Anime Az Életem

bnha | Érzelmek | Todoroki x Tomboy! reader

Alternatív univerzum(ok):

/2142 szó/

A történet az Endevaor vs Nomu harc után, meghatározott idővel később btw, játszódik



- Csoki? Komolyan? - kaptam ki az egyik osztálytársam kezéből a darab édességet, majd hozzávágtam, ami aztán a földre esett. - Nem tudom mire gondoltál, hogy nekem ez tetszeni fog? Egy kis Milkával nem fogsz megvenni, amúgy sem szeretem, főleg nem a tőled kapott csokit.
A srác dermedten és meglepődve nézett rám.
- N-ne haragudj! Azt hittem jó l-lesz majd nek-neked! - pimaszul megforgattam a szemem. - Am-amúgy nagyon jól áll a-a... nadrágodhoz az inged!
- Te most az alsó részemet stírölted? - Kicsit felemeltem a hangom, de legbelül tudtam, hogy nem, csak el akarom ijeszteni. Rohadt idegesítő!
- MI?! N-nem dehogyis!
- Akkor honnan tudod milyen a nadrágom? Huh?
- Bocsánat, de n-nem! Ne haragudj! Sz-szia! - azzal intett egyet és végre lelépett. Felsóhajtottam.
- Halleluja.
Péntek délután pont erre volt szükségem, egy ilyen nyomira.
Felkaptam a fűbe esett csokit és kibontottam. Szeretem én a Milkát, de semmi kedvem nem volt ajándékot elfogadni tőle. Kicsit nyammogtam belőle aztán elindultam haza fele, a nyalánkságot pedig eltüntettem a táskámba. Előkaptam a mobilom és megcsörgettem a másik suliba járó, azaz a nagy UA-be járó, haverom, Bakugot.

- Francokat akarsz? - szólt bele a készülékébe mikor felvette.
- Én is örülök neked Katsuki. - válaszoltam. - Nincs kedved lejönni hozzánk inni valamit?
- Persze, rúgjunk be, kurva jó ötleteid vannak. - mordult fel.
- Te alkoholista vadállat, nem sörre vagy ilyenre gondoltam. - mosolyogtam, bár ezt ő nem nagyon láthatta.
- Ó, ja persze. Nincs ma időm. Kaptam pár rossz jegyet töriből nemrég, korrepetálnia kell az egyik hülye osztálytársamnak.
- És ő a hülye? - kuncogtam. - És? Nálatok lesz?
- Aha.
- Figyi, akkor veszek magunknak 2 Monstert, aztán majd elviszem hozzád és megisszuk tanulás közben. A tanítód mit szeret?
- Honnan tudjam. Vegyél neki jeges kávét, oszt az jó lesz.
- Király. Na, megyek majd, csaó.
- Szeva, te paraszt.
- KAPD BEEE. - ordítottam és letettem a telót, majd becsúsztattam a zsebembe, de persze pont ekkor csörrent meg újra.
„Edző"
Fasza. A fociedzőm.
- Szervusz, T/n! - köszönt.
- Jó napot tanár úr. - szólaltam meg unottan.
- Nincs kedved jövő héten eljönni a meccsre? Tudom, te nem nagyon szeretsz ilyenekre eljönni, de vagy az egyik legjobb játékosunk!
- Ez egy nagyszerű ajánlat uram, köszönöm a dicséretet. - hazudtam. - Megfontolom még.
- Rendben van, örülök neki! Gyere holnap edzésre! Szia!
- Viszlát, További szép napot! - és megszakítottam a hívást. Esküszöm, ha még valakivel kell ma délután telefonálnom, meg ölök valakit. Éppen tettem volna el a telefonom, mikor ismét meghallottam a csengőhangom. Bury a friend.
„Anya"
- Szia, anya.
- Kivel beszéltél? Azt jelezte foglalt vagy. - vágott bele rögtön. A Mikulással, ki mással?
- Csak az edzőmmel. Lesz jövő héten egy meccs, hogy menjek el.
- Oh, persze! Rendben. Siess haza, apád ma a specialitását főzi!
Oh, jajj. Az egy nagy probléma. Apa specialitásai egy kicsit... túl speciálisak, mondjuk azt.
- Ijj, anya, ma úgy terveztük Bakugoval, hogy nála leszek és tanulunk, azt mondja eléggé rossz töriből. - végülis nem hazudtam teljesen, nem de? Ő fog tanulni az osztálytársával és meg röhögök rajta és iszok. Anyum úgyse szereti, ha energia italt iszom.
- Tényleg? - lepődött meg, majd egy kicsit elnevette magát. - Pont te tanítod töriből?
- Anyaaaa. - szóltam rá, miközben a bolt utcájába kanyarodtam be.
- Jó, jó, csak nyugodtan. Félreteszünk neked. Szia Kicsim, vigyázz magadra!
És kinyomta. Végre. Még egy hívás és tömeggyilkosságot fogok elkövetni.

