Sárkányok Lánya (Harry Potter FF)

Az éjféli párbaj

Ismét az ajtó felé pillantottam, azon az estén már sokadszorra és akkor észrevettem a közeledő lángvörös hajkoronát, a hozzá tartozó méregzöld szemeket, porcelán fehér bőrt és karikás szemeket. Ismét elöntött a keserűség és sokadszorra tört rám az érzés ,hogy képes lennék megfojtani Neville Longbottomot akinek a megmentéséért ma Lily majdnem az életével fizetett.

A lány aki ebből láthatóan semmit nem vett észre ,lazán levágódott mellém a fekete kanapéra és fáradt mosollyal az arcán üdvözölt, mire az eddig engem faggató társaság hirtelen Lily irányába fordult és ostromolni kezdték őt a kérdéseikkel. Felemeltem a bal kezemet jelezve, hogy csendesedjenek el körülöttünk az emberek, mire szinte azonnal csendé változott a zajos morajlás.
-Hogy vagy? -néztem az erőtlen zöld szemekbe- Nem muszáj válaszolnod nekik... Pihenésre van szükséged.
-Úgy érzem magam mint egy citrom miután limonádét csináltak belőle. -húzta mosolyra az ajkait- De nem tudnék aludni -komorult el és úgy tűnt ,hogy ebben a pillanatban messze járnak a gondolatai- És ezt -mutatott a körülöttünk lévő izgatott tömegre- előbb utóbb végig kell csinálnom. És most mind itt vannak. Kérdésekkel. Sok kérdéssel. -mondta én pedig ismét elcsodálkoztam ezen a lányon.
Fogalmam sincs ,hogy miért ide osztotta őt a süveg, hiszen bármely másik ház illőbb lenne hozzá hiszen okos, bátor és mindig maga elé helyez másokat, erre bedobták őt a kígyóverembe.

-Sikerült megválaszolnom minden kérdést? -mosolygott kedvesen Lily a köré gyűltekre, mire a teremben szétszóródott főként elsőéves diákok hevesen bólogatni kezdtek- Akkor megkérhetlek titeket ,hogy aki nem szeretné a segítségemet kérni az átváltoztatástan varázslatban az húzódjon egy kicsit arrébb ,hogy legyen helyünk a gyakorláshoz?

A kérdésre többen bólintottak ,de senki nem mozdult ,csak a Parkinson lány nyalábolta fel a könyveit az asztaltól ahol eddig végig tanult és csak fél füllel figyelt  a klubhelyiségben összegyűlt tömegre, majd a könyveivel együtt elindult a hálókörlete felé
-Ennyi? -kérdezte mellettem Lily meglepett hangon ,majd fejével a távozó lány felé bökött, mire többen odakapták a fejüket- A többiek mind tőlem szeretnék megtanulni a varázslatot? -kérdezte döbbent arccal ,de mintha meghatódottságot véltem volna felfedezni a hangjában. A körülöttünk lévők heves bólogatásba kezdtek.Úgy egy óra telhetett el amikor az egyik lány megkérdezte ,hogy Lily nem mutatná-e meg neki a varázslatot. Többeknek ekkor tűnt fel ,hogy ezidáig Lily egyáltalán nem varázsolt a klubhelyiségbe érkezése óta, ami egyáltalán nem vallott rá, így kíváncsian figyelték a jelenetet.

