Anime Az Életem

bnha | Mondtam már hogy Tsu

Tsuyu x Tokoyami oneshot Jeyda12345 kérésére :3

Asui éppen pakolta el a matek könyveit mikor megpillantott egy fecnit a földön. Gyorsan leguggolt hozzá és felolvasta magában.
"Ha Asui Tsuyunak hívnak akkor kérlek péntek délután, iskola után 16:30-kor az iskola mögött találkozzunk, szeretnék neked valamit elmondani. Ha nem Asui Tsuyu vagy, akkor kérlek juttasd el hozzá."
"- Mi a... ki akar velem találkozni?"
Eltette a papírkát, majd elindult a kolesz felé. Egész végig a kis üzeneten gondolkozott. Mikor beért a szobákhoz és meglátta Urarakát, megkérdezte, hogy ő esetleg nem tudja, hogy kié az üzenet.
- Nem, semmi ötletem Tsu, de Mina biztos tudja, minden pletykát ismer az egész suliban, - kicsit elkuncogta magát, - biztos tudja, kinek tetszel és akkor meg van a válasz.
- Köszönöm Ochako! Ribbit.
Azzal felkereste Minát is, de neki se volt fogalma arról hogy ki írhatta a levelet. A végén minden lányt és pár fiút, Midoriyát, Kirishimát és Ojirót, is megkérdezte, de senki nem tudta. Szomorúan ledőlt az ágyára, hiszen nem szerette a meglepetéseket és nem akart várni péntekig.
- Addig még négy nap... Ki vagy és mit szeretnél?
Feltápászkodott és elindult leckét csinálni holnapra. Kitakarított, egy csomót tanult, befejezett rengeteg célt, amit kitűzött magának a hónapra és sok féle dolgot kipróbált, hogy gyorsabban teljen a hét.
Végre kicsengettek a pénteki utolsó, hetedik, óráról is. Asui gyorsan elpakolt az asztaláról és mindenki előtt kiszaladt a teremből, egy hangos "Viszontlátásra"-t kiáltva. Aizawa furcsán nézett utána, de nem gondolkodott sokat rajta, már ment is a tanáriba.
Froppy elindult az iskola mögé. Nagyon gyorsan lépkedett, hiába tudta, hogy még van 20 perce mielőtt találkozhatott volna a levél írójával. Mikor odaért neki-támaszkodott a falnak és várt. Egy fél óra múlva lépteket kezdett el hallani. A hang felé nézett. Megpillantotta Tokoyamit közeledni felé. Teljes pírba borult, hiszen addigra arra következtetésre jutott, hogy ez egy szerelmi vallomás lesz.
Fumikage félve intett Tsuyunak egyet, majd mellé lépett.
- Sz-szia Tokoyami-kun. - mosolygott Asui.
- Szia... Um, figyelj el kell valamit mondanom...
Tsuyu szívverése felgyorsult és elkezdte piszkálni a haját. Tsukoyomi mindezt észre vette, és felismerte az „idegesség" jeleit. Pánikba esett, hiszen azt hitte Tsuyunak ez egy kellemetlen helyzet.
"- Ha elmondom neki biztos még kínosabb lesz a dolog... mit mondjak neki, miért hívtam ide?"
Tokoyami felsóhajtott és belekezdett.
- Tudod Asui-chan én..
- Tsu, vagy Tsuyu, kérlek. Ribbit.
- Persze, bocsánat Tsu. Szóval, azt akartam elmondani, hogy... uhm. Én... sze.. sze...
"- Tényleg elmondja! Tényleg tetszem neki!" - örült meg Asui. Teljesen elvigyorodott legbelül, de visszafojtotta magát, de egy kisebb mosoly mégis látszott rajta.
"- Jaj ne, biztos ki akar nevetni..." - gondolta a srác.
- Te?
- Én.. sze.. szeretnék többet edzeni veled, mert te sokkal jobb vagy mint én! - szólalt meg végül Tokoyami. Végülis igaz volt amit mondott, de ez nem minden amit be akart vallani Tsunak.
- Oh, ez kedves tőled! És.. ennyi? Ezt szeretted volna elmondani? - Froppy kicsit elszontyolodott. Már szinte biztos volt benne, hogy tévedett és semmi szerelmi dolog nincs ebben a vallomásban.
- Hát, igen. Bocsi, hogy így ide hívtalak... de.. uhm, féltem, hogy a többiek kinevetnek vagy valami. Nem tudom már miért. Még egyszer sajnálom, hogy így raboltam az idődet.
"- Nagyon kínos, istenem" - Tokoyami, végül intett egyet Tsuyunak és otthagyta.
A lány elkezdett könnyezni. Miután Fumikage teljesen eltűnt elsírta magát.
- Hogy lehetek ilyen hiszékeny és naiv?! Mire gondoltam...
Eközben Tokoyamit Dark Shadow kioktatta.
- Elmondhattad volna neki! Ezt elcseszted, tisztán látszott rajta hogy bejössz neki.
- Mi? Nem... mármint, persze bevallhattam volna, de úgyis csak rosszabb lett volna a helyzet. Inkább hagytam.
- Istenem, te tényleg olyan hülye vagy ilyen ügyekben, mint amilyennek látszol ember.
- Mert mintha te jobb lennél...

