Pán Péter hercegnője

~16.Fejezet~

Vajon milyen lehet megcsókolni?

És vajon ha most megtenném,viszonozná vagy el lökne?

Vajon még mindig a feleségét szereti?Aki mellesleg már halott!?

Vajon tetszem neki?

-Te indulsz a süti vadászaton?-rántott ki hangja a gondolataimbol.Szemeit még mindig csukva tartja.Handjában viszont reménykedést hallottam

-Nem.Túl könnyű lenne.

-Akkor majd be kell érned az én társaságommal.

-Azzal sosem volt baj.-felnevet.

-Csakugyan?

-Bizony.Jó társaság vagy.Ha kell halgatsz,ha kell beszélsz.Nem kertelsz,és ha egy téma kényesen érint engem,nem firtatod.Mongyuk az már más hogy akkor a fejemből nézed ki,de legalább nem nekem kell mesélnem rólla.-monológom közben a csillagokat pásztázom.

-Ezt ömmel hallom.

Beált a csönd.Nem az a kínos fajta,inkább az a kellemes.Egy kis idő mulva Pán szólal meg.

-Hé,ha van kedved segíthetsz eldugni a sütiket.Van telekinetikus erőd.És így én sem unatkozom közben.-vonta meg a vállát,de látszott rajta,hogy feszülten várja a válaszom.

-Rendben.Holnap mikorra lesznek itt a kalózok.-felé fordítom a fejem,és úgy várom a választ.Megérezhette hogy nézem,mert szemeit kinyitva ő is felémgordul.Elvesztem méregzöld szemeiben.Soha nem láttam még ilyen szép szempárt.

-Reggel már itt lesznek,és úgy délben már mehet a vadászat.

-Oké,akkor holnap kelcs fel.Rendben?-mosolyogtam rá.

-Rendben.Gyere menjünk,mingyárt vacsora.

-Oké.

Felpattantam és Pán után mentem.Megvacsoráztunk,és mindenki ment lefeküdni.Én a csillagokat néztem a földröl.Most kivételesen nem változom át,és pattanok fel egy ágra.A csapatom mellett alszom,hogy biztonságba tudjam őket.Ez is egyfajta "anyatigris" ösztön.

Pán szemszöge:

Fekvőhelyemen fekszem,ami a kedvenc helyemhez hasonló kis hegy,mögöttem egy barlang.És csak a mosolya jár a fejemben.Hogy lágyulhattam el ennyire?Ez nem én vagyok!

Talán csak attol félek,hogy ha megmutatom neki az igazi énem,akkor már nem fog velem még csak szóba álni sem.

De ott van az a kérdés is a fejemben hogy "mi van ha nem itél el ?"

Elena egy kedves lány,és persze gyönyörű.Olyan érzések és gondolatok kavarognak bennem,amiket még a nejemnél sem éreztem.És ez megrémít.Jobban szeretnék inkább a szívtelen kegyetlen Pán lenni hogy ne sérüljön egyikünk sem,de közben ott van az,hogy ha nem lenne mellettem,megbolondúlnék.

Ilyen és efajta gondolatokkal a fejemben nyomott el az álom.

Reggel

Elena még alszik. Már vagy 10 perce csak őt nézem.

A többiek is még alszanak,jó mélyen.Mongyuk ebben bennevan egy kis álompor is.1-2 óra,és ők is felkelnek.

Elena arcát figyelve kissé elkalandoznak a gondolataim.

Vajon tudna egy szörnyeteget szeretni?

Egy olyant mint én?

Esetleg ő is érzi azt amit én?