Egy Félisten Bölcsességei

A félistenek nem adják fel

Miért vagyunk félistenek?
Minek egy más faj?

Egyensúly. Mi vagyunk, kik fenntartják az egyensúlyt. Nélkülünk a világ romokban állna.

Ja, hogy hol vannak az istenek?
Minek vagyunk mi, ha ők is vannak?

Jó kérdés.

De hát miért nem tudom?
Ez nem olyan egyszerű.

Az istenek lusták. Mi dolgozunk helyettük.

Fenntartjuk az egyensúlyt, bármi áron.
Ja, nem drachmára gondoltam.

Mi vagyunk, kik visszatartóztatják a szörnyeket, végeznek velük.

Generációkon át küzdünk ellenük, ez a hivatásunk.

Mindig vissza térnek, épen, erősen. De mi fáradunk, majd kimúlunk, és nem leszünk hatással erre a világra.

Utódaink majd folytatják az utat, amit mi elkezdtünk. Végeláthatatlan, de egyenes út.

Mindig lesz rossz. Mindig lesz jó. Ez nem fog változni.

Mi vagyunk a világ egyik lételeme. Nélkülünk a bolygó semmivé válna. Az univerzum.

Ne kiabálj be Percy, tudjuk, hogy Gaia is ezt akarta!

Igen, istenek. Ilyenkor eltűnnek. Bábok vagyunk, nem lehetünk mások. Ezt mindenki belátja.

Sajnos néhány félisten fellázad ez ellen. De mégis az istenek ősibbek, erősebbek.

A lázadás értelmetlen. Csak kiontott félisten vér.

Halál, pusztulás, és fájdalom. Csak Hádész lakik jól.

De ez mind csak átmeneti. Semmi sem végleges. Még az istenek is eltűnhetnek.

Csak a Káosz meg a Tartarosz maradhat fent.

Nincs más kiút. Ez egy értelmetlen harc.

Nyertünk?
Megnyertük a háborút?

- Igen!!! - érkezik a boldog válasz.

És a sok halott? Majd ezután mi jövünk?
Hogy nem lesz több vérengzés?

Valaki mindig keresztezi az utunkat. Ez így természetes.

De ez a háború?

Nem. Ez csak egy csata. Megnyertük. Majd jön a következő. Sose nyerhetünk.

De ez a természet. Minden megy tovább. Nincs nyugalmi állapot. És mi nem adjuk fel.

Hol lenne a világ, ha feladnánk?
Ki védene meg minket?

Nem. Nekünk ez a sorsunk. Nem bánom. Játsszuk le. Nem is rossz.

Ez az én életem. Bármit teszek, egy idő után elfelejtik. De nekem számít. De a legendák akár örökké élhetnek.

Talán még a Káosznál is ősibbek.

Miért ne?
Miért ne lennél te vagy én, aki átírja a történelmet?

Ezt fontold meg. Ne add fel!

De már te eleget tettél?
Minden szörnyet legyőztél?

Nem marad ez így. Majd tesznek róla, hogy legyenek gondjaid.

Az istenek unatkoznak. Ahogy a moirák is.

Te csak egy játékszer vagy számukra.

Ez jó depressziós lett. Nehogy feladd miattam! Hős vagy! Te írod a történelmet. Az istenek nem számítanak. Csak te!

Még a Tartarosz sem olyan erős, mint egy elhatározott félisten. Legyőzték a mélység urát.

Ahogy a szörnyek is visszatérnek, a jók is.

A történelem ismétli önmagát.

Bob is visszatér. Damasztór is. Mindenki. Ha feladod, egy néma szellem leszel. Még Nico sem ért meg. Csak rajtad múlik!

Az emlékünk örökké élni fog. Mégha mi nem is. De a bátorságodért az Elíziumban leszel, ahol megleled az örök nyugalmat, és boldogságot.