Engedj be-Lando Norris

Ötödik rész

~ másnap reggel ~

•Lando szemszöge•

Mikor reggel felkeltem Lila szokásosan nem volt mellettem. Lementem a konyhába reggelizni és vártam a többieket. Lila és Flo már hamar elmentek vásárolni. A többiek nem igazán akartak felkelni így gondoltam felhívom Carlos-t:

- Landooo

- Carlooos

- Hogy vagy Carlos milyen a szabadság?

- Köszi jól vagyok, kellemes és csendes. Te veled mi újság?

- Semmi különös éppen nyaralni vagyok a családdal és Lila családjával.

Carlos meglepődött, hogy Lilá-ékkal vagyunk mivel mi ketten nem igazán jöttünk ki egészen idáig.

- Egy szobába kerültem vele- mondtam Carlos-nak aki csak nézett rám.- Mondj már valamit kérlek!

- Most mit akarsz, hogy mondjak?

- Nem tudom akármit- kérleltem

- Próbáljátok nem megölni egymást ameddig ott vagytok, jó?

- Igyekszem de eddig amúgy sem volt egy vitánk sem amióta itt vagyunk szóval ez már haladás.

- Nahát nem is hiszek a fülemnek, ti ketten egy szobába és nincs vita?- mondta kicsit nevetve magában

- Nem is találkoztatok honnan tudod, hogy sokat vitázunk alapból?

- Ezt most komolyan kérdezed? Akkor amikor össze vesztettek valamin mindig engem hívtál fel, hogy már megint össze vesztettek. Aztán anyukád is mondta, hogy amikor véletlenül magatokra hagynak akkor is csak a kilábalást lehet hallani.

- Ohh.

- Hát ja. Most mennem kell majd hívj ha valami érdekes is történik.

- Okes, persze szia!

- Szia!- Ezzel le is raktam a telefont és akkor lépett be anya a konyhába.

- jó reggelt drágám! Kivel beszéltél?

- Jó reggelt! Csak Carlos-al- nyomtam egy puszit az arcára.- Mi a mai program?- érdeklődtem.

- Ma azt csinálsz amit akarsz mivel a lányok elmentek gondolom ti is elmehetnétek a fiúkkal valamerre.

- Ja, majd ha felkeltek meg beszélem velük.

Miután felkeltek a többiek is megbeszéltük a fiúkkal, hogy VR-ezünk( virtual reality szemüveg) olyan sokat játszottunk, hogy mindenki kidőlt a nappaliban és csak vacsorára keltünk fel. Addigra már a lányok is vissza értek. Ők is egy kicsit megviseltnek tűntek az egész napos vásárlástól.

~Lila szemszöge~

Egész nap a boltok között járkáltunk és nézelődtünk Flo-val. A nap végére már semelyikünk sem érezte a lábát. Később mikor vissza értünk a házba már a fiúk is ki voltak dolga a nappaliban és csak a vacsorára keltek fel. Mindenki gyorsan agyba ment és aludt.

Reggel kivételesen én keltem a legkésőbb. Őszintén nem csodálkozom általában nem vásárolok ennyit vagy beszélek mivel igen kevés barátom van. Persze vannak csak nem minden nap tartom velük a kapcsolatot.

Mikor leértem már csak Lando maradt a konyhába aki éppen a telefonján beszélt valakivel. Lando a telefonon:
- Igen én is szeretlek még egyszer Bocsi, hogy nem hívtalak tegnap csak nagyon fáradt voltam. Puszi szeretlek!- ezzel le is rakta a telefont

- Jó reggelt lila- köszönt mosolyogva

- Jó reggelt Lando- villantottam egy kamu mosolyt és mentem is a kávéfőző felé.

Miután elkészült a kávém kiültem a teraszra és néztem ahogy a sirályok repülnek és hallgattam a hullámok nekicsapódását a parton lévő követnek.

Ma senkinek nem volt kedve semmit csinálni így-úgy döntöttem, hogy elmegyek a partra és csinálok néhány fotót a kilátásról. Éppen fotóztam volna egyet amikor egy ismerős embert láttam meg a lencsében. Gyorsan hívtam anyát aki szerencsére fel is vette.
- Anya értem tud valaki jönni gyorsan ha lehetne.

- Persze, de mi történt?

- Majd elmondom ha vissza értem.

- Lando megy érted!

- Rendben köszi!- ezután ki nyomtam a hívást és gyorsan be mentem egy kávézóba.