Két Világ találkozása

4. Rész

Csak morogtam egyet nincs erőm most vitatkozni vele aludnom kell és közben rá kell jönnöm hogy mi ez az aura ami körül lengi?! Még a létezéséről sem tud vagyis nem hiszem hogy tudna róla akkor biztos használt volna valami erőt ellenem és nem szarta volna össze magát attól hogy az ostorral mellé csaptam.
Miért nem vagyok képes megölni? Valami nem engedi hogy ezt tegyem. Csak tudnám hogy mi az, sokkal egyszerűbb lenne a történet nem kéne ebbe a házba lennem és rászorulni arra hogy egy ember nyújtson menedéket. De várjunk mi van ha nem is ember? És ő is olyan mint én? De hogyan tudnám ezt kideríteni? Valahogy rá kell vennem hogy megmutassa mire képes valahogy a felszínre kell hoznom azt az erőt amit aura ként látok, egy sötét fekete felhő szerű dolog van körülötte akárhányszor csak megijed vagy fél. Résnyire nyitottam a szemem és ránéztem ahogy a fotelban alszik még mindig ott van az a ,,felhő'' csak sokkal halványabb mint eddig. Vissza csuktam a szemem, most már tényleg aludnom kell vagy nem leszek képes az ellenállókkal harcolni. Honnan vették egyáltalán a bátorságot hogy rám támadjanak?! Csak egy kis idő kell összeszedem magam és megölöm őket. Ezzel az utolsó gondolatmenettel elaludtam.
Egy pár óra múlva arra keltem hogy valaki zörög a házban. Fel ugrottam a kanapéról és kirántottam az ostorom.
-Hé haver nyugi nyugi csak én vagyok az gondoltam talán ennél valamit így neki álltam főzni egy kis vacsorát. -Feltartott kézzel állt a konyhába teljesen levert a víz. Egyedül élek így nekem ez elég szokatlan jó hogy rá nem támadtam. Amíg nem jövök rá micsoda valójában nem ölhetem meg.
-Hmmm- Bólintottam és vissza csavartam az ostorom a kezemre. Le zuhantam a kanapéra még mindig őt néztem láttam hogy az aura erősödik lehet a félelméből táplálkozik? Vagy a félelem idézi elő? Mindenféle gondolat cikázott a fejembe-
-Csak ennyit tudsz mondani? Elő kapod a piros izzó ízét halálra rémítesz és csak hümmögni tudsz? Te tényleg nem vagy komplett haver
-Először is nem vagyok a haverod. Másodszor egyedül élek 14 éves korom óta azt hittem betörtek és meg akarnak támadni. Úgy hívják önvédelmi reflex. -
-Nem félsz hogy megölnek azokért a kulcsokért? Miért nem adod át nekik? -Teljesen megőrült hogy gondolhat ilyet? Nagyot sóhajtottam -
-Én vagyok az őrző vigyáznom kell ezekre a kulcsokra vagy különben minden össze omlik és elszabadul a káosz. Ezeknek a kulcsoknak hatalmas ereje van. De nem kell tudnod többet. Miért nem adod át nekem? És már itt sem vagyok.
-Addig nem amíg nem mondasz el nekem mindent. Ha már nálam van tudni akarom miért hozzám került? Sétáltam és valami azt súgta menjek a raktárépülethez. És ott találtam tudnom kell miért.