Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
៚ ⋯⋯⋯ ˁᱸᲲᱸˀ ⋯⋯⋯⋯ ༄
Március 12. Péntek
Az eső napok óta monotonon kopogott az ablakokon, egyszer sem csillapodva. Az utcák kátyúiban nagy pocsolyákat formált és eláztatott mindent a városban. A vihar továbbra is tombolt. A süvítő szél, pedig ereje ellenére sem vitte tovább a borult felhőket. A legtöbb városlakó már kezdett belefáradni a végeláthatatlan esőzésbe, de téged a legkevésbé tudott érdekelni.Az időjáráshoz hasonlóan neked is borult kedved volt. Nem bántad a helyzetet, hiszen így nem kellett az utcán haladó emberek látszólagos boldogságát irigyelned.
Ezeken mélázva, fáradtan takarítottad a kávézót, felkészítve azt a nyitásra. Kora délután volt és nemrég véget érő a délelőtti edzésed után rögtön ide jöttél, így még nyomottabban érezted magad. Sajgott mindened az izomláztól és a párbajokon szerzett sérülésektől, de nem bántad. A második hét végén jártál már, egyre közelebb haladva a célodhoz.
A családi nézeteltérés ellenére ugyanúgy folytattad a felkészülést. Úgy gondoltad, hatalmas hiba lenne most félbehagyni mindent. Abban reménykedtél, hogy később meg fogják érteni a szüleid is a döntésed. Titkon hiába sejtetted, hogy az már sosem lesz úgy, naivan sóvárogtál a támogatásuk után.
A rossz és paranoiás gondolatokat elhessegetve léptél a kis kávézótok bejárati ajtajához. Finoman átfordítottad a kis táblát, mely így kifelé a 'NYITVA' feliratot mutatta. így az már egyértelműen jelezte az utcán elhaladóknak, hogy betérhetnek ide. Lassan a pult mögé siettél és szokásos helyet elfoglalva visszamélyedtél gondolataidba, miközben a vendégeket vártad.
A gondolataid sehogy se tudtad elterelni a szüleindről vagy a veszekedésről. A legjobb barátnőd is megharagudott rád, így nem volt kihez fordulnod tanácsért. Most volt az első alkalom, hogy tényleg egyedül maradtál. Egyedül a téged belülről marcangoló gondolatokkal és furdalással.
Mélyet sóhajtva álltál fel és sétáltál a rádió felé. Tudtad, el kell terelned a gondolataid, különben nem leszel produktív. A CD-t kivetted és átkapcsoltál a rádióra. Nem volt sok kedved a nyugtató jazz zenéhez, inkább a rádió és a néhai beszélgetések jelentéktelenségére volt szükséged.
Ahogy az idő telt, egyre több vendég érkezett és egyre több feladatod akadt. Lassan azon kaptad magad, hogy már nem is gondolkozol. Igaz, a problémák nem oldódtak meg, de valahogy könnyedség volt végre napok után nem gondolkozni rajta.
"Szia! Mit adhatok?" - kérdezted az éppen megérkező vendégedtől, mikor meghallottad a pulthoz érkező lépteket. Gyorsan felállva a földről, otthagytad a koszos rongyokat. Mikor kiegyenesedtél egy ismerős arccal találtad szembe magad, amit indigó tincsek kereteztek. Felismerve az előtted álló fiút, széles mosoly húzódott a szádra.
