Anime/Game Oneshotok

Yandere!Tartaglia x reader

[FIGYELEM!!! ez a rész vért tartalmaz ha nem bírod az ilyen dolgokat ne olvasd el! Bár megpróbáltam magam egy picit vissza fogni, de ettől függetlenül remélem tetszeni fog.]

Minden elmúlik egyszer. Ezzel tisztában vagyok én is. Mikor Zhonglival egy pár lettünk. Az elején minden jó volt de utána minden megváltozott. A szerelem elmúlt, de a megszokás hatalma eluralkodott rajtunk is. És ahogy múlt az idő úgy egyre több érzést kezdtem el táplálni Tartaglia iránt. A fatui 11. harbengerével már rég találkoztam és az első pillanattól szimpatikus volt. Mikor észbe kaptam már szerelmed voltam a fiúba azonban nem akartam páromat megbántani.

Fáradtan értem haza Tartagliával akinek segítettem.

-Zhongli majd késöbb ér haza gondolom megint valami dolga van.-csuktam be az ajtót-Kérsz egy teát?

-Nem utasítom vissza.-mosolygott rám és vissza mosolyogtam rá majd a konyhába mentem.

A teát gyorsan megcsináltam, utána leültünk és beszélgetni kezdtünk.

-Köszönöm, hogy segítettél Rin-chan. Nagyra értékelem.

-Igazán nincs mit, neked bármikor szívesen besegítek.-mérges voltam magamra mert éreztem, hogy ebbe a kijelentésbe bele is pirultam.

-Jól áll ha elpirulsz.-kuncogott halkan- Nem tudom mennyire pofátlanság ilyeneket kérdeznem de mintha Zhonglival valami baj lenne közöttetek. Olyan hidegek lettetek egymással történt valami? Nekem mindent elmondhatsz.-közelebb húzódott hozzám és közel hajolt mintha annyi ember lenne a konyhában, hogy suttogni kellene. Számat szólásra nyitottam, de nem tudtam semmit mondani. Elvesztem a kék szemeiben. Akaratlanul mozdultam felé és ő is felém. Mire magamhoz tértem ajkainkat össze nyomta. Nem húzódtam el inkább vissza csókoltam. Mikor elváltunk egymástól levegőhiányban kicsit elhúzódtam.

-Tagi ezt nem kéne tovább.-mondtam teljesen kipirulva.

-Rin-chan én már régóta szeretlek. Mióta először megláttalak volt benned valami.-nyomta ajkainkat újra össze.

-Tartaglia, ne. Én is szeretlek, de ott van Zhongli nem tudnám össze törni bármennyire is szeretlek.-fejemet nyakába hajtottam ő pedig átölelt.

-Ha csak ez az egyetlen probléma megoldjuk drágám.-mosolyodott el. Tagi mindig kedves volt velem de most féltem tőle, nem tudtam mi folyik a fejében.

-E-ezt hogy érted?

-Majd meglátod.-adott egy óvatos csókot majd felállt- Mennem kell de megoldok mindent ígérem.

Azzal elment. Az egekben éreztem magam. Mindig is érezni lehetett, hogy mindketten többet érzünk mint barátok. De már biztos volt. Elmentem fürdeni rendbe szedtem magam és lefeküdtem az ágyba. Már késő volt és kezdett aggasztó lenni, hogy Zhongli még mindig sehol. Végül elaludtam és kora reggel kopogásra keltem. Felkaptam köntösömet és kimentem kinyitni az ajtót.

Lesokkoltam mikor Tartagliát láttam meg tiszta véresen. Nem tudtam mi történt, de rossz előérzetem volt. Máskor is láttam már így de most más volt. Mosolygott. Önelégült mosoly volt.

-Mi történt?-hangom remegett.

-Elintéztem mindent.-ölelt át miután beengedtem.

-Mit intéztél el?

-Azt mondtad Zhongli az egyetlen akadálya annak, hogy az enyém legyél. Megoldottam többé nincs Zhongli semmi sem állhat az utunkba Rin-chanom.-mélyen zöld szemeimbe nézett.

-Ugye nem?-szemeimbe könnyek szöktek mikor realizáltam, hogy az a vér ami rajta van az nem másé mint Zhonglié.

-Áldozatokat kell hozni szerelmem. Ne aggódj túl fogsz rajta lépni tudom, hogy még fáj de majd elmúlik. Itt leszek neked együtt megoldjuk senki nem fogja megtudni. Már csak az enyém vagy. Ugye?- tűrt a fülem mögé egy barna tincset. Csak bólintottam. A nap hátralévő részében kisírtam magam neki. Kissé féltem tőle. Képes volt azért megölni valakit, hogy birtokoljon. Inkább bele nyugodtam és megfogadtam, hogy nem mondom el senkinek. Megoldhattuk volna másképp is, de már késő ezen gondolkozni ami megtörtént azon nem lehet változtatni.

Remélem tetszett ha igen ne felejtsd el a csillagot<3