A számüzöttek háborúja (Bakugou X Reader)

4.

-Ti meg mit kerestek idekint? Ilyen későn? Ketten?! - hallotuk meg Kiri mérges hangját - [Név] neked ki sem szabadna kelned az ágyból! Bakugou te meg.. tudom jól, hogy erős vagy és, hogy gyorsan gyógyulsz de azért neked is lehetne annyi eszed, hogy nem kelsz ki az ágyból és pláne nem engeded, hogy [Név] is kiszáljon! Mind a ketten súlyosan megsérültetek, főleg [Név]! És tudod jól, hogy valószínűleg a vadászok is keresnek minket!

-Mi vagyok én [Név]-nek, hogy vigyáznom kell rá? Bébicsősz?!- mondja idegesen Bakugou.

Hogy hogyan is jutottunk mi idáig? A válaszhoz vissza kell mennünk két nappal ezelőttre:

Éppen folytattuk az utunkat a dzsungelen keresztül, mikoris korhot egyet a hasam.

-BAKUGOU! - kiabálok torkom szakaszából az előttem haladó szöszinek.

-MI BAJOD MÁR MEGINT HÜLYE LIBA?! - fordul hátra, és mivel a háta mögött voltam így az arcunk eléggé közel került egymáshoz.

-Éhes vagyok! Úgyhogy kaphatok egy kis kenyeret vagy esetleg almát? - kérdem mosolyogva, kedves hangon, boci szemekkel.

-Nem! - fordul vissza és indul útjára megint, én pedig követem.

-De éheees vagyooook! - mondom mint egy hisztis gyerek.

-Akkor felőlem akár éhen is halhatsz! - jelenti ki.

-Juj de kedves ma valaki. - forgatom meg a szemeim.

De nem hagytam annyiban, úgyhogy amíg nem figyelt a kecske koponyás gyorsan ki loptam tőle egy almát, és egy kis darab kenyeret.

-Kérsz? - nyújtom oda Deku-nak teli szájjal.

-Nem köszi. - mondta mosolyogva Deku.

-Te kérsz? - nyújtom oda Kirishima-nak.

-Nem köszi még élni szeretnék. - mondja Kiri.

-Te tudod. - vonom meg a vállam majd oda megyek Bakugou mellé - És te kérsz? - kérdem.

-Az meg honnan van? - kérdi Baku.

-Ja hát az előbb csempésztem be. - mondom tök nyugodtan.

-NEM MEGMONDTAM HOGY MOST NEM KAPSZ?! ESTÉRE IS KELL MIT EGYÜNK! - orditja, majd a jobb kezével robbant egyet ezzel is kimutatva a dühét.

-Ja.. tényleg.. Na de már mindegy. - mondom tök nyugodtan, majd újra bele harapok a zsákmányomba. Kirishima pedig lefogta Bakugou-t, hogy ne öljön meg - Amúgy tök finom ez a kenyér.

-ENGEDJ! MEGÖLÖM! - mérgelődik kapálózva a szöszi, mire ki nyújtom neki a nyelvem - NA VÁRJ CSAK TE KIS LIBA! CSAK KERÜLJ A KEZEM KÖZÉ! MÉG AZT IS MEGBÁNOD, HOGY EGYÁLTALÁN MEGSZÜLETTÉL! - mérgelődik tovább.

-Megnyugtatlak szöszi, az sosem fog megtörténni. - mondom mire még jobban el kezd kapálózni Kirishima kezei közt.

-Srácok nyugodjatok már meg! - mondja Kirishima.

-Ó én nyugodtt vagyok. - megyek közelebb Kiri-hez.

-NE KÖZELÍTS KIRISHIMA-HOZ TE LIBA! - ordít Bakugou.