A számüzöttek háborúja (Bakugou X Reader)

3.

Már 2 napja élősködünk a falun, de semmi. Nos az tény, hogy jól tudok lopni, bár még a szöszitöl tanultam de már lassan még nála is jobb vagyok.

Az a Deku gyerek mindig leállít beszélgetni, amúgy tök kedves egy fiú.

-Mi vagyunk a legjobbak! Mi vagyunk a legjobbak! Nálunk jobban senki sem tud lopni! Nálunk jobban senki sem tud lopni! Bizám-bizám mi vagyunk a legjobbak! - járunk öröm táncot közben éneklünk a Kiri-vel annak örömére, hogy még nem buktunk le - Mi-mi-mi-mi hárman kimás ha nem mi?! Mi vagyunk a legjobbak! Bizám-bizám! Mi vagyunk a lehjobb-

-FOGJÁTOK BE AZT A HÜLYE POFÁTOKAT, MERT KURVA IDEGESÍTŐEK VAGYTOK! - ordít ránk Baku.

-Mond csak Kiri. - sugok oda Kiri-nek.

-Igen? - sug vissza.

-Te, hogy birtad eddig ki veszekedés nélkül a szöszi mellet? Még egyszer sem láttalak idegesnek. - sugom, hogy Baku ne hallja.

-Nem tudom, egyszerűen nem szoktam mérges lenni. - válaszolja sugtogva.

-Jaa értem. Tudod irigyellek emiatt. -sugom még mindig.

-Azt ugye tudjátok, hogy mindent hallok? - kérdi sóhajtva a szöszi.

-Igen! - válaszolom mosolyogva.

-Gyertek! Már biztosan nyüzsögnek ott az emberek. - áll fel ülő pozíciójábol Bakugou.

-Na takarjam magam vagy legyen fiú? - kérdem választ nem várva, de mégis kaptam rá választ.

-Legyél fiú, ilyen hajal amúgy is hamarabb elhiszem, hogy fiú vagy mint  lány. - mondja a szöszi.

-O köszönöm! Az volt a cél. - mosolygok.

15 perc gyaloglás után újra a faluba érkeztünk, ahol rögtön a vásár felé vettük az irányt. Mint mindig. Viszont most nem a megszokott látvány várt minket.

-Ott vannak! Ők azok! - mutatot ránk a hal árus férfi. Szemmel láthatóanrá jöttek, hogy lopunk és megkérték a vadászokat, hogy kapjanak el minket.

-Srácok szerintem fussunk. - mondja Kirishima.

-Váljunk szét! - mondja Bakugou, mi pedig úgy is teszünk ahogyan mondta.

A szöszi után 4 vadász, a cápafogu után 3 vadász UTÁNAM MEG 5 VADÁSZ FUTOTT. persze-persze, hogy utánam fut a legtöbb! Út közben el loptam gyorsan egy almát, amit a szökésem közben terveztem elfogyasztani.

-Megálj te hitvány tolvaj! - kiált az egyik utánam.

-Úgy sem jutsz messzire fiú! Hiába futsz!

-Azt csak hiszik! - szerencsém volt ugyanis pont elém került egy csomó láda, ami mint ha nekem alkotott volna lépcsőt az egyik ház tetejére. Gyorsan felmásztak rajtuk majd, hogy le lasitssam őket le borítottam a ládákat - Mellesleg lány vagyok. - kacsintok rájuk. Majd házról-házra ugrálok. Mikor már eléggé össze zavartam őket, szépen fogtam magam és lemásztam a házról améken éppen akkor voltam. És el indultam arra a helyre ahol megbeszéltük, hogy találkozni fogunk ha valami ilyesmi történik. Viszont félúton más felé fordultam mivel észre vettem, hogy valaki követ. Mikor már úgy gondoltam, hogy inkább megálok hátra fordultam, ki vettem a kardomat és a követőm nyakához helyeztem.

-Mit akarsz..öm Deku? - lepődök meg a fiú láttán, de nem engedem le a kardom.

-N-nem akarok rosszat.. kérlek le engednéd a kardot a nyakamtol? - kér meg rá kedvesen, majd mikor megszólaltam volna egyszer csak megjelenik a szöszi megint csak azzal a koponyával a fején. Mint általában mindig.

-Hogy találtál meg? - kérdem, hiszen nem itt volt a megbeszélt helyünk.

-Csak követtem az idegesítő aurádat. - felelte egyszerűen - Minek van itt ez a nyomi?