- Aznap este -

Tsuyu továbbra is pityeregve feküdt az ágyában, miközben Uraraka simogatta a hátát, Momo és Toru pedig lebeszélték arról, hogy az ő hibája, hogy Tokoyami "nem szereti".
- Hidd el nekem Tsuyu-chan, a fiúk nem érnek meg egy percnyi sírást sem, főleg nem ilyen dologban. Nem szeret? Na és, ettől függetlenül nem utál, sőt azt mondta erősnek gondol. Van még remény. Meg amúgy is, ha egyáltalán nem kedvel, az se lenne akkora baj, nem is érdemelne meg! - mosolygott Yaomomo Froppyra.
- De akkor is.. hihetetlen hogy elhittem, hogy valaki szeret engem...
- Na most fejezed be! - rúgta be az ajtót Mina. - Hallgatóztam, elnézést, de nem fogom hagyni, hogy valami madár-fejű rohadék megsirassa a barátnőmet! Megverem!
Azzal elrohant az űrlény-lány.
Toru felpattant a földről és utána szaladt.
- Mina-san, neeee!
Asui egy kicsit felnevetett. Momo és Uraraka együttesen örültek, hogy felvidult, de kicsit aggódtak, mert ha Mina tényleg megveri Fumikaget, akkor nagy bajban lesznek.
- Na, semmi baj te nagyszerű béka csaj! Légy vidám. Mi most elmegyünk, adunk egy kis egyedül töltött időt neked. - állt fel az ágyról Ochako és odasétált az ajtóhoz. - Szia!
Yaomomo és elindult ki felé, de még visszaszólt a szobán kívülről.
- Semmi baj nem lesz. Jó éjszakát. - azzal lekapcsolta a villanyt és becsukta az ajtót. Tsu mosolyogva felült és levetette magáról a paplant.
- Semmi. Baj. Nem. Lesz!

A következő napok eléggé melankolikusan teltek Tsuyu számára, Fumikágéra rá se mert nézni. Hiába bátorították a lányok még mindig csalódott magában és talán Tokoyamiban is.

- Következő hét, szerda, harmadik óra, dubla tesi, első órájának, kezdetén -

.- Na mindenki, ma alap küzdőmozdulatokat fogunk ismételni, mert ha esik, ha fúj, de ebből kaptok jegyet holnap. Válasszatok magatoknak egy személyt akivel gyakoroltok. - utasította az osztályt Aizawa-sensei.
Tsuyu kicsit elbambult, ezért mire észbekapott már csak Tokoyaminak nem volt társa. Megszeppenve nézett a srác felé, majd szemével a lányokat kereste. Momo Minával alkotott egy párt, ám Ashido észrevette Tsu helyzetét. Megsúgta Yaomomónak hogy mi folyik itt, ezért a fekete hajú lány Fumikagéhoz ment, hogy együtt edzenek, Mina pedig Asuihoz sietett.
- Ne aggódj, itt vagyok. - mosolyogott rá kedvesen. Megnyugodva küzdött volna Minával kedvenc béka lányunk, de ekkor egy hangos robaj ütötte meg a fülét. Mindenki a zaj felé fordult.
Egy csapat gonosztevő tűnt fel és erős pusztításba kezdtek.
- MINDENKI, KÉSZENLÉTBE! - kiáltotta Aizawa-sensei.