-Nem... Sajnos most nem tudom megmutatni... -csavargatta zavartan egy vörös hajtincsét- Ami azt illeti egy pár napig nemigazán fogok tudni varázsolni. -ismerte be ,nekem pedig kihagyott egy ütemet a szívverésem.
Hogyhogy nem tud varázsolni? Ez is az a varázslat miatt van? Erről is Longbottom tehet? Kavarogtak a fejemben a gondolatok és akkor a lány feltette a kérdést amire én gondolni sem mertem akkor.
-De azért még fogsz tudni varázsolni ,igaz? -kérdezte elkerekedett szemmel a fekete hajú megszeppent lány, nekem pedig megfagyott az ereimben a vér, úgy éreztem ,hogy egy gleccser kúszik végig lassan az ereimben. A teremre kínos csend telepedett ,majd Lily rekedtes ,erőltetett ,kínos nevetése töltötte meg a teret.
-Persze csak... Az egy nagyon-nagyon erős varázslat volt... nem elsőévesnek való -sütötte le a szemét mintha szégyellné magát- és botor módon a testemben áramló mágiát használtam erre a célra ,ami így ,nos hát mondjuk úgy ,hogy teljesen kimerült. -sütötte le a szemét ismét- De megkérhetlek titeket ,hogy ezt ne nagyon mondjátok el senkinek? -nézett körbe erőtlenül.
-Miért? -kérdezte egy hang a tömegből.
-Jogos kérdés. Nem sikerült mindenkivel összebarátkoznom a Roxfortban. -mondta kimérten és tudtam kikre gondol. Potter és Weasley kettősére. Akikkel miattam nincs jóban... -Emlékeztek ,hogy elvettem egy  fiú hangját az egyik tanóra előtt? -akkor is minket védett- Nem szeretném ha akkor érkezne a válaszcsapás amikor nem tudok varázslattal védekezni.
És most miattam lehet ,hogy veszélyben van...
Ekkor felálltam és magamat is meglepő magabiztossággal és higgadtsággal a gorillákra emeltem a tekintetemet.
-Crak ,Monstro! Mindenhova elkíséritek és ha kell megvéditek amíg vissza nem tér az ereje. Megértettétek? -kérdeztem élesen ,ellentmondást nem tűrő hangon, mire a fiúk bólintottak. Oldalra néztem és a döbbeneten kívül mást is tisztán ki tudtam olvasni a méregzöld szemekből.
Hálát. Még soha senki nem volt nekem hálás ,legalábbis nem őszintén -futott át az agyamon majd az órára néztem és elindultam az ajtó felé ,egyedül ,kíséret nélkül.
-Hova mész? -kérdezte Lily.
-Jelenésem van a trófeateremben. -szóltam vissza a vállam felett az ajtóból majd kiléptem az éjszakai kastély csendes köveire. Mielőtt az ajtó becsukódott volna hallottam ahogy többen a homlokukra csapnak a felismeréstől.
-Tényleg, az éjféli párbaj!
Nagyjából egy saroknyi utat tettem meg amikor mögöttem léptek dobogása hangzott fel ,így megálltam és csendben bevártam a léptek tulajdonosait ,Potterékre számítva.

 -Bocs a késésért, nem akartak elengedni -mutatott a háta mögé Lily ahova ekkor érkezett meg Crak és Monstro- Úgy látszik komolyan vették ,hogy a testőreim lesznek ebben a pár napban.
Nem láttam pontosan ,de tudtam,hogy most valószínűleg a szemét forgatta.
-Nem jöhetsz velem! -tiltakoztam azonnal- most nem tudsz varázsolni.
-De ők ezt nem tudják. -húzta ravasz vigyorra a száját ,majd intett a Véres Báró szellemének aki mellett az imént haladtunk el.
-Kik? -néztem rá meglepődve ,majd én is intettem egyet. Kizárt volt ,hogy ilyen rövid idő alatt kifaggassa a többieket a párbaj részleteiről.
-Potterék -felelte- Ugyan kikkel párbajozna Draco Malfoy az iskola első hetében? -ezúttal láttam is ,hogy megforgatja a szemét. Önkéntelenül is elmosolyodtam a kijelentésén. Szóval ilyen az ,ha az embernek nem buták a barátai, siklott végig a tekintetem Crakon meg Monstron mintegy anti-példaként. A trófeaterem felé vezető úton Lily arról kérdezett,hogy miként került sor a párbajra, én pedig elmeséltem neki mindent onnantól ,hogy Lingbottom leesett a seprűről ő pedig elájult. Kihagytam persze azokat a részleteket ,hogy mit éreztem akkor és ,hogy elsőként rohantam oda hozzá amikor eszméletlenül terült el a földön, nem szükséges mindent tudnia.

