sometimes you have to do that...(jikook)

03.

Egyszerűen lesokkolódtam, nem tudtam megszólalni a hallottak után. Ott állt előttem alig fél méterre, néztem azokat a gyönyörű mogyoró barna majdhogynem már fekete íriszeket, egyszerűen nem tudtam mit kellett volna mondanom, én erről az egészről semmit nem tudtam, csak annyit amennyit a szüleim elárultak, szóval semmit...

Végül ő törte meg a közöttünk beálló már, már kellemetlennek mondható csendet.

-Te erről nem tudtál semmit, igaz?

Annyira sokkolt voltam, egyszerűen nem jöttek a szavak, ezért csak nemlegesen megráztam a fejemet, miután ezt megtettem le is hajtottam. Egy kis csend után az államnál fogva a mutatóujjával megemelte a fejemet pont annyira, hogy a szemeibe bele tudjak nézni és megkérdezte, ha esetleg ráérek akkor elmehetnénk valamerre megbeszélni a dolgokat. De mielőtt válaszolhattam volna Chan nyitott be az ajtón és nem kicsit lepődhetett meg azon, hogy egy velünk egy korú srác, majdnem pár centiről az államat fogja és az arcomat fürkészi. Jungkook azonnal ellépet tőlem én pedig egy gyors még megbeszéljük után ki is slisszoltam a barátom mellett az ajtón.  

Chan pár perc múlva már ott sétált mellettem szótlanul, de csak a parkolóig, mivel felajánlotta, ha már ő hozott suliba akkor haza is visz. Tudom, hogy azt akarta, hogy én kezdjek bele abba mi is történt az előbb, de én még nem álltam arra készen,hogy Channek említést tegyek arról a srácról akit az imént látott. Vele kivételesen nem beszéltem arról, hogy Jungkook egyáltalán része volt egyszer az életemnek. Nem éreztem szükségét annak, hogy ezt elmondjam neki. Lehet most van itt az ideje beszámolnom az egészről. De valahogy úgy érzem nem nagyon fogja azt tolerálni, hogy egy velünk egykorú fiúval töltsem a szabadidőmet és nem vele, mondjuk ennek ki örülne? Végül a tömbházunk bejáratánál csak sikerült megemberelnem magamat, és belekezdeni a mesélésbe. Elárultam neki Jungkook nevét és azt is, hogy a múltam eléggé jelentős részét képezte. Persze ekkor rákérdezett arra, hogy mi együtt voltunk-e őszintét megvallva nagyon is számítottam erre a kérdésre, erre a válaszom annyi volt, hogy nem mivel tényleg nem történt közöttünk akkoriban semmi, túl kicsit voltunk még egy párkapcsolathoz. Persze akkor valószínű még csak én tápláltam érzelmeket iránta. Mikor befejeztem a "kis" monológomat, láttam Chan szemében, hogy legszívesebben nem is akarna hallani többet a gyerekkori barátomról, de nem borult ki csak megígértette velem, hogy elmegyek vele randizni a hétvégén, persze egy ilyen ajánlatnak ki tudna ellenállni. Egy csókkal elváltunk egymástól, én elindultam a bejárati ajtó felé, Chan pedig az autója felé. 

Felértem a lakásba, egyből a szobámba siettem és rávetődtem az ágyamra. Kezembe vettem a telefonomat és végig görgettem az instát aztán rávettem magamat arra, hogy átnézzem azokat a tantárgyakat holnapra amiből lesz óránk. Holnap 8 óránk lesz ebből kettő amiből el kellene kezdeni a tanulni, mert a többi óránk tánc lesz, húzós egy nap lesz, de ha sikeresen leszeretnék érettségizni akkor muszáj lesz minél jobb koreográfiát összeállítanom.

Miután megtanultam az anyagot, magamhoz vettem a telefonomat és szóltam anyukámnak, hogy valószínű nem leszek itthon amikor hazaérnek, mert elmegyek egy táncterembe gyakorolni. Általában hívni szoktam Taet is, de most nincs kedvem társasághoz, illetve még sehogy sem tartok a tánccal amit előadok, mint az érettségi táncom. Már majdnem ott voltam a táncteremnél amikor az út másik felén megpillantottam Jungkookot. Éppen egy boltból jött kifelé, én meg, ha már megláttam a távolból akkor, mint minden normális ember elkezdem figyelni merre járhat ilyenkor suli után. Kicsit sem beteg, tudom. Egy palack víz volt a kezében és a sporttáskájába rakta, itt már elkezdtem gyanakodni, hogy talán ő is edzeni vagy esetleg táncolni megy, de amikor be is igazolódott a gyanúm akkor majdnem megfordultam és ott felhagytam volna az egész tervemmel, hogy én táncoljak, de a kíváncsiság nagy úr, ezért mikor bement az épületbe én is követtem a példáját és kértem egy termet. Ha jól láttam akkor az enyémmel szemben lévő termet kapta, ezért mielőtt bementem volna az enyémbe azért egy kicsit belestem, hogy ő vajon táncolni jött vagy esetleg csak edzeni. Az ajtó résnyire nyitva volt még ezért láthattam, ahogyan előveszi a telefonját és csatlakoztatja a hangfalhoz, tehát táncolni jött. Azért volt kérdéses,hogy táncolni jött e mert az osztályunkban ketté vagyunk osztva zene és tánc szakosokra, de vannak olyanok is akik mindkettőt bevállalták, ami rengeteg munkával jár. Amikor megelégeltem a fiú figyelését a termem felé vettem az irányt, elkezdtem bemelegíteni és próbáltam valami jó koreográfiába belekezdeni.