- időben ugrás 2 órával -

Szakadt egyenruhák, lerombolt falak, tűz és vér mindenhol. A gonosztevőket sikeresen megállították, de az iskola nagy része romokban volt.
- Tokoyami! Hála istennek, hogy itt vagy. - Shoji felkapta Tsukoyomit a karjába, hiszen elég ramatyul nézett ki. A holló fiú egy kevés pislogás és nyögdécselés után kitágult szemekkel ugrott le az erős kezekből. - Hé, Toko, minden oké?
- Hol van Tsuyu?! - ordította miközben fejével kereste a lányt. A srác egy kicsit felszisszent amikor a földre ért, hiszen volt pár vágás a lábán.
- N-nem tudom, a hősök biztos keresik. Vannak páran akik eltűntek.
- MI?! ÉS HOGY VAGY ILYEN NYUGODT?
- Nem vagyok az, de inkább úgy teszek, mert ne-
- Megyek és megkeresem.
Azzal Tokoyami rohanásba kezdett, hiába fájt neki minden lépés, miközben Asui nevét kiabálta.
Aztán egy kis idő után halk hangokat kezdett el hallani egy kőhalmaz alól.
- To..Toko..ya..mi...
- TSUYU?
Fumikage és Dark Shadow amilyen gyorsan csak lehetett el kezdték hordani a darabokat a helyszínről, hogy ki tudják szabadítani Froppyt. - Kitartás Tsuyu, jövök már!
Miután teljesen látható volt a lány, Dark shadow felemelte és Tokoyami elé tette, hogy fogja meg.
Tsuyuval a kezében sietett egy hőshöz, hogy segítsen, vigyék el a kórházba.
„- Mi ez a sok vér? Mind a fejéből? Baszki. Biztos erősen beütötte"
- Nyugalom Asui, - nézett le a lányra. - minden rendben lesz.
Tsuyu fájdalomban figyelte megmentőjére, majd óvatosan elmosolyodott.
- Mo.. mondtam már, h-hogy hívj Tsu-unak. - erre a mondatra használta el minden erejét. Froppy elájult. Feje teljesen hátradőlt, minden testrészét elengedte az akarat.
- NEEEE! AIZAWA-SENSEI KÉREM! SEGÍTSEN!

Asuit elszállították egy közeli kórházba. Egy hetes kezelés után lehetett látogatóba menni hozzá, hiába volt még kómában.
- Sz-szia Tsuyu. - lépett be Tokoyami a szobába ahol Froppy volt tartva. - Ne haragudj, hogy nem tudtam segíteni. Annyira.. de annyira rosszul érzem magam miatta. Tudom, hogy nem hallod, de.. akkor is. Hiányzol.
Fáradtan leült Tsuyu ágya melletti székre.
- Figyelj, vagy nem is tudom, hogy mondjam... annyira szánalmas vagyok, hogy nem mondtam el az igazságot.. amikor elhívtalak beszélgetni. Olyan gyáva vagyok!
Felnézett a plafonra Tsukoyomi és sóhajtott egyet. Behunyta a szemét és úgy folytatta tovább.
- Olyan hülye voltam! Elmondhattam volna, hogy szeretlek Asui és hogy mennyit jelentesz nekem! Sajnálom, sajnálom, sajnálom!
Tokoyami lenézett Tsuyura és egy kicsit meg volt lepődve. Froppy mosolygott. Látszott rajta, hogy nehezen megy neki, de mosolygott.
- ASUI? JÉZUSOM! Annyira örülök, hogy ébren vagy! - örült meg Fumikage. Szemei könnybe lábadtak és leguggolt az ágy mellé.
- Hé, Toko-o. - suttogta Tsuyu.
- Igen? - nézett fel rá a srác.
- Mondtam, hogy Tsu, n-nem Asui.
- Ne haragudj.. As- Mármint Tsu. - vigyorgott Tokoyami is egy kicsit. A fiú megfogta Asui kezét, mire a lány egy érett paradicsom színét vette fel magára. - Gondolom már tudod, de...

Szeretlek és kérlek legyél a barátnőm Tsu.

Nem is kérdés Tokoyami, nem is kérdés.

Ééés ennyi volt, nem életem műve, de remélem tetszett <3 készül a Bakugou xreader is!