Anime Az Életem

Bnha | Shindo x reader

Molly
actrass kérésére

sima/fluff x reader

az elején 2 zene alapú iromány (House of memories, Molly), a végén zene nélküli
hosszabb story (2445 szó)
Olvasó neme: nő
Szemszög: E/1

Alternatív univerzum(ok):

rossz! kapcsolatú Tatami x Shindo


- Oh, T/n~ - kornyikálta Shindo az ablakom másik oldaláról. Közel lakunk, pár házzal arrébb van az Ő kis lakásuk.
- Oh, Shindo~, mit keresel te itt éjfélkor? - nyitottam ki az ablakot. Hajam kócos, izzadt vagyok a nyári hőségtől és fáj is a fejem. - Gyorsan mondjad.
- Gyere, menjünk ki sétálni. Vagy nézzük meg a csillagokat!
- Ilyenkor? - ásítottam.
- Mikor máskor akarsz te csillagot nézni? Nappal?
Elmosolyodtam.
- A barátom nem lesz boldog, ha megtudja. Főleg úgy, hogy holnap suli...
- Figyelj, mindkettőnknek van valakije, szerintem semmi gond nem lehet belőle. A suli meg várhat.
- Ám legyen, de ha a pasim, vagy a szüleim lebasznak érte, akkor nagyon megverlek. Átöltözök. - azzal becsuktam az ablakot é behúztam a függönyt. - Ez egy idióta.
Egy egyszerű pulcsit és farmert vettem fel, bedobtam a zsebembe a telefonom, kinyitottam ismét az üveget és kiugrottam.
- Na, mehetünk? - kérdezte Yo.
- Nem még várunk valakit.
Elnevette magát és elindultunk a járdán.
- Legalább most jó hűvös van. - sóhajtottam.
- Meg szép az ég. - emelte fel a kezét a felhők felé.
- Mhm.
Tíz perc múlva már egy tisztáson sétálgattunk. Ott végül letelepedtünk és egymás mellett ülve, a csillag megfigyelés helyett, beszélgettünk.
- Kicsit éhes vagyok. - néztem rá egy idő után.
Vigyorogva előhúzott egy zacskót a zsebéből.
- Te komolyan hoztál enni? - kaptam ki a kezéből. Kinyitottam a nejlont, és egy adag tsukunét találtam benne. Vagy hat darabot! - Nem mondod... mikor csináltad?
- Ma este nem tudtam aludni. - hátradőlt a fűbe és nézte az égboltot. - Úgyhogy olvastam, leckét csináltam előre, ezt sütöttem, gondolkoztam, aztán itt vagyok most.
Evés közben figyeltem én is a csillagokat.
- Pedig te vagy az, aki mindig jól alszik, nem pedig fordítva. - mondtam két falat között. - Megehetem a másik felét is?
- Edd csak. - mosolygott. - Tatamival kezdünk eltávolodni, és félek, hogy elveszítem, ezen gondolkoztam.
- Oh. És miért nem hozzámentél beszélgetni, meg sétálni? Mármint, ha vele nem vagy olyan közel, mint régen, akkor most vele kéne foglalkoznod. - ültél fel.
- Tudom, tudom... de... - mélylevegő. - Szerintem ez a kapcsolat úszott, már nem is keres, lehet hogy én zavarnám, mert tudom, hogy te nem haragudnál meg ha ilyenkor zavarnálak, de ő biztos felrúgott volna.
- Egyáltalán nem beszéltek már? - csodálkoztam.
- Nem, a suliban egy-egy szia.. ugh, kezdem feladni. - nyögte ki végül, én pedig megrezzentem. Ő? Ha Ő feladja, akkor velem mi lesz? Én és R/f se vagyunk túl jóban, de azért mi még beszélgetünk és lógunk együtt... Váó.
- Hát, nézd, Yo, szerintem az a sok emlék vele nem fog elveszni soha. - kezdtem vele, hogy megnyugtassam magamat és őt is.
- Te is szerelmes vagy, tudnod kéne, hogy ahogy egyre több ideig vagy együtt valakivel, úgy távolodtok... semmi sem tart örökké.
- Ez mégis mit jelentsen? - hallottunk meg egy női hangot mögülünk. Megrezzentem és hátra fordultam.
- T-Tatami, életem! - állt fel Shindo. A szőke lány szinte könnyezve figyelt engem.
- ÉLETED? TE ITT RANDIZGATSZ VALAKIVEL, AKI TUDJA, HOGY EGYÜTT VAGYUNK, ÉS KIBESZÉLSZ? MÉGIS MIT GONDOLTÁL?! TÉGED KERESLEK ILYENKOR, HOGY HOL VAGY, MERT OTTHON NEM VOLTÁL, ERRE ITT VAGY? MIT IS GONDOLTAM!?
- Mi? - pattantam fel én is. - Nem! Félreérted, nekem is van párom, egy kettő, Shindo és én csak barátok vagyunk, három, pont arra próbáltunk megoldást találni, hogy hogyan hoztatnánk rendbe a kapcsolatotokat! Nakagame, félreérted!
- Valóban? - törölte meg a szemét.
- Igen, Tatami, soha nem csalnálak meg! - ölelte meg Yo a lányt. Megnyugodva felsóhajtottam és elsétáltam. Oldják meg ketten, nem szólok bele.