Beléptem az üzletbe és rögtön az italok felé indultam. El akartam tenni ismét a telefont, de mivel nem figyeltem neki mentem valakinek.
- Jaj, ne haragudj. - hallottam meg egy nyugodt hangot.
Visszanéztem, mert az ütközés annyi volt, hogy meglöktük egymás vállát és én egy kicsit előredőltem. Egy felemás hajú, szemű, arcú... igazából egy teljesen fele-fele fiú állt előttem.
- Á, nem baj, én nem figyeltem.
- Ha már így szóba elegyedtünk.. - szólalt meg újból. - Egy osztálytársamhoz megyek korrepetálni és akarok valami innivalót venni neki, de nem tudom milyet. Milyen ital lenne jó tanuláshoz?
- Hé, a kis tanítványodat véletlen nem Bakugonak hívják?
- De, honnan tudtad?
- Én is hozzá igyekeztem. Segíthetek a tanulásba, vagy nem, - ezt egy kicsit halkabban mondtam. - és szerzek innivalót is, oké?
- Köszönöm. Akkor, én elindulok, ha nem baj. Ó, és Shotonak hívnak. - és ki is ment a helyiségből.
- Hát hogyne, hagyj itt. - legyintettem és beszereztem az üdítőket. 2 eredeti Monster és egy Milla jegeskávé. A Bakugo ház fele haladva még ráírtam Katsukira, hogy úton vagyok, és ettem egy kicsit a csokiból.

Odaérve bekopogtam, majd vártam. És vártam. És vártam. FÉL KIBASZOTT ÓRÁIG.
- Na, jó, most már megcsörgetem, hogy mi van.
- MI VAN? - ordított fel amint felvette a szőkeség.
- Mi lenne, beengedsz?
- Ja... Igen. Megyek.
Azzal letette. Imádom, esküszöm...
- Gyere be ribi. - nyitotta ki az ajtót aranyosan.
- Megpofozlak. - mosolyogtam rá és a lakásba belépve félrelöktem. Levettem a cipőm és körbenéztem.
- Anyud?
- A városba ment, valami fontos ügyet intézni.
- Fasza.
Felbaktattunk a szobájába és mikor beléptem megláttam a srácot a boltból.
- Oh, szia. - nézett fel rám. Az a nyugodt tekintet... nem nézett ki rosszul. Aztán leesett valami.
- Hé! Várj, te nem Endevaur fia vagy? Akkor Todoroki vagy?
- De. - sóhajtott.
- Oh, nem vagy büszke, huh? - mosolyogtam, miközben levágtam magam Bakuhoe puffjára az italokkal. - Nesze. Itt van a Monstered.
Odadobtam a szőkének az energia italt, végül Todorokinak a kávét, majd magam mellé tettem a táskám. Senki sem szólalt meg, mindenki iszogatott. Shoto olvasott, Katsuki telefonozott, én pedig a felemás fiút fürkésztem. Valami megfogott benne. Talán a haja? Hogy nyugodt? A szemei? Fogalmam sincs.
- Hé, tényleg Katsu. - vettem le a szememet egy percre a fiúról és a másikra néztem. - Elmenjek a következő meccsre?
- Soha nem mész. - válaszolt rám se pillantva. - De menj tőlem. Talán jót tesz neked.
- És megnéznél?
- Soha. - nevetett és tovább pötyögött a telefonon.
- Szóval? - szólalt meg hirtelen a felemás. - Tanulunk?
Lehúzta az utolsó csepp Millát és letette az asztalra. Én is követtem a példáját, de én a padlóra tettem az italt.
- Az igen Icyhot. - bufogott Bakugo.
- Most mi bajod? - vontam kérdőre. Csak legyintett. - Akkor jó.
Todoroki elővett egy könyvet a tatyójából.
Míg ezek ketten tanulgattak, bár a nagy tanulás a dühös csivava ordibálásából és a nyugodt lélek értelmességéből állt, én meghaltam az unalomtól.

