a tárgyalás a lehető leggyorsabban és legszervezettebben mehessen végbe, így ezt elősegítendő, kérem az alábbi mondatot közölje a tárgyalás résztvevőivel:
Az a személy, aki a tárgyalás során saját érzelmeinket hatására rágalmazni vagy ócsárolni kezdené egy másik, jelen lévő embertársát, az ezzel a cselekedetével önként jelentkezik a Felderítő Egység egy hónapi tea ellátmányának kifizetésére!
Érdekes tény, hogy ez az összeg az egy havi teljes élelmiszer ellátmányán díjának legalább húsz százaléka. (Ehhez azonban az is hozzá tartozik, hogy amennyiben Eren Yeagert nem minősítik teljesen embernek, rá ez a szabály nem vonatkozik.)

Előre is köszönöm szépen, kellemes és nyugodt tárgyalást kívánok!

A katonaság tea ellátásáért felelős intézmény alapítója és vezetője"

- Most, hogy ezt tisztáztuk, a tárgyalást megnyitom!