Csütörtök

Másnap, mivel más iskolába járunk, rá írtam erős barátomra, hogy hogy van. Nem írt vissza, gondoltam akkor a barátnőjét kérdezem meg, hogy mi van vele. Semmi.
Kezdtem aggódni, ezért elmentem a házához. Bekopogtam, majd egy „Gyere be!" kiáltással később beléptem. Levettem a cipőm és Shindo szobája felé vettem az irányt.
- Szia, Yo. - nyitottam be. - Minden oké?
- Szakítottunk...
- MI? - ijedtem meg. - Mi-miért?
Az ágyon ült, szemei karikásak voltak.
- Miután elmentél kiderült, ohgy egy szavunkat se hitte, aztán elkezdtünk beszélgetni a jövőnkről és veszekedéssé fajult az egész, hogy úgyse jön össze, meg ilyenek, szóval most itt vagyunk. - erőltetett egy mosolyt.
- Ez a nő bolond. - sóhajtottam és leültem mellé. Rátettem a vállára a kezem és felé fordultam. - Ne legyél miatta szomorú, tuskó volt, hogy nem akart veled beszélni.
- De, én se kerestem, én is hibás vagyok!
- Részben biztosan, nem kenhetünk rá mindent, viszont, mivel ismerlek, gondolom nem te kezdted a veszekedést.
- Igaz, de-
- Akkor te máris jobban kezelted. Nem mondok hegyi beszédet, egy óra múlva úgyis elfelejted, de nem lesz baj, nem érdemel meg. - simogattam meg a hátát.
- T/n!!! - bukott a nyakamba. - Köszönöm.
- Ugyan már. - kuncogtam, egy kicsit meglepve, és talán el is pirultam...? Nem, nem T/n, van barátod!
- Nagydolog ez, nem sok ember előtt merem megmutatni, hogy ilyen vagyok ám. Érezd magad megtisztelve! - mondta, már egy kicsit boldogabb hangnembe.
Végül elengedett és felállt az ágyról, hogy felhúzzon onnan.
- Még egyszer köszönöm T/n, nem tudom, mit csinálnék nélküled...
- Tényleg semmiség. - mosolyogtam. - Most viszont mennem kell, anyukám biztos aggódik, bocsi.
- Dehogyis! - nyitotta ki előttem az ajtót. - Nyugodtan, semmi baj.
- Majd írok, szia! És ne légy letört! - azzal leléptem.
„Ezt gyorsan lerendeztük"

Péntek

Reggel egy üzenet fogadott a telefonomon.

Yoyo :v
T/NNNNNNN, KÉPZELD!!

F@szfej
Mi az Yo?

