Segítő kezek III

7 1 0
                                    

Minden nap más lánynak volt igazság-napja. Ez volt az a nap, amikor elmondhatta a véleményét bármiről, bárkiről őszintén, vagy nekem vagy pedig a három vezető közül valamelyiknek. És hogy Ravennek pont most; és az Úr is hallgatni akarja és joga van hozzá. Ez tényleg nem volt szerencsés.

– Akkor hallgatlak.
– Mindenki összepárosított már titeket. – tárta szét Raven a kezét. – Érezhetően szikrázik a levegő köztetek, és az eddigi szeretőidből kiindulva...
– Ó, szóval szeretőket tart az Úrnő. – hunyorgott Pongor, kissé mintha nem tetszett volna neki. De hát az egek áldják meg, csak nőből vagyok, nagyon is szükségem van férfire az ágyban, ahogy mindenkinek.
– De még milyeneket. – révedt el egy pillanatra Raven. Nem bántam, hogy erre nem nekem kell válaszolnom.
– Megkérdezném honnan tudtok róluk, de inkább mégsem... – csóváltam a fejemet.
– Hát mindenről is tudnunk kell. De arra még nem sikerült rájönnünk, hogy az éves találkozóikon az Úrral nem történik-e mindenféle. Az előbb elhangzottak alapján talán nem, de...
– Oké, hogy áll a fogadás? – sóhajtottam. Erre tuti hatalmas fogadást indítottak...
– Milliárdok állnak benne, és nincs már olyan csaj, aki nem fogadott.
– Még Erika is?
– Igen. – mosolygott Raven. Hát ez remek. Na, hát legyen, megadom nekik, amit szeretnének, de én kíváncsi vagyok... Egy csettintéssel idevarázsoltam Aszpáziát. Ő vezette a fogadásokat mert a nevéhez híven, őt mindenki kedvelte. Még akkor is ha kék haja volt és igazi vadóc bőrszerkós-motoros-rocker stílusa volt. És alaposan meglepődött.

 És alaposan meglepődött

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

– Úrnőm. Mit tettem?
– Szeretnék lezárni egy fogadást. – erre már a többi lány is odajött. – Azonban kérem a listát, hogy ki mire voksolt.
– Ennek nem fognak örülni. – ráncolta a homlokát.
– Főképp akik veszíteni fognak. Nem mintha bárkinek is hátránya származott volna ilyen listából amit a kezembe vettem. Szóval?
– Te vagy a főnök. – vont vállat. – Melyik szavazás?
– Hogyan szól pontosan? – néztem Ravenre, aki csillogó szemmel válaszolt.
– Úgy, hogy ti ketten szexeltek-e legalább egyszer az éves találkozókon.

A lányok nagyon izgatottak lettek, nem is tudtam, hogy ez a kérdés ennyire lázban tartja őket. De ezek az igazság-napok pont erre voltak jók.
 – Azt hittük az a fogadás sosem lesz lezárva. – habogta Aszpázia.
– Akkor sok mindenki szabadul meg most majd sok pénztől. Kérem a nyilatkozatot.
– De... ezt az Úrnak is...
– Lehetetlenek vagyok. Pongor, mibe fog nekem kerülni, hogy ezt aláírd? – nyomtam a kezébe miután leírtam, hogy SOHA nem szexeltünk a találkozókon, és az aláírás helyén aláírtam. Az aláírás ha igaz volta felette leírt, kék lett, piros ha hazudott az illető és lila, ha is-is. Nyilván kék lett az aláírásom. Nem mintha nem bántam volna egy-két elköltött pásztorórát a találkozókon, de azok nem azért voltak, ráadásul nem voltunk olyan viszonyban Pongorral... Aki nézte egy ideig.
– Egy napot kérek amikor meglátogathatlak és körbenézhetek nálad.
– Na persze. Reális árat kérek, Pongor. – veszélyes lenne, ha körbenézhetne nálam, megvannak a magunk titkai...
– Elkísérsz egy báli vacsorára, az általam választott ruhában. És megmondod, hogy Erika mire fogadott.
– Csak ha nem fogsz nem oda illő ruhát választani és Erikának egy szóval sem említheted, hogy miért fogadott arra amire, nem is utalhatsz rá.
– Hát nehéz vitatkozni veled, ha logikus dolgokat kérsz. Legyen. – írta alá. Persze az övé is kékre változott. Visszaadtam Aszpáziának, aki remegő kézzel vette át, az összes lány odabújt, hogy lássa mit írtam rá.
– Erikának lett igaza. – morogta Raven.
– Bocsi, hogy nem lehet mindenkinek. De ezzel meg is kaptad a választ, Pongor.
– Igen, Erika mindig mondta, hogy habár imádna titeket együtt, de a találkozón biztos nem estek soha egymásnak. – mondta Melinda. Szóval még az első emberem is azt mondja, hogy imádna minket együtt... hát ez remek.

Az ÚrnőWhere stories live. Discover now