Sárkányok Lánya (Harry Potter FF)

A gyanakvás árnyai

Éjszaka sokáig nem bírtam elaludni ,nem bírtam kiverni a fejemből a hangokat és neszeket amiket az ájulásomkor hallottam és amiről Madam Pomfrey azt állította ,hogy normális. Valahogy bűzlött az egész.
Draconak nem szóltam a hangokról ,bőven elég ha egyikünknek vannak álmatlan éjszakái miatta. Meg aztán ki tudja? Lehet,hogy nem is érdekelte volna. Vagy ami még rosszabb lehet ,hogy őrültnek nézett volna és nem barátkozna velem többet.
Amikor végre sikerült lehunynom a szememet egy ismeretlen helyen találtam magam egy kopár mezőn ami a hegyek oldalában feküdt és nyúlt el kényelmesen, az égen pedig sárkányok repültek a felhők között. Ébredés után csak erre az idilli képre emlékeztem az álomból.

A klubhelyiségben alig vettem észre Dracot a köré gyűlt háztársaink körében, vadul kérdezgették ,Draconak pedig nem volt ideje válaszolni ,olyan gyakorisággal záporoztak a neki szegezett kérdések.
-Szia -lépett oda hozzám amikor észrevette ,hogy figyelem- Mindenkit a tegnapi párbaj érdekel ,de nem mondtam nekik semmit nélküled. -pillantott rám acélszürke szemeivel.
Milyen figyelmes. -futott át az agyamon majd elgondolkodtam a Malfoyokhoz kötődő sztereotípiákról.
-Kipihented magad? -rántott ki hirtelen Draco hangja a gondolatmenetből.
-Fogjuk rá -álltam a vizslató tekintetet és magamra erőltettem egy megnyugtatónak szánt mosolyt mintha nem cikázna a fejemben ezer nyugtalanító gondolat- Akkor mondjuk el nekik amire kíváncsiak.- rántottam meg a vállam lezseren- De szerintem kihagyhatnánk belőle a szekrényben bujkálós részt -éreztem ahogy pír szökik az arcomba- és Mógus titokzatos beszélgetését.

-Szóval végül el sem jutottatok a párbajra -összegezte a hallottakat Theodore Nott.
-Nem , viszont a csörömpölésből ítélve Potterék találkoztak Filchel. -vigyorodott el Draco kárörvendően mire a többi mardekáros felnevetett.

Bájitaltanon ülve végig Piton professzort fürkésztük ,azonban a professzor karikás szemein kívül semmilyen jel ,nem utalt arra ,hogy Piton is kint járt volna a kastélyban az éjszaka folyamán.

Vajon a professzor sejti ,hogy kivel beszélhetett Mógus? -hasított belém a gondolat.

Valahogy tájékoztatnunk kell a tegnap történtekről. Talán nem is sejti ,hogy valakivel összedolgozik Mógus... Hogy valaki megbízta őt ,hogy szerezze meg a követ. De mégis hogyan adjuk a tudomására? Nem állíthatunk oda azzal,hogy tegnap tilosban jártunk a kastélyban és sikerült kihallgatnunk Mógus beszélgetését  egy idegen férfival és azért szólunk neki erről ,mert egy másik alkalommal amikor tilosban jártunk kihallgattuk az ő beszélgetésüket is.
Ráadásul túl keveset tudunk...

Raktam még egy kis őrölt sün-tüskét a főzetbe és kíváncsian néztem az üstbe. A főzet világoskék színűre változott a mély ibolya szín helyett.
-Túl sok volt a sün tüske -ingatta a fejét Draco- Merre jársz? -kérdezte miközben szárított csigákat dobált az üstbe ,hogy ellensúlyozza a hatást.
-Túl sok gondolat kering a fejemben... óra után mindent elmondok. -pillantottam a Draco másik oldalán ülő Pansy Parkinsonra aki a két ,,testőrömmel" dolgozott. Egyébként óra végére felrobbant a főzetük a magasba repítve az üstöt, akárcsak Harry és Ronald üstje.