Sietős léptek zajai töltötték meg a kastély folyosóját ,zavartan Lily felé fordultam.
-Várunk még valakit? -kérdeztem gyanakodva ,ám már azelőtt biztos voltam a válaszban ,hogy az elhangzott volna.
-Nem tudok róla -tárta szét a karjait.
-Potteréket? -hangzott el az egyik melák szájából az értelmetlen kérdés.
Ekkor bevillant egy gondolat és Lily arcát látva neki is éppen az futhatott át az agyán ,mert vonásai megfeszültek és egyszerre rángattuk be Crakot meg Monstrot a mellettünk lévő terembe. Három varázstudóról tudjuk ,hogy szívesebben tölti az estéit a kastély félhomályában úszó folyosóin lófrálva mint egy kényelmes ágyban. Vagyis kettőről, merthogy  Filch kvibli. Mindazonáltal az sem lett volna jobb ha ő kap el bennünket az éjszaka közepén. Sőt! Könnyen lehet ,hogy ha Filch egy professzor előtt talál ránk takarodó után a kastélyban reggelre a Fúria-fűzhöz kötözve találnak ránk. Elevenen élt még benne a kép a trófeás vitrinbe zárt mogorva macskájáról.
-Bújjatok el és egy hangot se! -ripakodott rá suttogva a két testőrére Lily. A fiúk rám néztek megerősítésért mire határozottan bólintottam egyet, így bebújtak a hosszú terítővel fedett professzori asztal alá. A léptek már veszélyesen közel voltak hozzánk ,így karon ragadtam Lilyt és egy magas szekrény felé vezettem. Varázslattal kinyitottam az ajtót és besegítettem Lilyt a szekrénybe.
-És te? -kérdezte hozzá nem illő nyugtalansággal a hangjában.
-Keresek egy másik helyet és meghúzom magam. -mosolyogtam rá  ,majd indultam volna amikor két kéz ragadta meg a vállamat és berántott a kissé dohos szagú szekrénybe ,amely még így sem volt képes elnyomni a lányból áradó édes liliomillatot. Épphogy becsukódott a szekrény ajtaja amikor a léptek beértek a terembe. A szekrény nem bizonyult elég tágasnak két ember számára így egymáshoz préselődve vártuk, hogy kimenjen a rejtélyes idegen.
-Sajnálom mester... -hallottuk Mógus hangját, ám egyáltalán nem dadogott- Minden igyekezetem ellenére...
-Hallgass! -szakította félbe egy érdes férfihang- Nincs több időm! Találd meg nekem a követ! Szükségem van a kőre! -dühöngött az ismeretlen férfihang.
-igen mester.

Távolodó léptek zaja hallatszott és már nyitottam volna a szekrény ajtaját ,amikor egy kéz kulcsolódott az enyémre. Összezavarodva néztem a mellettem álló lányra ,akinek csak a sziluettje rajzolódott ki a sötétben. Hevesen megrázta a fejét.
-Még ne -suttogta halkan ,úgy ,hogy csak én halljam- Ezek csak egy ember léptei voltak. A másikuk még a szobában kell ,hogy legyen.
Bólintottam majd lélegzet visszafojtva vártuk, hogy ismét felcsendüljön a távolodó léptek zaja, ám hosszú időn belül nem történt semmi. A szekrényben kezdett egyre melegebb lenni és ezzel arányosan fogyott a szekrényben lévő dohos levegő, amikor is fémes csörömpölést hallottunk ,mintha egy páncél hullott volna darabjaira. Ekkor amolyan minden mindegy alapon ,kissé szédülve előmásztunk a rejtekhelyünkről és körbekémleltünk a helységben ami... ami üres volt. Értetlenül néztünk körbe ,majd szóltunk a két fiúnak ,hogy előmászhatnak.
-Hány lábat láttatok? -kérdeztem rögtön Crakot meg Monstrot.
-Kettőt -felelték egyszerre.
-Kettőt vagy két párat? -kérdezte Lily és szinte hallani véltem ahogy kattognak a fogaskerekek az agyában.
A két fiú bambán meredt Lilyre ,majd egymásra, de nem nyitották válaszra a szájukat.
-Úgy látszik kifogott rajtuk a kérdés -rántottam meg a vállamat.
-És a párbajt is lekéstük -pillantott az órájára- Sajnálom Draco... -a méregzöld szemeket átitatta a bűntudat.
-Sebaj, az sem lett volna jobb ha elkapnak. -mosolyogtam rá őszintén- Azt hiszem lesz még rá alkalmam bőven.

A hálókörletbe érve még hosszasan bámultam a baldachinos ágy tetejét ,mire végre elnyomott az álom. Aznap éjjel egy sivár mezőn álltam és vörös tűzliliom szirmokat sodort felém a szél...