Pán Péter hercegnője

~12.Fejezet~

-Kell a szive.-mondtam ki.

-Sima ügy.-vágta rá.

Elena szemszöge:

Biztos másra számított az arckifejezéséböl itélve.Voltaképp nem nagy ügy,hisz csak egy szív.Nem?

Amikor az emlékeiben "turkáltam" megsajnáltam.Sok mindenen ment keresztül.Elvesztette a feleségét,akit nagyon szeretett,szerintem.Alkohol problémái voltak.És ott volt egy gyerek is.

Éreztem,ahogy ő is a fejemben turkál,mint 3 hónappal ezelőtt.Csak annyi külömbséggel,hogy most hagytam neki.Az emlékeim film ként jelentek meg előttem.A szülinapjaim,Emily születése,a barátaim,házassági évfordulók,a napok amikor vidámparkokba jártunk.Első motorversenyem,és még ehez hasonló emlékek.És jött a baleset.Majd az azt követő 3 év.Az egész napos mitorozás,íjászás,zenehalgatás,erdőben mászkálás.Látta az itteni emlékeimet is.Az esti vadászatokat,a farkas kergetéseket,az erdőjárást,és az esti tűzbámulást.

-Még nem is kérdeztem,hogy hogy nem táncolsz amikor a sípon jáccom?Esetleg te nem hallod?-tette fel a kérdést váratlanul.

-De hallom,de van annyi önuralmam,és erőm,hogy ellent tudjak mondani egy sípnak.Egyépként jól játszol.

-Köszönöm.

-PÁN.-hallottuk meg Felix hangját.-PÁN.

-Mi van Felix?Mi az a nagyon fontos dolog,ami nem várhat.-mondta miközben megforgatta gyönyörű zöld szemeit.Na várjunk csak.GYÖNYÖRÜ SZEMEIT?Mi ütött belém.

-Ezt inkább látnotok kell,főleg te Elena.Te talán megtudod oldani a problémát.

Összehúzott szemöldökkel néztem a mellettem ülőre.Átváltoztam Farkassá,és bevetettem a szuperhallásomat.

A tábor felöl jött,veszekedés,méghozzá elég durva veszekedés hangjai voltak.

-Kik veszekednek,és miért nekem kell megoldanom?

-Wendy hisztérikázik,mert a vadászcsapat egymásközt arrol beszélgettek,hogy milyen jó hogy végre mosolyogsz.És a Darling lány bepöccent.
Nekiugrott az egyik társadnak is.

Amint az utolsó mondat elhagyta Felix száját,szélsebesen futni kezdtem a tábor felé.Nem érdekelt hogy mögöttem futnak Pánék,a nevemet kiáltozva,én csak rohantam.A csapatomat biztos nem fogja bántani.Ha rajtam múlik nem.

Amikor elértem a tábort,a látvány ami fogadott az ledöbbentett.

Wendy Simon hasán ült és ott ütötte,ahol tudta.Visszaváltoztam emberré. Wendy felé vettem az irányt.Rávetettem magam,ezzel őt lelökve Simonrol,majd egy kis
egyszer fent-egyszer lent "játék"után végül én kerültem felülre.Térdeimen támaszkodtam meg Wendy két oldalán.

-Mi a fasz ütött beléd?-kiáltottam a képébe.

-Nem rád tartozik.-mondta.

-De,de igen rám tartozik,ugyanis az én csapatommal baszakodsz.

A szemem sarkábol láttam,hogy Baelfire megindult felém.Szembefordulva vele mélyen a szemébe néztem és úgy beszéltem hozzá.

-Ha jót akarsz neki...-böktem a fejemmel az alattam vergődő felé-...ott maradsz.

Be is vált.Megált ott ahol van.

-Xander,fogd le.

Ő csak bólintott,és teljesítette amit tőlle kértem.

-Caleb,segits Simonnak.Ápold le a sebeket,később megnézem.

Ő is tette amit mondtam,majd segített Simonnak felálni.Közel hajoltam Wendy füléhez.De úgy beszéltem,hogy ne csak ő halva.