Why me?

34.rész (Nem itt, és nem most)

3-an maradtunk az asztalnál Én, Cami, és Jackson. Csendben voltunk, de Cami megtörte a csendet.
- Jössz velem táncolni? - nézet Jackson-ra. Ő pedig rám, hogy szabad e, én bólintottam, hogy menjen nyugodtan.
Egyedül maradtam az asztalnál úgy döntöttem ki megyek a terasz részre, hogy egy kis levegőt szivjak.
- Lám, lám Raquel? - szólt egy ismerős hang vagyis csak félig ismerős, hisz a nevét se tudom.
- Héj Szia. - nyomott egy puszit az arcomra.
- Gyönyörűen festesz. - mért végig.
- Ne tulozzunk, de te jobban nézel ki kalap és sál nélkül.
Egy sima fekete farmert, és egy kivágott nyakú fehér pólót viselt. Hétköznapiasan nézet ki. És így megmutatkoztak a karján rejtett tetoválásai.
- Meghívhatlak egy italra, most nem fogom rád önteni, persze csak ha nem akarod ezt a ruhát levetni. - súgta a fülembe.
- Majd talán máskor, nekem mennem kell vissza a barátaimhoz örültem neked. Csáo. - nyomtam az arcára egy puszit és elsétaltam. Elmentem még mosdóba, miután végeztem kezet mostam, és meghallottam, hogy valaki sír. Kinyitottam az első ajtót, hogy megnézzem ki lehet az. Nem ismertem a lányt, de láttám össze van törve. Nagy szemeit rám emelte kérdőn nézet rám. Nem szóltam semmit sem.
- Meg tudnál ölelni.? - kérdezte elfolytott hangon.
- Persze. - felsegítettem és megöleltem
- Köszönöm. - szipogta.
Megmosta az arcát, nem faggattam, hogy miért vagy ki miatt sír éppen.
- Lehet, hogy haza kellene menned. - javasoltam.
- Igazad van. További szép estét neked.
- Neked is. - mosolyogtam rá vissza mosolygott és eltűnt.

Vissza térve az idegen pasira. Nem tudtam a nevét, és nem is akartam tudni. Így jobb is úgysem találkozunk ez is csak puszta véletlen volt. Remélem.
- Merre voltál? - húzott közelebb Jack.
- Csak levegőzni. Ahogy látom te benyomtál még egy pár felest. - éreztem a leheletén.
- Jót táncoltam a barátnődel, de én most már veled akarok lenni mi lenne ha haza mennénk. - dölöngélt.
- Meddig voltam kint kb 5 percig ezt, hogy? - néztem dühösen a lányokra.
- Mindannyiunkal ivott egy kört. Az a csoda, hogy még áll a lábán. - közölte higgadtan Cami.
- Gyere üljünk le egy kicsit még. - húztam magam után.
- Okés az lehet jó ötlet.
- És milyen volt kint levegőzni? - emelte fel a szemöldökét Kaleb.
- Mit láttál? - húztam lentebb a szoknyámat.

Éreztem ahogy jackson keze egyre jobban feljebb csúszik a combomon. Gyorsabban kezdtem el venni a levegőt. Rá szoritottam a kezére.
- Mikor kaphatlak már meg? - nyögte a fülembe.
- Nem ma és nem itt és most. - utáltam a Piros ünnepekre.
- Úgy érzem mehetnénk táncolni egyet. - állt fel a helyéről Kaleb, és húzta magával Tammy-t.
- Én is megyek és hozok vizet. - indult el Cami.