Pán Péter hercegnője

~7.Fejezet~

-Elena.Elena hol vagy?-hallottam meg Wendy hangját.

-Biztos a többiekkel ment.-mondta szerintem Baelfire.

Mielőtt Wendy agyvérzést kapott volna leugrottam a fárol.Pont mögéjük érkeztem.Amikor megfordultak Wendy  felsikított Baelfire pedig akkora lendülettel fordult hátra,hogy elesett.

Visszaváltoztam.

-Többiek?-néztem körül,ugyanis egy lélek sem volt sehol.

-Elmentek vadászni.Pán meg a barlangban van.-mondta Wendy.

-És,miért kerestetek?

- Wendyvel,szeretnénk mindent megtudni az erődröl.Hogy mennyi van és hogy milyenek.-hadarta Baelfire.

-Ez most hogy jön ide?-nekem ez egy kicsit szokatlan téma,nem nagyon beszélek az erőmröl senkinek.

-Hát,érdekel minket.Hogy hogyan tanultad meg használni.Ilyenek.

-Rendben.-forgattam meg a szemeimet.Elmentünk sétálni.Találtunk egy sziklás részt,és oda ültünk le.-Amit a legsürübben használok az az amikor bármilyen ragadozó állatá át tudok változni,nagyobb és erősebb vagyok,és az érzékszerveim is kifinomultabbak,mint az átlag ragadozóknak.És ott van a repülés,nekem a szárnyam fekete,ahogy már láthattátok.Akkor a leghasznosabb hogy gondolok egy tárgyra és az megjelenik.Leginkább ruháknál,kajáknál,és ciginél használom,mivel régebben sem szerettem ha elkényeztetnek,jobban szerettem én megcsinálni a dolgokat,persze voltak kivételek.Ott van a gondolat olvasás,látom mások emlékeit is akár,de én is megtudom mutatni az emlékeimet,ha akarom,és amit nállatok is alkalmaztam állatként legtöbször,de tudok "üzenni",olyankor az illető akinek "elküldöm" a gondolatot meghalja a hangom a fejében.
De ki is tudom törölni az emlékezetét,és át tudom rendezni,de ezt az erőket nem nagyon szeretek használni.Akkor ott a telekinézis.Tárgyakat és élőlényeket mozgatok az elmémmel.Uralom a tüzet és a vizet.Ezt ugy kell elképzelni hogy irányítani tudom ezt a két elemet.És van az amit nem nagyon szeretek alkalmazni ártatlanokon,az az hogy bármire rá vehetem őket.

Wendyék figyelmesen halgatták ahogy az erőimröl beszélek.

-Kérdés?

-A bundád minden állatnál fekete?-kérdezte Wendy.

-Igen.

-És csak szárazföldi ragadozóvá tudsz változni?-kérdezte Baelfire.

-Nem,de leginkább ezt a fajt használom.

-Használtad már rajtam az erődet?-kérdezte Wendy.

-Igen,amikor elősször mentünk a motorpályára.Akkor nem volt motorom,
ezért "létrehoztam" eggyet.

-Amikor ragadozó vagy akkor az ösztöneid is azok?-kérdezte kiváncsian Baelfire.

-Részben igen,a tudatomnál vagyok,csak vadászni is vadászok olyankor.Emberként eszem ágában sincs,csak ragadozó formámban szoktam.

-Megmutatod a szárnyad?-kérdezték egyszerre.Bólintottam,majd előhívtam a szárnyaimat.Csillogó szemekkel nézték.

-Csak nyugottan.-mondtam,mert láttam hogy meg akarják érinteni.Megérintették,és simogatták.

-És...a szüleid...tudtak rólla hogy nem vagy átlagos?-kérdezte Wendy,félve a reakciómtol.

-Nem.Egyedül kellett rájönnöm az összes erőm használatára úgy hogy az mindenkinek jó legyen.

-A legtöbbször milyen állattá változol?-kérdezte Baelfire.

-Fekete tigris.Ez az állat volt Emilynek,a hugomnak a kedvence.Igaz naracssárgában,de az már nem lényeg.

