A Nevem Lee Felix a Világok közötti kulcsok őrzője vagyok. Gyerek korom óta én őrizem őket. Ám egy nap amikor váratlan baleset történt. És szökésben voltam a kulcsokkal az egyiket valahol a jók világban elhagytam. Ha rossz kezekbe keru...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Nem tudom megfogalmazni az érzést. Néha valami azt súgja hogy valaki bajban van, vagy valami rossz dolog fog történni de letudtam annyival hogy biztos csak képzelődöm. Na várjunk csak milyen auráról beszélsz te? Halló nem vagyok én Superman vagy Raven a Titánokból. Te tiszta őrült vagy. -Úgy nézett rám mintha___ nem is tudom félne vagy megijedne a szavaimtól- -Te tényleg nagyon hülye vagy. Gyere menjünk kinyitom a kaput, már elég energiám van hozzá. -Hova megyünk és milyen kaput nyitsz ki? -Maradonba a lakásomba anyám könyvei és jegyzetei között biztos találunk valamit. -Minek akarsz engem is oda cipelni? Hagyj engem nincs kedvem veled menni csak egy átlagos srác vagyok had éljem tovább az életem. Itt a hülye kulcsod -meglepődtem ahogy hirtelen hozzám vágta nem hittem volna hogy csak így magától átadja. De muszáj lesz magammal vinni. Most már tudnom kell mi is ő valójában. - most pedig hagyj magamra. -Ne beszélj vissza. Mennünk kell, ki kell deríteni hogy mi van veled ha olyan vagy mint én vagy hasonló meg kell tudnunk, könnyen megölhetnek az ellenállók. -Nem értem miért aggódom érte valami húz hozzá valami láthatatlan dolog. Utoljára a szüleimnél éreztem ezt a kötödést. De nem nem lehet, nem érezhetek semmit, nem is fogok. Kiderítem hogy micsoda és hogy a hasznomra lesz-e ha nem akkor kivégzem. A villámom mindenen átvág. - -Nem akartam semmibe se bele keveredni csak élni akartam tovább az életem erre megjelensz te a hülye elméleteiddel és parancsolgatsz nekem. -Befejezted?! Ülj le és maradj csendben koncentrálnom kell. -Amint végre befogta és azt tette amit mondtam letettem az asztalra magam elé a négy kulcsot, minden erőmet összeszedtem hogy megidézzem Maradon ajtaját. Nagy levegőt vettem kiürítettem az elmém a kezembe vettem az első kulcsot amiből éreztem az energiát. Hosszas küszködés után megjelent az ajtó, úgy érzem az emberek világába nehezebb ez a dolog mint a sajátomba. Betettem a kulcsot a zárba kinyitottam a szemem hátra fordultam és szóltam Channak hogy induljunk.- -Aztaaaaa ezt hogy a francba csináltad? -Tágra nyílt szemekkel nézett rám - -Ne kérdezz annyit mennünk kell nem marad nyitva örökre, gyorsan át kell mennünk rajta vagy az ellenállók rájönnek mit tettem és elszabadul a pokol.