- Unatkozooom. - törtem meg végül.
- Hát még én. -sóhajtozott Bakugo.
- Mert nem figyelsz. - mérgelődött Shoto is.
- Szerintem abban egyet értünk, hogy semmi értelme nincs ennek, amit csináltok. - mutattam a kettőre. Felpattantam a puffról és az ajtóhoz léptem. - Ha akartok, gyertek le, sétálunk egyet és akkor lenyugodtok.
- Én nem megyek! - tiltakozott a szőkeség.
- Pedig pont neked lenne rá a legnagyobb szükséged. - állt fel a nyugodtság istene. - Én veled tartok.
- Ám legyen. - vontam meg a vállam. - Gyere Icyhot.
- Kérlek ne.
Csak akkor vettem észre, hogy már besötétedett, amikor kiértünk az utcára. A környéket már csak a lámpaoszlopok fénye világította meg.
- Na szép. Sötétben a legjobb sétálni. - azzal elindultam Todorokival az oldalamon. Nem egy Bakugoféle egyáltalán. Halk. Nem kiabál minden faszságért. Megkedveltem.

- Uh, szóval, T/n, igaz? Hívhatlak ezen a neveden? - kérdezte halkan a srác.
- Igen, persze. Semmi baj. - mosolyogtam, rá se nézve.
- Mióta ismered Bakugot?
- Másfél éve. Egyszer belebotlottam az utcán és leöntöttem, úgyhogy jöttem neki egyel. És most itt vagyunk.
- Zsarolás miatt vagytok barátok? - lepődött meg.
- Úgy kezdődött, hogy vettem neki egy kólát cserébe, de mint kiderült a csávó nem szereti nagyon, szóval venni kellett neki valami mást és végül mindig vettünk egymásnak valamit, kölcsönösen, aztán elkezdtünk lógni. Éééés, onnan nem volt megállás, én vagyok most a legközelebbi barátja.
- Érdekes. - motyogott a járó-társad.
- No és te, Todoroki-san? - néztél felé. - Te jóba vagy Katsukival? Nem mesél senkiről a sulitokból.
- Nem, igazából sokszor feldühít. - válaszolt szokásos nyugodt hangjával. - De a tanárunk szerint én majd megjavítom a történelem jegyeit. Ettől függetlenül mindenből jól áll.
- KATSUKI? - meglepődtem. Kis gondolkozás után felkuncogtam. - Hah! Biztos egy Katsukiról beszélünk?
- Valószínű.
Lassú léptekkel mentünk fel-alá az utcában, ilyen sötétben semmi kedvem nem volt messzebb menni.

Mivel nem beszéltünk gondolkozni kezdtem. A világról, az űrről, az emberekről. Eszembe jutott, hogy milyen szar is ez. Ennyi ember, egy bolygón és a fele Föld halott, az emberiség fele pedig egy fasz. Elfogott a sírás.
„Nem, ne! T/n ne! Nem sírhatsz, főleg előtte ne! Gyengének fogsz tűnni!"
Ettől a gondolattól még érzékenyebb lettem. Lassultam, a lábaim remegtek.
Fájt az, hogy mik történtek a múltban, mik most és még mi lesz, felfoghatatlan.