Yoyo :v
Ma nincs sulim! Bezárták, mert a folyosó mennyezete összeomlott valamiért.. szval ott tudok lenni a te sulidba!

F@szfej
oh
király!
akkor majd várlak
de órákra azért ne gyere be :D

Yoyo :v
nem is akartam
jesus
na majd megyek
szia!!!!!

„Hogy vagy ennyire energetikus ilyenkor.."
Feltápászkodtam és készülődni kezdtem.
- Szia, anya, apa! Megyek! - köszöntem el szüleimtől és becsuktam a bejárati ajtót.
Az iskolámhoz érve az épület mögé mentem, mert eddig, amikor elém jött mindig ott találkozunk.
Lépteket hallva kinéztem a sarkon, hogy Shindo-e az, de a barátom és az egyik haverja volt. Éppen nagyba beszélgettek, úgyhogy nem akartam őket zavarni, ezért visszaléptem a falhoz.

- T/n egy jó kislány... - hallottam meg R/f-t. De aranyos! Rólam beszél!
- És nem volt szar érzés hazudni neki. Szinte élveztem! Mindent elhitt.
Oh.
- Komolyan? R/f, te egy zseni vagy. Két csaj egyszerre? Hah.
- Hazudtam, mindenről, és egy percig se ingott meg a hite!
Na szép.
- OH! HAZUG! - léptem ki az épület mögül. - Hahah! Oh, hazudtál? Hát ez sajnálatos, te kis tetves szutyok, kibaszott hülye vagy, hogy ilyen nyilvánosan beszélsz erről... Oh!
- Bébi, én...
- Ne bébizz! Ezt az egészet ketten építettük fel, az életünk, együtt! De azért hagyj egy kis helyet a szívedben, valahol, mélyen, emésszen fel, ahogy elengedsz! Naiv voltam! Egy bolond! De már látom, becsaptál. Hah! Szánalmas. - akadtam ki rá. - Ki a másik? Tud rólam? Szegény, remélem megfulladsz a legközelebbi üveg vizeden amit iszol. Végeztünk. - ingattam a fejem és otthagytam.
Nem voltam szomorú, csak dühös.
- Ez egy fasz. - mondtam, magam elé nem figyelve, ezért belementem valakibe. Ugh, bocsi.

