Kettőből Egy - | Lando Norris |

chapter 1

Az telefonon beállított, ébresztő óra hangjával egyszerre, nyitottam ki a szemem.
Abban, a pillanatban lenyomtam, majd felültem az ágy szélére. Landora pillantottam, aki fel sem ébrett a fülsüketítő hangra. Békésen szuszogott, nyakig betakarózva.
Megdörzsöltem a szemem, majd lassan felálltam az ágy melegéből.
Amint, lábra álltam, hirtelen egy erős hányinger kapott el.
Gondolkodás nélkül, azonnal a fürdőszoba felé kezdtem el futni. A csupasz talpam hangosan csapódott a parkettához, majd a járólaphoz.
A tegnapi vacsorámat, sikerült viszont látni, bár nem a legjobb formájában.
— Mi a baj? — cammogott be kómásan Lan, tekintetében pedig aggódalmat véltem felfedezni.
— Nem szabadna, így látnod — ültem fel a wc lehajtott tetjére. — De semmi, csak lehet, hogy nem esett jól valami. — próbáltam mosolyt eröltetni magamra, hogy legalább az ő reggelét ne rontsam el.
— Jól van — ásította el magát. — Ha kellenék lent leszek és kávét készítek. — indult meg.

A mosdókagylóhoz léptem, és kiöblítettem számat és az arcomat is átmostam hideg vízzel, majd követve őt lemasíroztam a konyhába.
Lando háta mögé lépkedtem, és befogtam a szemét.
— Ki vagyok? — haraptam be alsó ajkam, elmosolyodva.
— Hmm, egy gyönyörű nő, aki nem csak jól ír, de az orgazmust is remekül tudja színlelni — nevette el a végét és szembe fordult velem, majd megcsókolt. — Fhúj - fintorodott el — Ennek hányás íze volt.
— Akkora egy barom vagy — csaptam meg nevetve hátát. — Ráadásul még egy kibaszott nagy tahó is vagy! - forgattam szemet, majd leültem a bárpult székébe, és minden egyes mozdulatát végig követtem, tekintetemmel, ahogy elkészül az életemet megmentő kávé.
— Lando - szólítottam meg. — Fagyit akarok enni. - vettem elő boci tekintetem, ugyanis tényleg borzalmasan megkívántam a csokis-banános-mandulás édességet. Ami többek között a kedvencem is.
Ő pedig csak szó nélkül a be nyúlt a hűtő, fagyasztó részébe és kikapott egy doboz Ben and Jerry'st. Nyilván a tökéletes ízek kombinációjában.
— Mondtam már, hogy meg fogtam veled az Isten lábát?
— Eddig, még csak az ágyban mondtad - emelte fel orrát nagyképűen.
— Hivatalosan is egy tahó parasztnak nyilvánítalak - kezdtem el kiskanalat keresni az evőeszközös fiókban. — De azért megtartalak, mert még szükségem van rád. - mutattam rá a megtalált kiskanállal és felültem a pultra.
— Rám kinek nincs szüksége? - tűrte hátra számba lógó hajam.
— Hmm, nem is tudom - tettem gondolkodás, miközben belekóstoltam a szokatlan reggelimbe. — Nekem is csak a szexre kellesz - haraptam bele alsó ajkamba, majd fagyis kanalat hozzá érintettem csupasz felsőtestéhez. A hirtelen hideg hatására pedig felszisszent. — Upsz - kezdtem el lejjebb húzni felsőtestén a jéghideg kanalat.
— Ez nem vicces - kuncogta el magát.
— Ne haragudj, de lecsöpög - majd ezzel a mondattal a felkent fagylaltot, kínzó lassúsággal lenyaltam bőre felületéről. Ahol a nyelven nyomott hagyott, ott megfeszültek sorra az izmai. És halk, de annál bíztatóbb hangok hagyták el száját.
— Szerintem elég lesz - akarta kivenni kezemből az édességet.
— Hé, ez az enyém - nyúltam a papír pohár után, leugorva a pultról.
Őt pedig, megforditva az eddigi helyzetet, nyengéden neki löktem a pultnak így, nem igazán volt menekvése.
Újra belemerítettem kanalamat a hideg finomságba, majd ismételten bejártam vele a felső testét, egészen a v-vonaláig elárasztottam fagylalttal. Lando ezen cselekvéseimet halk sóhajokkal nyugtázta.
Letéve a fagyis dobozt, kezeimet hasára helyeztem és érzékien, már-már húzva gondolatait, ismét végig vezettem nyelvemet felsőtestén. Minél lejjebb értem, annál inkább váltak sóhajai szaggatottá és szaporábbá.
Ujjaimat bevezettem alsójának gumija alá és végig felszegett állát bámulva, lejjebb húztam.
— Baszki - nyelt nagyot, majd hirtelen combomnál fogva vissza ültetett a pultra.
— Mennem kéne készülődni - szakítottam meg a tökéletes hangulatot, ezzel is megleckéztetve őt. A megjegyzései miatt.
— Nem teheted ezt - nézett bele szemembe.
— Ohh, dehogynem - kacagtam el magam és figyelmen kívül hagyva őt és vágyait, elindultam vissza a hálóba. — Egyébként is veled ellentétben engem kinyírnak, ha nem érek be a munkába. - fordultam vissza egy pillanatra — Sőt duplán meghalok ha még miattam te is elkésel és a drága edződ nem kímélne engem.
— Ezt egyszer még visszakapod! - szólt utánam, hozzám képes szűkszavúan.
— Azt erősen kétlem! - léptem be a szoba küszöbén.