Jó szórakozást! Szószám: 1457. // Közzétéve: 2021.06.04
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
៚ ⋯⋯⋯ ˁᱸᲲᱸˀ ⋯⋯⋯⋯ ༄
"Bocsánat!" - szólított egy finom hang a pult túlsó oldaláról, kirántva téged gondolataidból. Mikor felnéztél a sötéthajú törzsvendéged állt előtted. Szemét lesütötte, pirult arcát takarta lelógó kócolt tincsek. Pulcsija ujjának varratát piszkálta, miközben arra várd, hogy észrevedd. Fel se tűnt, hogy megérkezett. A dossziét hanyagul becsuktad és egy mozdulattal becsúsztattad a polcra.
"Neharagudj! Csak a... Mindegy! Mit adhatok?" - néztél rá mosolyogva, keresve a szemkontaktust. Szemeit a mögötted a falon lévő táblára vezette és gondolkodni kezdett. - "Legyen a szokásos?"
"Most, valami márt kérek." - motyogta, szavait alig hallottad. Míg vártad, hogy válasszon, a fiút figyelted. Fura volt, hogy már ily kora délután megérkezett, de nem bántad. Hátha ez egy jobb alkalom arra, hogy beszéljek vele. - "Kaphatok egy cappucinot?"
"Persze. Itt fogyasztod?" - kérdezted. Indigó szemeit rád vezette és egy aprót bólintott fejével. - "Akkor foglalj csak helyet, mindjárt kiviszem neked."
A fiú szokásos helye felé indult, te a kávéfőző irányába fordultál. Míg várakoztál visszaültél a kis székre és a kávézót figyelted. A helységben a lágy zene és a gép hangja volt csak hallható. A sok kellemes illat belengte a kis helységet és bemászott az orrodba is.
Egy csipogással jelezte a kávéfőző, hogy végzett, kirántva téged mélázásodból. Te elvetted a poharat, majd tejszínhabot tettél a kávéra. Kis fahéjjal megszórtad és a szokásos módon a tálcára helyezted.
"Tessék, a cappucino." - helyezted le mellé az asztalra, amikor odaértél. - "Hozhatok még valamit?"
"Nem. Köszönöm." - mondta halkan a fiú, fel se nézve a kis könyvből, amit ujjai között szorongatott. Nem volt ötleted miképp tudnál beszélgetést kezdeményezni vele és biztos furcsállta volna, ha tudod a nevét. Talán legközelebb.
"Ha bármire szükséged van, szólj." - meghajoltál, majd elléptél az asztaltól, utadat vissza véve a pult felé. A kis csengő hangjára az ajtó felé néztél, amin a nevető Kihito és Mei lépett be. Jókedvük rögtön átragadt rád és látványukra elmosolyodtál.
"Megjöttünk!" - kiáltott feléd a bátyád, kezében pár zacskót lóbálva. Melléd érve az egyiket neked nyújtotta. - "Tessék ezt hoztuk neked, remélem jó lesz."
Megköszönve vetted át a csomagot, melybe miután belenéztél boldogan felkiáltottál. A szatyorban kedvenc ételed és italod lapult, melynek nagyon megörültél. Gyorsan le is pakoltad és bontani is kezdted őket. Minden harapás után szádat eltelítette a finom íz, és ülve táncolva örültél a finomságnak.