-Nem lesz baj,hogy ők is itt vannak? -pillantottam az üres folyosón mellénk szegődött Crakra és Monstrora.
-Beszélj összetett mondatokban, azokat nem értik. -legyintett hanyagul Draco ,majd hátát a falnak vetette és figyelmesen hallgatott amíg beszéltem.

Elmondtam Draconak a tervem ,miszerint megkérjük Dórát ,aki a minisztériumban dolgozik ,hogy másolja le nekünk a minisztériumból Mógus aktáját, így azzal többet fogunk tudni. Annyit amennyit érdemes átadni Piton professzornak.
-Nem fog menni. A minisztérium nem engedélyezi, hogy a bent tárolt adatokról másolat készüljön. Belépéskor és kilépéskor is szigorúan ellenőrzik az ilyesmit, hogy erre ne kerülhessen sor. Azonnal lebukna. -mondta komoran.
-Nem ,ha... Ha van egy ilyenje -kotorásztam a táskámban majd diadalmasan felmutattam a prométeusz-füzetet, amelyet Dóra az utolsó Roxforti évében csinált.
Draco kifejezéstelen arccal meredt a kezemben tartott füzetre.
-Ez egy prométeusz bűbájjal kezelt füzet -mondtam ,majd láttam Draco arcán a megvilágosodást- Titokvédő bűbájjal is kezelve lett. -tettem hozzá óvatos mosollyal és visszafojtott lélegzettel vártam a reakcióját.
-Ez működhet. -bólintott beleegyezően- És hogyan adjuk át Pitonnak az információkat úgy ,hogy ne bukjunk le? -húzta össze a szemöldökét.
-Majd kitaláljuk -rágtam a szám szélét.

Az év első átváltoztatástan óráján a mardekár ház remekelt, mindenki vaskos ,pergamenlapokból álló összefogott kötetet tett le a professzor asszony asztalára és a dupla óra végére Crakon és Monstron kívül mindenkinek sikerült elsajátítania a varázslatot az órán ,McGalagony professzor pedig gyanakvó szemmel vizslatta az osztályt.

Amíg a többiek a varázslatot gyakorolták én csendesen előkotortam a táskámból a prométeusz füzetet,majd írni kezdtem Dórának. Majd az óra véget ért és a diákok kezdtek fogyatkozni a teremből. Én is átvágtam a termen ,amikor egy határozott kéz fogta meg a karomat és állított meg mielőtt elhagyhattam volna a termet.
-Ma felettébb várakozáson felül teljesített a mardekár ,nem gondolja Ms.Black? -nézett csevegés közben élesen a szemembe McGalagony professzor,majd elengedte a karomat.
-Valóban. -feleltem szórakozottan.
-És gondolom jól sejtem ,hogy magának ehhez semmi köze. -tette keresztbe a karjait maga előtt miközben a pillantását az enyémbe fúrta.
-Gyere Lily -szólt Draco mellém érve ,aki persze hallotta az egész beszélgetést- Hiszen most nem tudsz varázsolni ,ez biztosan eljutott McGalagony professzor fülébe is. Nyilván nem gondolja ,hogy bármi közöd volna az órán történtekhez. -szólt élesen ,rávilágítva arra ,hogy a varázslatban (fizikailag persze) nem segíthettem az osztálynak.
McGalagony professzor bólintott a kijelentésre ,végig rajtunk tartva a szemét.
-Egy szóra még kisasszony. -szólt utánunk amikor ismét elindultunk a teremből kifelé- Biztosan volt valami indoka amiért azt a bonyolult varázslatot használta a minap. -fürkészett mélybarna szemeivel.
-Attól, hogy mardekárosok vagyunk még nem kell ölbe tett kézzel néznünk ahogy az emberek meghalnak körülöttünk. -feleltem széttárt karral az ajtóban megállva.
McGalagony professzor arca megrándult egy elfolytott mosolytól majd bólintott jelezve ,hogy mehetünk.

-Köszönöm. -szólt még utánunk mielőtt elhagytuk a termet.