Why me?

83.rész (Atlanta?)

Hallottam ahogy azt mondja valamit nem kellene megtudnom miben sántikálsz Jack?!!
- Azt...... Hogy mennyire Szeretlek!!. - próbálta kimagyarázni magát.
- Aha persze. Mindjárt elhiszem.
A telefonom elkezdett csörögni ismeretlen szám. Felveszem lehet fontos.
- Halo?! - mentem ki a pihenőből.
- Raquel Fernandez-t keresem. Carper nyomozó vagyok a testvére ügyében hívom.- mondta egy erő teljes férfi hang.
- Igen én vagyok, mit csinált az idióta bátyám.?-sohajtóttam. Sokszor hivtak már miatta, hogy menjek be érte.
- Nem, róla hanem a húgáról van szó Mercedes Fernandez-ről.
- A testvérem nem tartózkodik itthon. - forgolodtam miután valaki megérintette a vállam. Jackson nézet rám kíváncsian.
- A modell ügynökség bejelentést tett eltűnt már két napja, be kellene jönnie a rendőrségre.
- Eltűnt a húgom? És csak most szólnak? - háborodtam fel.
- Ha ideje engedi jöjjön be.! - ezzel a lendülettel ki is nyomta a telefont.
Össze szoritotam a számat, hogy ne sikitsam el magam.
- Mi történt kicsim.? - meresztette rám a szemeit Jack.
- Eltűnt Mercedes!. - szoritotam a telefonomat. Pánikolni kezdtem, az apám több hete nem jött haza még mindig valahol nyaral, Austin-t meg sem említem, Mercedes eltűnt egy kibaszott nagy városban. Az anyám pedig ki tudja hol van.
Minden megfordult a fejemben, halál, rablás, stb... A gyomrom liftezni kezdett.
- Vigyél be!. - nyögtem neki halkan.

Össze kell szednem magam ez nem én vagyok.
Az őrs előtt állva jobbnak láttam ha elszívok egy szál cigit nem nyugtat meg, de jól esik a jelen helyzetben.
Be sétáltam az épületbe mondtam a nevemet máris tudták hová vezessenek.
Leültem egy kisebb irodába, és vártam. Vártam amíg a nyomozó úr meg nem jelent. Be sétált egy kigyúrt fickó hirtelen meg is ilyedtem tőle. 30 körüli lehet, barna szem, szakáll, színes tetkók.
- Jó napot Fernandez kisasszony! - nyújtotta felém a kezét.
- Jobb napot....... - vártam a nevére.
- Patrick! Vagy Carper nyomozó - válaszolt.
- Patrick. Patrick Carper nyomozó elég szarul hangzik.- dőltem hátra.
- A Raquel Fernandez sem jobb főleg ha megnézzük az akták között. - vágott vissza rendőri stílusban.
- Találkoztunk mi már? - mutogattam kettőnkre.
- Szóval vegyük komolyan, mit tud a húgomról.?
- Utoljára New York-ban látták.
- Micsoda, nem is oda ment. - döbbentem le.
- De ott kötött ki. Ez az egyik dolog a másik az anyja.
- Mi van az anyámmal? - kérdeztem mit sem érdekelődve.
- Őrizetbe vettük pénz mosás gyanúja miatt.
- Micsoda? - nevettem. - Vezessen oda látnom kell a saját szemmel.
- Miért érzem azt, hogy gyűlöli az anyját.
- Szó sincs róla, hogy gyűlölöm csak ki nem állhatom, de így hogy rács mögött láthatom feldobja a napom.
- A helyében nem vidámkodnék kisasszony, az anyja őrizetben van a testvére eltűnt, az apjáról sincs híre, a másik testvére nevén pedig egy pénz mosoda működik, és maga azt a céget vezeti ami mindennek az alapköve volt. - hadarta el fölényesen.
- Nyomozó! - keltem fel a székből és hajoltam az arcába. - Tisztelem a munkáját, de a cégem az én cégem semmi illegális nincs benne. Az, hogy az anyám hibázott nem jelenti azt, hogy én is hibázni fogok.
- Tudja Raquel, ha tegeződhetünk?! Gyönyörű szeme van. - próbálta elvonni a figyelem. Mélyen nézet a szemembe hunyorogva néztem rá:
- Jó próbálkozás. - indultam a bejárati ajtó felé.
- Gondolom ez a végszó. - pattant fel ő is.
Anyám elé vezetett.

Meg pillantottam és nevetnem kellett. Tudom az anyám szeretem, de ne már mi lehetne ennél jobb. Mindig engem hibáztatott mindenért.
- Jól nézel ki. - mértem végig.
- Raquel, a legrosszabb gyerekemet hozta ide Patrick. - fujtatott.
- Ez a mosoly nem azért van az arcomon mert a nyomorodat látom félre ne értsd. - mutattam az arcomra.
- Vigyél ki innen.! - vette keményebbre a figurát.
- Mivel is vádolnak? Jah igen pénz mosás és aláírás hamisítás. Jól össze szedted. - fontam össze a karomat a mellkasom előtt.
- Hol az apád vagy a hugod? Vagy a kibaszott báttyád? - ült le a padra ami egyben most az ágya is.
- Nem tudok nyilatkozni, tudod én vagyok az. Sosem érdekel ki mit csinál. Ha óvadék fejében kijöhetsz ki hozlak, de ha nem akkor itt rohadsz meg a börtönben. - hátat fordítva Patrikal a nyomomban elindultam kifelé.

