Veled lenni |Miraculous ff🐞| SZÜNETEL

3.fejezet: Veled lenni..kellemetlen Csütörtök

Adrien szemszöge: Hirtelen melegség töltött el, éreztem ahogy szívem hevesebben ver. Nem tudom mikor, de a kezeim a hátára tettem. Pár percig így maradtunk.
Sa-sajnálom... máskor próbálok kapaszkodni...- láttam ahogy vörös fejével az ablak felé fordul. Nem volt időm válaszolni, mert jött egy másik kanyar, és most én dőltem rá. A fejem most az ő mellkasán landolt. Éreztem, ahogy egyre gyorsabban veszi a levegőt, nem tudtam, hogy azért, mert összenyomom, vagy mert ő is zavarban van, mint én. Végül nem gondolkodtam tovább, felkeltem és egyszerre becsatoltuk magunkat, mindketten elmosolyodtunk.
-Sajn...
-Sajnál...oh bocsi, hogy félbe szakítottalak. - mondta vékony lágy hangjával.
- Ne kérlek, mondd te!
-Szóval sajnálom, hogy rád bo-borultam, és nem akartam, hogy ez zavarjon, vagy kellemetlen legyen...- és elfordult, csillogó szemét már nem láttam.
-Én is sajnálom, nem akartam rád esni..- erre csak bólintott, mire nekem is ugyanez volt a reakcióm. Néhány perc múlva megérkeztünk. Azonnal nyitottam is a kocsi ajtót, és vettem az irányt, hogy Marinette előtt is kinyithassam. Ő kiszállt a kocsiból és a gyenge szél lágyan belekapott a hajába. Ez a látvány egy percig megfogott, de már indultunk is a ház felé.
-Azon a nagy lépcsőn felmész, és jobbra egyből ott az én ajtóm!
-Te nem jössz?
-De már is, csak beköszönök apámnak.- aztán már csak a felfelé haladó kis cipőt hallottam, mivel én a hatalmas ajtón kopogtattam.
-Gyere Adrien!
-Szia Apa! Marinette-el megjöttünk, tartok neki kínai korrepetálást!
-Rendben, de csendben, dolgoznom kell! - nem mintha máskor valami mást csinálna...
-Oké, nem fogunk zavarni!
Gyorsan indultam is a szobám felé Marinette-hez, azonban mikor benyitottam, láttam, hogy a zongoránál ül, és játszik. Pár perc után felnyitotta a szemét és észrevett, zavarában felállt és elkezdett bocsánatot kérni. Én azonban még mindig a bájos daltól voltam elbűvölve.
Marinette szemszöge: Annyira beleéltem magam a darabba, hogy becsuktam a szemem és úgy játszottam. Ellenben amikor levettem az ujjam a zongoráról, már Adrien állt előttem az ajtóban.
-Oh...ne ha-haragudj, nem akartam to-tolakodni...- mondtam, és arrébb mentem a zongorától, láttam ahogy ő is zavarban van, de nem tudtam sokat gondolkodni ezen.
-Ne, ne kérj bocsánatot, olyan szépen játszottál, kár volt megzavarnom...- és ettől a mondattól nagyon vörös lett a fejem -Khm.. kezdhetjük a korrepetálást?- kérdezte mosolyogva
-Persze tanár úr- mondtam halkan nevetve.
Hozott még egy széket az íróasztalához, és neki láttunk az alapoknak. Sokat viccelődtünk, és egyre jobban oldódtam fel, és már én is érzékeltem, hogy nem dadogok. Pár óra után, már sok szót tudtam kínaiul.
-Gyorsan tanulsz!- mondta egy nagy mosollyal az arcán.- Habár már hat óra, de tudod jó társaságban gyorsan repül az idő.
-Én is nagyon jól éreztem magam.- tettem hozzá.
-Kikísérhetlek a kapuhoz?
-Csak akkor, ha kedved van hozzá...
-Perszehogy!
Felálltunk, és a szoba ajtaja felé vettük az irányt. Ahogy lépkedtünk lefelé a lépcsőn, éreztem, hogy zavarom van már szinte alig kapok levegőt..

--------------------------------------------------------------

Itt van a harmadik fejezet is🐞🐾. Ja igen, és megszeretném köszönni a negyven olvasót 😍!!! Holnap jön az új rész! Tudom, hogy ezek a fejezetek rövidek, viszont megígérem, hogy a holnapi fejezet hosszabb lesz!!!