Sárkányok Lánya (Harry Potter FF)

Rubeus Hagrid

Lily elméjéből egy ismeretlen helyen oszlott szét a sötétség.
Vakító fény ,fehér falak... lassan kezdett tisztulni a látása. Ágyak,székek és melletük kis asztalok körvonalai rajzolódtak ki előtte.
-Felébredtél kedveském? -hallotta egy derűs idősebb nő hangját.
-Csókolom, fel ,igen. De hol..? -ekkor egy fehér talárba öltözött mosolygós idős hölgy került a látóterébe, már majdnem teljesen kitisztult a látása.
-A gyengélkedőn kedvesem. -szakította félbe a mosolygós idős asszony.
-Akkor maga biztosan Madam Pomfrey -kászálódott ülő helyzetbe Lily.
-Te meg nagyon-nagyon felelőtlen-ingatta a fejét a boszorkány- Van róla fogalmad ,hogy mit tettél te lány? -dorgálta tovább.
-Megmentettem egy diáktársam életét -húzta fel durcásan az orrát Lily ,miközben átölelte felhúzott térdeit.
-És közben majdnem belehaltál -tette keresztbe a karjait a mellkasa előtt. -Van róla elképzelésed ,hogy ,hogyan' tetted amit tettél?
Lily gondolkodott pár pillanatig majd megrázta a fejét.
-Neville zuhanni kezdett... Én nem akartam ,hogy lezuhanjon, meghalhatott volna... Így hát elképzeltem ahogy a mágia Neville köré áramlik és próbáltam őt leengedni a földre,de nagyon nehéz volt és megfájdult a fejem,mintha szét akarna robbanni  ,nehéz volt levegőt vennem és zúgni kezdett a fülem ,olyan volt mintha hangokat hallottam volna...
-Ezek gyakori tünetek ha valaki így lecsapolja a rejtett mágiatartalékait. Egy ideig jó lenne ha mellőznéd a varázslást. Amit tettél az magas szintű anyagmágia, az is elképzelhetetlen ,hogy ezt egy elsőéves végrehajtotta. Ezzel a varázslattal bizony lehet ,hogy még McGalagony professzornak is meggyűlne a baja- mondta még mindig megrovó hangnemmel a boszorkány- az pedig nem kis szó kisasszony. Ezen felül a saját mágiádat használni egy ilyen szintű varázslatra esztelenség volt. Egy átlagos felnőtt varázsló testében sincs annyi mágia ,hogy a saját tartalékaiból hajtson végre egy ilyen szintű varázslatot. -nyújtott oda Lilynek egy gőzölgő lila valamivel teli bögrét- Fenékig! -parancsolt rá a lányra majd odasétált egy eszméletlenül fekvő fekete hajú lány ágyához és tevékenykedni kezdett.

Lily lenézett a kezében tartott gőzölgő lila trutyival teli bögrére ,ami mintha erőtlenül bugyogott volna a kezében ,közelebb hajolt majd megszagolta a bögre tartalmát.
-Ennek förtelmes szaga van -csúszott ki Lily száján.
-Fenékig!  -ismételte magát az idős hölgy. Lily nagyot sóhajtott majd egy nagy levegőt véve kiitta a pohár tartalmát. A teste remegni kezdett ,a gyomra pedig liftezett a szörnyű íztől ,nagy levegőt vett és próbálta a gyomrában tartani a a gyógyitalt. A lila löttynek olyan íze volt amilyennek a romlott hús és tej keverékét képzelte el.

-Mi a következő harci feladat? -kérdezte aggódó arccal a boszorkánytól.  

-Mára végeztünk -mosolygott kedvesen a kérdezett, mire Lily a másodperc töredéke alatt kiugrott az ágyból és öltözni kezdett mielőtt még egy bögre valamit nyomna a kezébe- De mielőtt még visszamehetnél a hálókörletedbe Dumbledore professzor beszélni kíván veled.

-velem? -kerekedtek el Lily szemei majd végig gondolta az eddig a Roxfortban töltött napjait, minden emlékképpel hevesebben kezdett verni a szíve.

Drest macskává változtatása az indulás előtti napon , majd ahogy becsempészte hőn szeretett sárkányát a Roxfort falai közé, az első éjszaka a kastélyban , Mrs.Norris ahogy Draco némítóbűbájt küld rá, ahogy Filch dühös arccal kergeti őt meg Theodore Nottot a bagolyházból, ahogy a trófeás vitrinbe zárta  Mrs.Norrist és feliratot bűvölt a macska fölé, ahogy némító bűbájjal hallgatta el Ronald Weaslyet majd ahogy Potter a gyengélkedőre kíséri...

-Miről? -kérdezte az átlagosnál egy oktávval magasabb hangon.
-Azt majd Dumbledore professzor elmondja. -válaszolta semleges hangon Madam Pomfrey- Úgy látom megérkezett a kísérőd -biccentett az ajtó irányába ,ahol egy étcsokoládé színű szempár nézett Lily méregzöld szemeibe.