Anime/Game Oneshotok

Kambe x reader(FKB)

A legtöbb ember azt mondhatja izgalmas élete van, sok barát, minden héten bulizni megy, mindig történik vele valami. És itt vagyok én [Teljes Név]. Általában haza érek végzek minden dolgommal és leülök animet nézni. Ezzel telnek mindennapjaim. Soha sem voltam olyan ember akit körbe rajongtak. Az iskolában jobban szerettem meghúzódni csendesen egy sarokban mint, hogy mindenki rám figyeljen. Utáltam a figyelem középpontjában lenni. Szóval ez vagyok én és azt hittem ez is maradok. Persze ha az a volna ott nem lett volna.

Átlagos nap volt hazafelé sétáltam. Elegem volt a sok hülyéből csak azt vártam, hogy hazaérjek és aludhassak. Mivel gyorsan haza akartam érni úgy döntöttem levágom az utat egy sikátoron. Az ember akkor esik bele a hibákba amikor gyorsan hoz döntéseket. Nos ebbe én tökéletesen bele is estem. És még is miért?

Egy hatalmas városban élek. Itt elkerülhetetlen az alvilág, hatalmas hálózata van. Időnként elkerülhetetlen, hogy kivonjanak valakit a képből. Az előttem heverő hulla és az előtte álló emberek is ezt bizonyították. Egyetlen szerencsém az volt, hogy volt bennam annyi lélekerő hogy elkezdtem futni. Bár nem messze jutottam, mert utolértek. Biztos voltam benne, hogy meg fogok halni. De mielőtt bármi történhetett volna egy öltönyös férfi jelent meg.

-Kérem engedje el a hölgyet.-mondta határozottan.

-Mert különben mi lesz?Ha kell erőszakot fogok alkalmazni.- ez az utolsó amire emlékszem, mivel elájultam. Mikor felkeltem egy ismeretlen szobában feküdtem. Felültem és körbe néztem. Egy jó 10 perc után úgy döntöttem kimászok az ágyból és felderítem a terepet. Ahogy kiléptem a szobából egy nappaliba értem ami egybe nyílt a konyhával. Sokkal nagyobb volt mint az én lakásom. A konyhában állt az a férfi aki megmenthetett. Szólni sem mertem, mert legbelül teljesen pánikoltam hiába próbáltam megőrizni hidegvérem

-Felébredtél?-nézett rám szürkés kék szemeivel. Zavaromban csak bólogatni tudtam.- Kambe Daisuke vagyok.-mosolygott kedvesen.

-[Teljes Név] vagyok.

-Jól vagy? Elég csúnyán beütötted a fejed.

-Persze. Gondolom te mentettél meg, köszönöm.

-Oh semmiség az a lényeg, hogy jól vagy. Hogy sikerült belekeveredned?

-Csak le akartam vágni az utat de nem sikerült.-vakartam meg tarkóm és nevettem kínosan. Nem éreztem magam fenyegetve hiába voltam egy vad idegennel a lakásában. Ahogy beszélgettünk a kezdeti félelmem, hogy hol is vagyok egyszerűen eltűnt.

-Merre laksz? Haza viszlek gondolom már aggódnak érted.-mondta majd az előszoba felé indult.

-Nem aggódnak értem. Egyedül élek és nincs sok ember akit érdekelne hol vagyok, de megköszönném ha hazavinnél.

-Ez esetben ha lenne kedved előtte még bemehetnénk valahova enni. Gondolom éhes vagy. Majd fizetem én.

-Benne vagyok.-mosolyogtam rá majd el is indultunk.

És attól a naptól kezdve teljesen megváltozott az életem, de persze jó értelemben.  

Sziasztook! Itt lenne az új rész, tudom rövid lett. Sajonálom, hogy ennyi időre eltűnök, de hát csak egy szó i s k o l a  . Mivel nekünk már csak 1 hét van vissza megpróbálok aktívabb lenni a közeljövőben. <3