És így telt el ez a nap.Kérdeztek,én meg válaszoltam.Estefele elindultunk vissza a táborba.Ma van a "beavatás".Igazság szerint kiváncsi vagyok mit talált ki Pán.

-Na csak hogy itt vagytok.Már vártunk titeket.A beavatásotok abbol fog állni,hogy mindhárman kaptok egy egy íjjat.És kiválasztunk valakit,akinek egy almát teszünk a fejére.És azt kell eltalálni.

Látszott hogy Wendyék megilyedtek.Még soha nem lőttek íjjal.

-Neaggódjatok,segítek.-küldtem át mindkettőjüknek egyszerre a gondolatot.

Ők egy kicsit megkönnyebbülten,sőt hálásan néztek rám.

-Nos akkor,az elveszett fiúk közül kiválasztunk valakit,aki az almát fogja a fejére rakni.-mondta Pán.-Fred,te leszel az.

-R-Rendben.-és előlépett a tömegböl a már 2 éve nem látott motoros társam.

Olyan csodálkozó tekintettel nézet rajtam végig,hogy az már nem csak nekem nem tetszett.Wendyéknek is feltünt.

-Ki kezdi?-kérdezte Pán.

-Majd én.-szólaltam meg,közben le sem vettem a szememet Fredröl.

Mielőtt a kezembe adták volna a nyilat megmártották valami löttyben.Álomárnyban.

A kezembe adták a nyilat.Bemértem a célt,de még nem lőttem.

-Tudod Freddi...-kezdtem,miközben végig a szemébe néztem-Meséltem neked,hogy nem tudok érezni.Hazudtam.Van egy két érzelem,ami a kedvencem.Tudod melyikek azok?-néztem rá.

-N-Nem.

-Az első a harag.-mondtam,és ellőttem a nyilat,ami eltalálta az almát.-És a második,a bosszúvágy.-elvettem az nyíltartó fiútol egy tiszta nyilat,amit nem mártottak bele semmibe,és a combjába lőttem,majd elé sétáltam,és elővarázsoltam egy tőrt,majd a hegyét a nyakához szorítottam a hegyét.-Nagyon sokkal tartozol,amiért arra kellett vetemednem,hogy ki kellett téged töröljelek a szüleid emlékeiböl.És még eggy infó,a szüleid meggondolták magukat,mégsem váltak el.

Wendy kezébe nyomtam az íjjat és kihúztam Fred combjábol,és az almábol a nyilat,majd az erőmmel arrébb dobtam Fredet úgy 3 méterrel a fátol.A nyilakat odaadtam az egyik fiunak.Mígy egy másik egy megmártottat adott Wendynek.

-Simon,álj oda.-mondta Pán,de tekintetét nem vette le róllam.Szemeiben megcsillant valami.

A sok fiú közül előcsászkált egy vékony,barna hajú,baba arcú fiú.

-És mi lessz ha meglövöm ezzel?-utalt a nyílra.

-Meghal.-vágtuk rá Pánnal.

-De én még nem...-kezdte volna a kifogások keresését de elhalgatott,amikor rámnézett.

-Nem baj,segítek.

Elém állt én meg beállítottam neki a kezét,hogy hogy tartsa az íjjat.

-Löjj-suttogtam a fülébe.

Elengedte a nyilat,ami pont az almába ment.Wendy annyira örült hogy megölelt örömébe,én meg csak áltam mint egy szobor.Ugyan ez volt Baelfire,eltalálta az almát,örömében pedig megölelt,amit ugyanúgy nem viszonoztam mint Wendy ölelését.

-Most valamelyikőtök a fejére teszi az almát és én lövök.-jelentette ki Pán,majd elmosolyodott,ami egy rosszfiús kisugárzást adott neki.

-Oké.

Odaáltam a fa elé,a fejemre tettem az almát és néztem,ahogy Pán a kezébe veszi a megkent nyilat.

Wendy és Baelfire lélegzetvisszafolytva figyelték az eseményeket.

A nyíl elindult felém,egyenesen az almába fúródott.Még a szemem sem rebbent meg.Wendyékböl meg egy megkönnyebbült sóhaj szakadt ki.