Shindo volt az.
- T/n! Mizu? Kicsit mérgesnek tűnsz. - állt meg velem szembe.
- Megcsalt a faszfej. - szólaltam meg egy kis idő után mosolyogva. - Szakítottunk, de nem bánom, ez egy idióta.
- Mi? - lépett hátra, majd elszaladt mellettem. Utána futottam és még épp el tudtam kapni a karját, hogy meg ne üsse R/f-t.
- Yo, ne!
A fiú megállt és megfordult. Szó nélkül felkapott és lassú léptekkel kivitt az iskola kapun. Meglepődve, de szótlanul vártam, amíg letesz pár utcával később.
- Ne haragudj, de ha ott maradunk, akkor biztos megverem és.. és..
- Semmi baj. - legyintettem. - azért köszi a fuvart.
- Várj, most akkor nem mész suliba?
- Nem, kiíratom magam, eddig csak egy napot hiányoztam lassan évvége, szüleim biztos megengedik. És aztán ú-
A mondatom a telefonom csengőhangja szakította félbe.
*R/F <3*
Felsóhajtottam, kinyomtam, majd blokkoltam és töröltem a számot.
- R/f? - jött közelebb Yo.
- Aha, de már nem tud felhívni.
Most kezdett igazán bennem összeállni a kép, hogy bizony meg lettem csalva. Kicsit bekönnyeztem, majd megöleltem a barátom. Ő valószínűleg meglepődött, mert meghökkent de engedte a szorítást. A fejem a válla mögé tettem és elkezdtem sírni a járda közepén. Shindo még jobban magához húzott és megszólalt.
- Bocsánat, hogy így ért véget a kapcsolatotok vele, de hé, legalább most lehetünk együtt szinglik! - próbált felvidítani.
- Milyen jó. - mosolyogtam végül. Elengedtem és megtöröltem a szemem. Menjünk el hozzánk, szólok a szüleimnek és akkor lóghatunk együtt.
- Rendben!
Azzal elindultunk a házunk felé. Beléptem, mögöttem a haverommal és benéztem a konyhába, apukám ott ült és újságot olvasott, az ajtócsukásra pedig felnézett?
- Hát te?
- Apaaa... - lépdeltem közelebb hozzá. - Ma itthon maradhatok? Csak most az egyszer, alig voltam el suliból, meg Shindonak sincs, vele lennék.
- Uh, rendben van. - rakta félre a lapot. - De ha anyád mérges lesz, ne rém fogd! Majd írok igazolást.
- Köszönöm szépen apu! - öleltem meg és egy intés után elvágtattunk a szobámhoz a kigyúrt állattal.
Már egy kicsit megnyugodva ledőltem az ágyamra háttal és bámultam egy ideig a plafont, miközben hallottam, ahogy Yo leül a szélére. Felnéztem rá, ő pedig le rám. Mindketten elmosolyodtunk és felültem mellé törökülésbe.
- Köszönöm, hogy mindig itt, nem számít, mi történik épp velem.
- Ugyan már. - fordult teljesen felém a fejével, majd felemelte a lábát. - Szabad?
- Persze.
Feltette a lábát a paplanra és folytatta.
- Erre vannak a barátok nem? Na, mond a tervet.
- Milyen tervet? - kicsit össze voltam zavarodva.
- A terv! Mikor, hogyan, hol öljük meg R/f-t?
- Oh! - nevettem fel. - Ma, most, megfolytjuk puszta kézzel a suliba.
- Tökéletes! - formált egy lájkot a kezével a fiú és felállt. Egy sóhaj után körbe nézett, és visszafordult hozzám. - Nem érdemel meg téged, túl jó vagy hozzá. Meg túl hisztis, de az most mi-
- Idióta! - vágtam hozzá egy párnát. - Bazdmeg magad!
- Hát, ha ennyire akarod. - mosolygott, és a nadrágjához kezdett el lassan nyúlni.
- KURVAAA. - ordítottam miközben még egy párna találta el a fejét. Mind ketten nevetve értünk el a délhez, az egész délelőttöt együtt töltöttük a szobámba.
- Kicsit megéheztem. - léptem az ajtómhoz. - Kérsz valamit?
- Oh, nem köszi.
- Naaa. - nyafogtam. - Tuti éhes vagy, együnk valamit gyere!
Elmentem érte az ágyhoz és felrángattam. Elvonszoltam a konyhába, ahol apukámat már sehol nem találtuk, és felnyitottam a hűtőt.
- Aha... hideg. - állapítottam meg Szinte üres volt, volt benne egy sörös doboz és ennyi. - Nézd már meg a szekrényeket is! Hátha van valami.
A srác kinyitotta a kis ajtót.
- Van kenyér, meg keksz. Szerintem az nem elég. - azzal becsukta. - Most mi legyen?
Válasz nélkül elviharzottam a szobámba, elvettem egy ragadós jegyzetet és egy tollat, meg egy kis pénzt, majd visszasiettem a konyhába. A kis lapra elkezdtem írni.
- Hagyok a szüleimnek egy kis üzenetet, hogy elmegyek enni veled, és hogy ne aggódjanak, legkésőbb háromra itthon vagyok, max négy.
Letettem a papírkát az asztalra, majd kimentünk az előszobába, felvettük a cipőinket, és elindultunk.
- Hova is megyünk? - nézett rám tíz perc gyaloglás után a barátom.
- Oh, tényleg! Szerintem mekizni fogunk.
- Oh, frankó! Akkor majd rendelek egy BTS menüt!
Leállt a szívem.
- Jó akkor inkább menjünk máshova.
- Na, én is erre gondoltam. - mosolygott.
- Le foglak ütni. - osztottam meg vele jóindulatomat.
- Aranyos vagy... - kicsit elpirultam. - amikor egy fasz vagy.
- SHINDOOOOO. - megütöttem a vállát és tovább mentünk . - Utállak.
- Köszönöm. - vigyorgott továbbra is. - Szóval akkor hova megyünk? Nem kéne megfordulni?
- Nem, a meki mellett van egy Taco Bell, az jó lesz.
- Óóó, tényleg! - világosodott meg. Akkor indulás! - mutatott előre nagy izgalommal a srác. Elmosolyodtam, és előre néztem.
„Nem is kívánhatnék magamnak jobb legjobb barátot."

