Sárkányok Lánya (Harry Potter FF)

Az első repülés óra

A klubhelyiségbe érve kisebb klikkekbe tömörülve beszélgető diákok sokaságának látványa tárult a szemük elé. Ahogy az asztalok irányába lépkedtek ,az elsős háztársaik szétrebbentek körülöttük és néha-néha a beszélgetés is abbamaradt amikor elhaladtak egy csoport előtt. Draco olyan magabiztosan lépkedett mintha kék vér folyna az ereiben,állát alig láthatóan felszegte és nyugodt, határozott léptekkel haladt, figyelmet sem szentelve a susmorgó tömegnek. Lily ereiben viszont minden egyes lépéssel jobban forrt a vér. Élesen megfordult a sarkán ,majd hidegen végignézett a körülöttük lézengő elsősökön.

-Nyugodtan kihagyhatjátok a repülésórát és elmehettek Madam Pomfreyhoz gerincet növeszteni VAGY akár el is mondhatjátok ,hogy mi bajotok van. -síri csend követte a szavait, egy-két felsőbb éves is felkapta a fejét a lány szavaira. Draco tisztán látta ahogy az egyik prefektus elindul az irányukba ,de a társa kitartott kezével jelezte ,hogy várjon még. Egy könyv csattanásának hangja törte meg a csendet, majd székcsikorgás.-Egyeseknek -csendült fel Pansy Parkinson negédes hangja, miközben tovább torzította eredeti állapotában sem kifejezetten csinos arcát miközben Lily szemébe nézett- talán az a gondolatuk támadt,hogy miattatok nem tanított minket varázsolni McGalagony és lehet ,hogy ellenérzéseik vannak amiért beadandót kell írniuk egy olyan varázslatról amit még sosem használtak. -húzta gúnyos mosolyra a száját.
-Akkor EGYESEK -viszonozta Lily a gúnyos mosolyt- talán félretehetnék az egójukat és kérhetnének segítséget vagy akár lapozgathatnák azt a könyvet is ami részletesen leírja a varázslatot. -pillantott megvetően a Pansy kezében lévő könyvre ,amelynek borítójáról Gilderoy Lockhart mosolygott a gyanútlan szemlélődőre.Ahogy ezt Lily kimondta rögtön Pansy arcát figyelte olyan reakciót keresve, amely elárulná,hogy célba értek a szavai. Pansy homlokán kidagadt egy ér ,ajkait pedig enyhén összeszorította. Lily két dolgot tudott biztosan megállapítani ezekből:
1.Pansyból pocsék pókerjátékos lenne
2.Ő volt a felbujtó ,aki kihasználta a többiek érzéseit és ellenük fordította azokat.
-Hát akkor -fordult Lily a többiek felé- aki nem boldogul egyedül a varázslattal, annak szívesen megtanítom sötétedés után a klubhelyiségben, úgy lesz helyünk gyakorolni. -meglepett tekintetek és döbbent pislogások kereszttüzében haladtak tovább az asztalok felé, útközben elhaladva a prefektusok előtt egy mondat ragadta meg Draco fülét:

 ,,-Még sokra viszi a mardekárban meglátod."  Leültek az asztalokat körbevevő sötétbarna, fából készült ,fekete-bőr ülésű székekre, amelyek leginkább a mugli bárszékekre hasonlítottak.
-Ez durva volt -villantotta meg Draco jól ismert mosolyát- A korrepetálásod egyébként a beadandóra is kiterjed? -tért át a lényegre a fiú miközben acélszürke pillantását a méregzöld szempárba fúrta.
-Nem írom meg helyetted -nézett lesújtó pillantással Dracora ,mire a fiú lesütötte a pillantását-Mindazonáltal lemásolhatod majd az enyémet.-mosolygott vörös tincsei mögül a fiúra Lily. Délután három óra harminc perckor a mardekáros tanulók már a Tiltott Rengeteggel szemközt elterülő sík,pázsitos részen várakoztak és azt latolgatták kinek fog jobban menni a repülés ,persze mindenki magára fogadott és régi repüléses történetekkel bizonygatták állításuk igazságát. A legtöbbjük viszont elvörösödve elhallgatott amikor Lily ,,ártatlan" mosollyal közbe kérdezett ,hogy ,,Ez mikor volt?" vagy ,,Hány éves is voltál amikor ez történt?" vagy éppen hasonló kijelentéseket tett mint: ,,De furcsa ,meg mertem volna esküdni ,hogy azt a modellt csak később kezdték el gyártani." Így járt a nagyszájú Blaise Zambini is. Draco alig bírta kontrollálni a testét,hogy ne törjön ki hangos nevetésben miközben Lily macska-egér játékot űzött háztársaival, hogy elüsse az időt és biztosan volt benne egy kis revans is a klubhelyiségben történtek végett. 

Közeledő alakok törték meg a délutáni napsütés lágy aranysugarait. Közeledő griffendélesek. A mardekáros tanulók lomhán feltápászkodtak a puha pázsitról ,majd mindenki egy-egy seprű mellé ballagott ,ekkor érkezett meg a repülés oktatójuk egy Madam Hooch nevezetű rövid , ezüst hajú ,sárga szemű nő.-Mire vártok? -mordult rá zsémbesen a diákokra- Mindenki válasszon egy seprűt és álljon mellé! -Lily a griffendélesekre pillantott,akik még mindig a seprűk körül lézengtek ,egyedül Hermione állt egy seprű mellett, de ő úgy mintha odaszögelték volna és Lily meg mert volna esküdni ,hogy Hermione pislogás nélkül követi Madam Hooch minden mozdulatát. Nem kellett a Lélekhang képességét használnia ,hogy rájöjjön Hermione mennyire fél a repüléstől. Lily próbált felé egy megnyugtató mosolyt küldeni ,de a lány le sem vette a tekintetét a repülésoktatójukról , így hát Lily tovább pásztázta szemeivel a griffendéleseket. Már majdnem mindenki talált egy helyet egy seprű mellett csak egy barna hajú fiú sompolygott egyre távolabb a seprűktől.-Te meg mit csinálsz? Azonnal gyere csak ide fiacskám! -szólt élesen Madam Hooch ,majd kettőt belefújt a nyakában lógó sípba , a sípszó pedig élesen és fülsiketítően hatolt át a téren. Ahogy a fiú közelebb ért ,a varangyos-fiú falfehér arca bontakozott ki a mardekárosok előtt ,mire többen felröhögtek. Neville remegő testtel a seprű mellé állt,majd a professzor asszonyra szegezte a tekintetét.