Előtört belőlem egy bőgő-hang egy másodpercre, de az elég volt Shotonak, hogy észrevegye, hogy baj van.
- T/n! Mi az? - kapott értem, hogy ahogy lerogyok.
Minden kibukott belőlem. Amit eddig senkinek, soha el nem mondtam volna. Minden fájdalmamat elmondtam, mindent, amikről azt hittem gyengíteni fognak ha akárki megtudja. Todoroki figyelmes volt. Minden szavamat meghallgatta. A hosszú és tartalmas kiborulásom után magához ölelt. Pár másodperc volt, nem több ötnél, de sokat jelentett.
- T/n-san. A világ nem egyszerű, de meg kell tanulnod vele élni. Meg fogod érteni, hogyha senki nem segít magadnak kell megoldani. De szerencsés vagy. Nem leszel mostantól egyedül, érted? Itt vagyok.
- Mhm. - biccentettem, ahogy törölgettem le a könnycseppeket az arcomról.
Még ott maradtunk a hideg járdán pár percig, majd feltápászkodtam és visszaindultunk.
- Tereld kérlek a témát. - szóltam halkan, hátha megérti.
- Tényleg, T/n-chan. Hogy fogsz haza menni? - érdeklődött. - Mert én valószínűleg Bakugonál alszom. Apám megengedte.
- Oh! - megtorpadtunk végül a Bakugo-háznál. Egy autó állt a garázs előtt, Mitsuki biztos megérkezett. - Lehet nekem is itt kéne maradnom, késő van már.
Kivettem a zsebemből a telefonom és bepötyögtem anyám számát. „21:54"
- Kicsim! Merre vagy?? - ordított bele rögtön. Mély levegő T/n, semmi baj. Legalább kívülről nem látszik már, hogy sírtál.
- Bakugonál tanulok. Nem aludhatnák itt? Lassan tíz óra, nem akarlak titeket se ideráncigálni, de nincs olyan isten, aki rávenne arra, hogy ilyenkor sétálgassak az utcán.
- Nem, szó sincs róla! - kötött belém rögtön. Király. - Bakugo nem tudna elkísérni? Vagy az anyukája haza hoz?
- Megkérdezem, oké? Aztán rád írok, hogy mi van. - sóhajtottam és letettem.
A beszélgetés közben bementünk a lakásba, intettem Mitsukinak és fellépcsőztünk Katsuki szobájába.
- Hé, Bakuhoe. - szólítottam meg kedvesen. - Haza kísérsz?
- Mi van, félsz? - cukkolt.
- Fogd be, nem mindenkinek van bomba képessége!
- Majd én. - emelte fel a kezét Shoto.
- Valóban?
- Igen, nem nagy ügy.
Felkaptam a szemetem és kidobtam, a táskám a vállamra tettem és elköszönésképpen biccentettem a fejemmel a dühös süni felé, aki viszonozta ezt, de egy pimasz tekintetet azért még hozzácsapott. Éppen bezártam volna az ajtót, amikor ránk kiáltott.
- MILYEN ROMANTIKUS!
Erősen beBASZTAM az ajtót és letrappoltam a lépcsőn.
- Viszlát Mitsuki-san! Köszönöm a vendéglátást!
A nő csak kedvesen mosolygott és integetett nekem, ahogy kimentem a hűvös utcára Todorokival.
Csend volt, ahogy mentünk a házam felé. Az utcai lámpákon kívül, egyedül a telóm fénye világított pár percig, amíg leírtam anyunak, hogy kivel megyek haza.
De ezt a kellemes nyugalmat ismét az újdonsült haverom szakította meg.
- Nem bírsz? - pillantott rám a szeme sarkából. Alig volt észrevehető, csak azért láttam meg, mert pont felé néztem.
- Mi? - megráztam magam. - Dehogynem!
- Akkor miért haragudtál meg Bakugora ennyire a beszólása miatt? Mármint persze, - elkezdett játszani az ujjaival. - természetes, hogy nem szeretsz, vagy ilyenek, de olyan volt mintha utálnál..
- Fogd már be! - megálltam. Ő tovább ment, de mikor észlelte a hiányom visszanézett fejével. - Olyan hülye vagy! Miért utálnálak? Jó, lehet, nem fejezem ki magam jól sokszor, de Bakugo után veled beszéltem a legtöbbet és a legbizalmasabban. Elmondtam neked mindent, mert megbízok benned, miért utálnálak? Ismétlem magam, tudom, de te hülye vagy! Semmi okom nincs rá. Sokat jelentesz, de még csak most ismerkedtünk meg. Sok potenciált látok benned, mint barátom. Szóval ne legyél buta.
Némán folytatódott az út. Mikor haza érkeztem intettünk egymásnak és beléptem a meleget adó otthonomba. Hosszú délután volt, huh?

- Külső szemszög -

Todorokit olyan érzés fogta el, mint még azelőtt nagyon ritkán látogatta meg. Büszke volt magára. Furcsa volt, úgy vélte a mennyben van, teljes volt. Értelmét látta az életnek, szép volt a sötétség.
Boldog volt melletted. Míg haza nem vitt, folyton rád gondolt és a beszédeden gondolkozott. Aztán meg csak rólad fantáziált.

Szeretem. Szerintem elmegyek a meccsére.


A FANTÁZIÁLÁST NEM ROSSZUL ÉRTELMEZNI PLS

Esküszöm nektek nem szponzorálta ezt a részt se a Milka, se a Monster, se a Milla!
DE AZÉRT PÁR SZÓT HADD, MONDJAK A MAI NAPI SZPONZORUNKRÓL A RAID SHADOW LEGENDRŐL!
Jó nem
Lmao, amúgy lehet még kérni, és bocsi hogy késtem vele:3 puszi

ui.: SZERINTEM EZ NAGYON SZAR LETT, DE NEM BAJ.

­