A következő heteket együtt töltöttük, sokkal többet voltam nála, vagy ő nálam, végül kicsit fura érzés is fogott el, nagyon egybe nőttünk, de minden percet élveztem vele.
Egyik nap éppen a puffjának üldögéltem, mikor ő minden szó nélkül kiment.
- Hé, Yo, mi az?
Nem válaszolt. Megrántottam a vállam, és visszanéztem a telefonomra. Mire újra felnéztem a barátomat láttam felettem állva, virágokkal.
- Na, mizu? Akárkinek adod biztos tetszeni fog neki! - felálltam és rámosolyogtam. - Kinek lesz?
Csend. Félredobta az ágyra a csokrot és a kezemért nyúlt. Némán engedtem, hogy felemelje azt és a mellkasához tegye.
- T/n. - szólalt meg végül. - Mindig itt voltál velem, ha éppen a legjobbakat, vagy ha a legrosszabbakat éltem át. Amióta Tatamival nem vagyunk együtt, egyre jobban tudatosult bennem az igazi indok, amiért nem működött a kapcsolatom vele. Nem miatta, hanem azért, mert van egy másik személy az életembe, aki sokkal fontosabb volt számomra és Ő volt az akit igazán szerettem. Az elmúlt öt hét csodálatos volt, örülök, hogy ennyit voltunk együtt, hiszen szeretlek látni, hallani. Mindent szeretek benned. A mosolyod mindig felvidított és komfortossá tette a mindennapjaim, a hangodat akárhányszor hallom mindig elönt egy boldog érzés, és még hónapokig sorolhatnám az okokat, amiért azt szeretném, hogy örökre mellettem maradj. Szóval T/n, egyszer kérdezem...

Leszel a barátnőm?

Lefagytam. Mármint, persze eléggé közel vagyunk, de ennyire?
Aztán visszagondoltam a közös hetekre, hónapokra...
Akárhányszor vele voltam nem ismertem a „szomorúság" fogalmát. Minden tök éltesnek tűnt, miközben az akkori barátom alig-alig váltotta ki belőlem ezt az érzést. Lehet hogy én is...?
Válaszolnom kellett, nem állhatok itt örökre. Nem lehet belőle gond.

Próbáljunk rá, nem sülhetnek el rosszul a dolgok, nem de?


SEMMI BAJOM A BTS-SEL EMBEREK, minimálisan, de én is a fanjuk vagyok. A bandával sok bajom nincs, de a menü szerintem faszság, de ez persze csak az én szubjektív véleményem, nem kötök beléd, ha te szereted :3
és uh, ja ez lenne a Shindo x readerem, remélem nem lett fos, pusza.
ÉS SAJNÁLOM HOGY ILYEN LASSAN JÖNNEK A RÉSZEK SGHNSVDNHSDFHLSD alig van időm, meg motivációm :c












--. --- --- --. .-.. . / - .-. .- -. ... .-.. .- - . / .. / .-- .. .-.. .-.. / .-- .-. .. - . / .-.. . ... ... / ..-. --- .-. / .- / ..-. . .-- / -.. .- -.-- ... --..-- / .. .----. -- / -. --- - / ..-. . . .-.. .. -. --. / .-- . .-.. .-.. / -.--. -- . -. - .- .-.. / .. ... ... ..- . ... -.--.-