-Nem rosszbol vagyok itt. É-én csak be szeretnék hozzátok állni.. még ételt is hoztam. - teszi le a táskát ami nála volt, őszintének tünik ezért vissza raktam a kardot a helyére.

-És mégis miért akarsz te hozzánk beállni? - robbantot egy kisebbet az idegörcs.

-Mert láttam, hogy mennyire összetartóak vagytok annak ellenére, hogy van amelyikőtöknek van képessége, és van akinek nincs. És én is egy ilyen társasághoz akarok tartozni. - mondja mire Kiri is megjelenik.

-Mond csak - kezdi el fürjészni szegény fiút a szöszi - Szoktál te egyáltalán edzeni? Van valamilyen képességed?

-Nem nincs, és nem szoktam edzeni..

-Akkor sajnálom, de nincs köztünk helyed! - mondja ridegen Baku.

-Ugyan Bakugou had legyen velünk. - kezdi el Kiri majd rám néz, én vettem a lapot és folytatom amit ő elkezdet.

-Ne legyél már ennyire goromba szöszi. - nézek rá boci szemekkel, Kiri pedig követi a példámat. Ahogy elnéztem a robbantos erre egy picit el is pirult.

-Ch felőlem.. - egyezik bele Baku.

-Jeej! - mondjuk egyszerre ugrálva Kiri-vel, majd egyszerre meg is öleljük a szöszit amire a reakciója az volt, hogy majdnem lerombantota a fejünket mi pedig nevetve futottunk tőle, Deku pedig.. hát ő csak mosolyogva nézett minket.

Este már igen csak megéheztünk, úgyhogy Bakugou el küldte a két fiút tüzifát szerezni, én met addig megpucoltam a halat.

-És mond csak.. hogyhogy együtt voltál a hercegel? - teszi fel hirtelen a kérdést, ezzel elüzve a néma csendet.

-Hát miután te el tüntél 2 év múlva meg ismertem őt, és legjobb barátok lettünk aztán 3 év múlva össze jöttünk a kapcsolatunk az elején nagyon jó volt, viszont... Az utóbbi időben egyre többet veszekedtünk, volt amikor meg is pofozot.. és hát végül vége lett, és talált arra okot, hogy számüzön. És most itt vagyok, és halat pucolok a vacsorára. - mondom mosolyogva a végét.

-Nekem sosem volt szimpatikus az a félarcu barom.

-Tudom, mindig mondtad, hogy neked kéne a hercegnek lenned mert úgy mindenki jobban járna. - mondom kuncogva.

-Hát most mond, hogy nincs igazam!

-De-de teljes mértékben igazad van. - nevetek még mindig.

-Meghoztuk a fát! - jött vissza Kiri és Deku.

Össze raktuk a fákat majd Bakugou robbantot egy kicsit, hogy fel gyuladjon. Ami sikerült is. Végül megsütötük a halat, és meg ettük a kenyérrel együtt.

-És minden gyereknek azt hazudta, hogy igazából ő a herceg csak el titkolják! - mesélem nevetve a régi szép emlékeket, amiket Bakugou-val átéltünk. Majd mindenki el kezd nevetni kivéve a szöszit.

-Jaj igen-igen és még ott van az amikor féltél egyedül aludni mert, hogy a mumus elvisz és megesz úgyhogy műszály voltam ott lenni veled amíg el nem alszol. - meséli Bakugou.

-És mikor egy öreg néni azt hitte, hogy te vagy az unokája és mindig úgy hívta, hogy: jaj kis unokám gyere csak ide, de te nem mentél oda mert féltél tőle. - mesélem.

*Egy pár perc múlva*

-Akkor is te voltál a szerencsétlenebb! - vágom hozzá!

-Te meg a kis rinyagép, meg félős kis pisis! - vágja vissza az idegörcs.

-Az idegesítőbb!

-Az elviselhetetlenebb!

-Hülye!

-Béna!

-Anyaszomorító!

-Utálatosabb!

-Ugyan már! Nálad sosem voltam utálatosabb!

-Örülj, hogy egyáltalán hozzád szóltam mikor kidobtak az árva házból!

-Igen? Hát téged hamarabb dobtak ki úgyhogy csak csit!

-Bárcsak hozzád sem szóltam volna 12 évvel ezelőtt!

-Bárcsak! - veszekszek Bakugou-val már vagy fél órája, hogy ki a szerencsétlenebb..