Vállald a szerelmet (ItachixHinata fanfic)

6.fejezet

Közben Sakurával:

Sakura Konoha kapuja közelében volt már, és kétségbeesetten próbálta visszatartani a könnyeit.

- A lehető leggyorsabban segítséget kell kapnom Hinata ügyében - belépett Konohába, és azonnal a Hokage-torony felé vette az irányt. Biztos volt benne, hogy Tsunade segít neki és megmenti Hinatát. Néhány csapatot kell küldeniük tartalékként az Akatsuki rejtekhelyhez.

- Sakura ?! Mi történt veled ?! Hol voltál ?! - Tsunade nagyon aggódva hangzott, Sakura olyan volt, mint egy lánya számára, és úgy érezte, kötelessége vigyázni rá.
- Hinata, veszélyben van, kérem, segítsen megmenteni! - Sakura a segítségét kérte, könnyes szemmel térdelt.

-Elárultam, nem maradtam vele és egyedül hagytam ott. Segíthettem volna, de nem tettem. Kérem, segítsen, hogy megmentsem őt, nem ezt érdemli meg. Valószínűleg utál engem, mert ott hagytam - a zokogás miatt már nem tudott beszélni. Tsunade először nem értette, mi történik, de lassan megkapta az üzenetet, és a homlokát ráncolta.

- Meg kell nyugodnod  Sakura, és mindent el kell mondanod, ami történt. - mondta, miközben Sakura hátát dörzsölte, és amikor végül megnyugodott, elkezdett mindent elmagyarázni.

- Először tájékoztatnom kell erről Hiashit.
- De nincs időnk, Tsunade-sama, veszélyben van, hallottam, ahogy sikoltozik, és nem tettem semmit, de most már lehet, hogy...

- Nyugodj meg, Sakura, csak légy türelemmel, minden rendben lesz. És Hiashi az apja, természetesen tudnia kell. - Sakura bólintott.
- Értettem.
- Jó, most menj! - Sakura futott, mintha az életéért futott volna. "Hinata, sajnálom, nem tudom, megbocsátasz-e valaha azért, amit veled tettem"

Kicsit később

- Hokage- sama, engem hívtál?
- Igen, Hiashi-sama, kérem, üljön le, ez vészhelyzet. - rövid csend lett, amikor Hiashi nyugodtan leült. - A lányodról van szól, Hinata, veszélyben van.

Hiashi hallgatása folytatódott, és ez sokkolta Sakurát és a Hokage-ét egyaránt.
- Elfogta az Akatsuki. - Tsunade folytatta.
- Pénzt akarnak vagy a Byakugant? - kérdezte Hiashi. Tsunade megrázta a fejét. - Narutót akarják.

- Hiashi Sama, ott voltam vele, elhagytam. Sajnálom, nagyon sajnálom, hogy otthagytam a lányodat, kérlek, bocsáss meg! Mindent megteszek, hogy visszaszerezzem. -  Sakura ismét zokogott, Hiashi nem szerette az általa ábrázolt gyengeséget, és lesújtotta.
- Úgy érted, hogy sikerült elmenekülned, ő pedig nem? - kérdezte kíváncsian. Sakura csak bólintani tudott.

-Ez csak bebizonyítja gyengeségét. Nincs értelme aggódni a lányom miatt, vállalom a felelősséget a megmentésében. Szóval, kérem, ne avatkozzon tovább a családom vállalkozásába, Miss Haruno, Lady Hokage. - Minden más szó nélkül felállt, és kiment a szobából.

Miután Hiashi éppen távozott, mintha semmi nagyobb nem történt volna, Sakura nem is tudott pislogni. A döbbenet az egész arcán át volt írva.

- Sakura, meg kell maradnunk nyugton, Hiashi meg fogja menteni ...- próbálta Tsunade vigasztalni Sakurát.

- TSUNADE-SAMA! NEM TUDOM ELFOGADNI! CSAK NEM! - hangosabban visított, mint akarta.

- El kell mondanom Narutónak, ő segít nekem, tudom! - amikor Sakura kilépni készült a szobából, Tsunade a lány elé lépett.
- Nem! Naruto az utolsó ember, akinek tudnia kell erről, és te istudod, miért. Tedd azt amit Hiashi mondot, és várj, ő az apja meg fogja menteni!

- Hallottad! Egyáltalán nem hangzik aggódva, és ez alábecsülendő, Tsunade-sama. - vitatkozott Sakura.

- Sakura, menj pihenj, tudom, hogy kimerültél. -  Sakura néhány másodpercig a semmibe meredt, majd csak bólintott. Haza ment, ahogy Tsunade utasította. Sakura nem volt egyedül, családja és barátai vették körül, de Hinata... ő egyedül volt.

Másnap reggel Hiashival és a Hyuuga háztartással:

- Hanabi, Neji, gyertek velem. - mondta Hiashi szigorú hangon, és mindketten azonnal tudták, hogy valami történt. Neji kíváncsi volt Hinata és társai tartózkodási helyére. Kiba, Shino, Akamaru és Hinata pár nappal ezelőtt vissza kellett volna térniük missziójukról.

"Valami történhetett, ez nem lehet jó" - merültek fel Neji aggasztó gondolatai.

- Van valami fontos, amit el kell mondanom nektek. Ez mostantól csak hármunkra tartozik.
-Hinatát és a Haruno lányt elfogta az Akatsuki-k, Harunonak sikerült elmenekülnie, és elmondta nekünk, hogy Hinata nem sikerült. Tegnap este küldtem érte egy 3 shinobis csapatot, Shijo, Yukio és Samara Hyuuga. Nem jöttek vissza mégis küldtek egy levelet, amelyben megerősítették Hinata halálát a rejtekhely közelében. Hinatát valószínűleg ismét elkapták és megölték.

Neji lélegzete leállt: - T... Tessék? - halkabb volt, mint egy suttogás.

- Ma bejelentem a Hyuuga klán új örökösét. - mondta, miközben büszke vigyorral és csillogó szemmel nézett Hanabira. Ezzel felállt, és döbbenten hagyta Neji-t, mintha mi sem történt volna. 
- A nővérémnek meg kell könnyebbülnie, hogy nem kapja meg a címet. Remélem, hogy halála gyors és fájdalommentes volt. - mondta Hanabi és Neji felé fordult. Neji nem tudta elhinni, hogy ez valóság. Ez volt a családja?

"Ez nem lehet igaz" - gondolta éskiviharzott a szobából, a Hokage-toronyhoz rohant.
- Hokage-sama! Mi történik, kérem mondja el! - nem tudta visszafogni a dühét. Meg kellett védenie unokatestvérét, mert apja halála után már csak ő maradt. Hinata olyan fiatal volt és nagyon szüksége volt rá Hyuga-háztartásba. Bár naiv volt, a lágy szívű és tisztességes lány megmenthette volna ezt a kegyetlen klánt, ha ő lesz a vezető. De sajnos Hanabi, az utód, amelyre régóta vágytak, csak a korábbi szabályokat és előírásokat követte. Akárcsak kegyetlen apja. Semmi sem változik, sem most, sem soha.

Tsunade részegen és lehangoltan ült az íróasztalánál, több mint 10 szaké palack hevert a földön.
- Hinataért jöttél? Nem hallottad? Halott. - lehajtotta a fejét az asztalra és elaludt.