Két óra gyakorlás után összehoztam a koreó felét ami hozzám képes azt hiszem jó. Még nem vagyok biztos a címében, de valami jelentőset szeretnék neki adni. Kivettem a táskámból az innivalómat, beleittam utána összeszedtem a cuccaimat és megindultam kifelé és teljesen megfeledkeztem arról, hogy Jungkook a szemben lévő teremben van és próbál. Szinte egyszerre nyitottunk ki az ajtót és szembe találkoztunk. 

-Szia Jimin! -nem láttam semmilyen meglepettséget rajta. Talán tudta, hogy itt vagyok?

-Szia Jungkook, hogy hogy itt vagy? -lehet a fáradtság miatt, de egyáltalán nem éreztem azt az érzést, mint kora délután a termünkben. Nem éreztem az, hogy menekülnöm kellene az érzéseim miatt vagy esetleg miatta.

-Eljöttem ide gyakorolni egy két dalt meg eltáncoltam pár koreográfiát és teljesen kikapcsolódtam. Na meg hallottam pár embertől, hogy ez a hely tök nyugis. Gondolom te is hasonlóan gyakorolni jöttél ide. -és még mindig megvolt az a nyuszis mosolya mint régen.

-Ahan, gyakorolni jöttem, mert még sehogy sem álltam az érettségire való koreómmal. -bólintott egyet.

-Esetleg nincs kedved beüli valahova beszélni, mert végül is van mit megbeszélnünk.

-Persze, úgy sincs több dolgom mára szóval mehetünk. -odaadtuk a csajszinak a kulcsokat amik  a teremhez vannak, eléggé megnézett magának a recepciós lány, de erre nem feltétlenül reagáltam, viszont a mellettem álló ezt már nem tűrte olyan jól mint én, amin nem kicsit lepődtem meg. Elkezdte a száját belülről nyomogatni. Nem tettem rá semmilyen megjegyzést, valamiért jól esett ez az egész tőle. Amikor kimentünk az épület elé elég idegesen megszólalt.

-Az a csaj eléggé feltűnően lestírölt téged. -én ezen csak kuncogtam egyet. Megkérdezte, hogy mi volt ilyen vicces én meg csak annyit mondtam, ha nem ismerném akkor azt mondanám, hogy féltékeny. 

Ezután beültünk egy kávézóba és elmondtuk egymásnak amit eddig tudtunk a külön létünk alatt a másikról, el kell mondjam JK-nek és nekem is eléggé durván hazudtak a szüleink. Neki azt mondták, hogy autó balesetben meghaltunk és ezért elköltöztek Busanba, hogy ott tudjanak gyászolni, nekem pedig tulajdonképpen semmit nem mondtak a szüleim, szóval eléggé át lettünk cseszve. Eléggé sokat beszéltünk ezután a téma után. Körülbelül tizenegy körül értem haza anyáék nem nagyon örültek neki, de nem haragudtak meg, mert ők is voltak fiatalok.

Nem is mentem be a szobámba, hanem egyből a fürdőbe mentem lezuhanyoztam és miután befeküdtem az ágyamba rögtön el is nyomott az álom.  

A másnap elég jól eltelt, kiderült az is, hogy Jungkook bolond és felvette a zene és a tánc szakot is, ezen eléggé meglepődtem, de nem csodálkoztam mivel szerintem eléggé jó hangja volt már kiskorunkban is. Mielőtt kimentünk volna az utolsó óránkról figyelmeztetett minket a tanár a holnapi nappal kapcsolatban, mivel holnap megyünk Chanék osztályával abba az erdőbe kirándulni és pénteken jövünk haza. Ha a tanárnő nem szól esküszöm bejöttem volna az iskolába tanulni. Az a furcsa, hogy még Tae is elfelejtette aki általában nem felejt e ilyeneket, de nagyon örülünk ennek a lehetőségnek, szóval már kíváncsi vagyok milyen lesz a hely.

2021.07.01.

Remélem nem lett borzasztóan unalmas rész. 

Legyen szép nyaratok. <3