Why me?

17.rész (Még nem)

Haza értem lerugtam magamról a cipőmet levettem a ruháimat, csináltam egy jó habos fürdőt és elterültem benne. Hallottam, hogy valaki bent van a házban egyből elkapott egy szívroham. Magamra tekertem a törölközőt és megfogtam, ami épp a kezem ügyébe került. Az pedig egy köröm vágó volt.
Kinyitottam az ajtót és sikitva támadtam .

- Raquel én vagyok Jackson. - fogott le.
- Jackson mit csinálsz te itt? - kapkodtam a levegőt miközben szorított magához.
- Ezzel akartál megölni? - vette ki a kis ollót a kezemből. Persze kinevetett.
- Igen nem találtam hirtelen jobbat. - duzzogtam.
- Ahogy látom ruhát sem. - teljesen kint volt hátul mindenem.
- Csukd be a szemed. - parancsoltam rá. Addig magamra tekertem újra a törölközőt.
- Amúgy Miának jöttem segíteni kérte, hogy pár dolgot vigyek el. Mi történt? - sétált a konyha felé, hogy le tudjunk ülni beszélgetni.
- Ahj Jack ne akard tudni mi történt. - fogtam a fejem.
- Van időm ha szeretnéd én is levetkőzhezek. - kacsintva dőlt előre az asztalra.
- Szívesen látnálak úgy, de ha jól tudom le telt az a pár hónap. Amiben te megfogadtad, hogy megdöngetsz.
- Még van pár napom nyugi. De mesélj mi ez a cica harc.?
A pár nap az még sok nap az ő számításai szerint. Csak úgy mondom.

Elmeséltem neki a történetet, ő sem fogadta ezt az egészet jó szívvel.
- És akkor Hunter megdugta a húgodat?-nevetett.
- Valahogy úgy.
- Jó nő nem azt mondom. Nem tagadom én is megnéztem a buliban. -elmélkedett.
- Szeretem, hogy fájdalmasan őszinte vagy. - forgattam a szemem.
- Nekem amúgy is te kellesz szóval. - húzta oda magához a székemet. Ami olyan hangot adott ki, hogy megsüketültem.
- Ahjj ne már Jack. - löktem el a fejét mielőtt megcsókolt volna.
- Tudod mi az izgi? Hogy csak egy törölköző van rajtad és simán be tudok nyúlni oda ahová te nem szeretnéd. - fogta meg a combomat.
- Tudod nagyon jól, hogy nem bánnám, de neked van dolgod és nekem is. - pattantam fel.
- Ne már Raquel! - hisztizet.
- Majd talán máskor...
- Miért vagy ennyire elutasító. Amióta utánad szaladok nem voltam senkivel sem, egy lánnyal sem. Pedig lett volna rá lehetőségem. - emelte fentebb egy kicsit a hangját és közben jött utánam.
- Én voltam Jack. - bukott ki belőlem.
- Mi? - döbbent le.
- A neve Scott együtt nőttem fel vele...
- És ezért lefeküdtél vele? Vagy, mert akartad is? - döbbent le egy pillanatra.
- Akartam Jack, de bűntudatom volt utánna. Mivel te itt vagy és igaz nem vagyunk együtt, de....... - nem bírtam végi mondani a száját az enyémre tapasztotta.
- Csak azért, hogy ne magyarázkodj. - vitte végig az ujját a számon.
- Akkor nem is haragszol? - álltam továbbra is az ajtóban.
- Az már a múlt nem? - nézet rám ördögien.
- Jézus. Ne. Te mit tettél - kaptam a szám elé a kezem.
- Előbb nem kellene felöltözni?
- A szemeddel mindig levetkőztetsz had haljam. Kivel?.
- Jó régen megvolt a barátnőd? - túrt a hajába.
- Pamela?
- Talán. Jó igen. De ez egy pár éves történet nem tegnapi vagy azelőtti. - bökött meg.
- Rendben. - csuktam be az ajtót.
- Ne már Raquel ne csináld! - dübörgött az ajtón.
- Fel akarok öltözni! - nevettem.
- Akkor nem haragszol?
- Nem ! Amúgy sem vagyunk együtt.
- Még nem. - dőlt az ajtónak.