A napra kiérve felvettem a napszemüvegem.
- Ahogy látom nem szereti az anyját. - jegyezte meg halkan.
- Nem csak őt, Austin sem a szívem csücske. - mosolyogtam rá.
- Nagyon lazán veszi a dolgokat ahhoz képest, hogy az anyja itt van a húga ki tudja az apja úgy szint. Van akit egyáltalán szeret? - érdeklődőt.
- Van, de nem sok. Viszont én megyek nyomozó az utamra. Megkeresem az idióta testvéremet, hogy jól megszorongassam a nyakát.
- Várjon!
Persze nem álltam meg volt elég dolgom. Jackson várt a kocsiban. Nem tudom, hogy a húgom hol van, vagy apám merre rohangál. Az anyámat pénzmosással vádolják, Austin-t pedig nem lehet elérni.
- Kiderült valami? - kérdezte.
- Sok minden. - csaptam be magam után az ajtót. - Menjünk haza, el kell intéznem valamit.
Meg kell találnom a húgomat, biztos vagyok benne, hogy tudott mindenről Austinból pedig kinézem, hogy semmiről nem tud.
- Figyelj! - szakította félbe a gondolataimat.
- Megpróbálok figyelni. - sóhajtottam.
- Én tudom hol van Mercedes. - sziszegte.
- Te meg miről beszélsz?
- Atlantában.
- Mit keress ott? Gondolom nem a Grant Parkban piknikezik. - kaptam fel a vizet.
- Nyugodj meg egy pillanatra. - emelte fel a hangját.
- Várj a nyomozó New York-ot mondta.
- Ott is járhatott ki tudja, de bízz bennem ott lesz.
Nagy levegőt vettem nem szóltam semmit sem. Csendben ültük végig az utat, nem hiszem el ez az egész csak tréfa lehet. Az anyám, az apám, Mercedes. El se hiszem hogy Austin nincs ezek között a marhák között. Próbáltam megnyugodni. Amikor kiszálltam a kocsiból, de jött a másik lavina ami a nyakamba szakadt,megláttam egy lányt ácsorogni a ház előtt. Talán 19lehet, vékony, barna szem barna gödör haj, egy medál lóg a nyakában egy D betű. De ami a legfontosabb egy bőrönd is van vele már rosszul kezdődik.
Jackson értetlen képet vágva sietett utánnam.
- Szia Mercedes! - mosolygott rám a lány.
- Nem Mercedes vagyok, Raquel vagyok de te még is ki vagy a húgom barátnője? Jelenleg a húgom nagyon elfoglalt tehát szívás. - indultam meg a bejárati ajtó felé.
- Őt keresem. - mutatta a telefonjában lévő képet. - Margaret azt mondta itt találom. - mondta bizakodóan.
- Ez nem a bácsikád.? - vette Jackson szemügyre a képet.
- De hiszen ez a bácsikám. Honnan ismered? Nehogy rossz hír legyen abból mára elég volt. - fésültem hátra kósza tincseimet az ujjaimmal.
- A lánya vagyok Delilah! Del.
- Szóval Del azt mondod, hogy te vagy a lánya.?
- Ki az a Margaret? - kérdezte Jack
- Az anyám. - felelte szomorúan.
- Ebből az arckifejezésből nekem az jön le, hogy vagy elhagyott másik opció pedig a halál.
- Raquel! - mordult rám Jackson.
- Mi van? - suttogtam.
- Semmi baj, igen meghalt már vagy több hónapja. El kellett adnom a házat, hogy eltudjam temetni. Amikor megszülettem az apánk elhagyott minket. Törődött velem néha eljött meglátogatott, pénz küldött ajándékokat. Az utóbbi hónapokban nem látta, nem is jelentkezett. Mivel nincs hol laknom ide jöttem.
- Nagy a ház Raquel. - unszolt Jack amikor meglátta az arckifejezésemet.
- Rendben legyen. Neki köszönd. - mutattam Jackson-ra.

Miután Del beköltözött a szobájába ami Austin szobája volt. Jackson elmondta honnan tud többet mint én. Lucas-tol meglepő de tőle mivel Atlantába utazott a héten, és látta a húgomat egy elég ismert emberrel akivel Jack üzletel jelenleg amiről eddig nem tudtam.
Befolyásos emberről beszélünk. De hogy ismerte meg a húgomat? Elrabolta vagy micsoda?
- Holnap Atlantába utazom. Tartsd szemmel a nyomozót nem akarok kellemetlenséget.
- Te hülye vagy? Veled megyek bízzd Kaleb -re a nyomozót. - háborodott fel.
- Jó!
- Ennyi? - lepődött meg
- Igen Jack nincs kedvem veszekedni! - pillantottam rá.
- Megfogjuk találni a hugod azzal az emberrel van akivel én akarok üzletet kötni. Vagyis bízom benne, hogy biztosak az információk. Megtalálod, mindenre választ fog adni. - ölelt magához.
- Bízom benne. - öleltem át szorosan.