Hatodik rész

999 31 0
                                    

Mikor beértem a kávézóba kértem egy jeges teát és leültem egy asztalhoz, hogy várjam Landót. Miközben elmerültem a gondolataim között miközben kifelé néztem az ablakon. Olyan nyugodt volt minden de bennem mégis ott volt az a kellemetlen érzés ami valószínűleg mindig is velem lesz.

Azt vettem észre, hogy valaki megjelent a velem szemben lévő széken és engem nézett. Ránéztem, hogy ki az mivel Lando volt az,nála is volt egy tea de neki elvitelre volt szóval gyorsan megírtam és megint csak kinéztem egy utolsó pillantra az ablakon és feláltam a székből. Ő is követte a mozdulatot és mivel már fizettem így elindultunk az ajtó felé. Köszöntem az ott dolgozóknak és magam elé engettem Landót, hogy mutassa az utat a kocsija felé.

Valószínűleg rá jöhetett, hogy nincs sok kedvem a beszélgetéshez így a házhoz vezető út csendben telt.

Mikor vissza értünk én röktön felmentem és vettem egy forró relaxáló fürdőt. Meggyujtottam néhány illat gyertyát és csöpögtettem néhány csepp levendula olajat.

A fürdő után egyből ágyba mentem és el is aludtam miközben az agyam végig a múlton kattogott. ''Ha ott lettélvolna ez nem történt volna meg. Megakadályozhattad volna.A te hibád, hogy ez történt.'' Ilyen kellemes gondolatokkal aludtam el. Néhány még másnap reggel is a fejemben voltak de felvettem az állarcot amit már elég régota viselek körülbelül mióta megtörtént a baleset 2 éve.

Mivel járok pszichologushoz így sokat segít ha beszélek vele erről vagy akárm másrol. ezért is szeretm a lovaglást mivel rám az valamiféle tarápiás hatással is van.

Miután lementem nyugtáztam, hogy megint én keltem elsőként habár Lando nem volt az ágyban a konyhába menet láttam, hogy a nappaliban aludta még mélyen a kanapén. Csináltam magamnak egy bögre téát és megint csak kiültem az erkélyre.
Egy idő után mindenki kezdett leszálingozni és Flo csatlakozott hozzám az erkélyen.

- Hogy vagy?­- kérdezte és közben fürkészte az arcomat

Ránéztem és villantottam egy kamu mosolyt amiről biztos, hogy tudja, hogy nem őszinte mivel elég régota ismerjük egymást ahoz, hogy tudjuk mikor hazudik a másik és mikor nem
- Egész jól. -mondtam minnél hihetöbben.

- Ugye tudod, hogy velem bezséhetsz- kérdezte még mindig az arcomat fürkészve mire levezettem a tekintetemet róla és inkább a teámat néztem ami az idő alatt már ki is hült.

- Persze tudom, csak még mindig nehéz.- a szemem kezdett megtelni könnyekkel így kénytelen volta a fejemet felemelni és inkább az eget vizslattam

- Tudom de egyszer túl leszel rajta és megint boldog leszel. Annyi időd van amnnyit szeretnél nem sürget senki mi itt vagyunk neked.-mondta egy kis mosollyal az arcán.

- Tudom és ezert nagyon hálás vagyok.-a mondat végén ránéztem és biztatóan rá mosolyogtam amivel jeleztem, hogy tényleg kezdek jobban lenni.

Most reggel nem én csináltam reggelit így anya szólt nekünk, hogy kész a kaja. Végre mindenkinek sikerült leülnie az asztalhoz és mindenki elkezdett enni. Tojás volt bacon-nel az egyik kedvencem. Reggeli után senkinek nem volt programja így Flo-val csajos napot tartottunk ami annyiból állt, hogy sok filmet néztünk és együtt csináltunk arc maszkokat. A nap végén mind a ketten megint csak kifáradtunk és mind a ketten a nappaliban aludtunk el.

Reggel arra keltünk Flo-val, hogy valaki fel-alá járkál és közben próbál nem kiabálni ami néha sikerül néha nem. Mivel nem hallottuk hogy miről beszél vagy egyáltalán ki beszél úgy döntöttünk, hogy fel megyünk és megnézzük. Lando volt az éppen a fejez fogta idegességében és leült az ágyunk szélére. Végül már nem mondott semmit csak lerakta a telefont és tenyerébe hajtotta fejét.

Még sosem láttam ilyen idegennek szóval nem nagyon akartam megzavarni vagy esetleg magamra haragítani ha elakarja mondani így is elmondja de lehet, hogy majd este rá kérdezek nála.

Flo-val ismét elmentünk és most ketten kezdtünk el reggelit csinálni a többieknek.

Valószínűleg nem csak mi voltunk az elsők akik felkeltek Lando-ra így mindenki hamar lejött reggelizni.

Engedj be-Lando Norris Место, где живут истории. Откройте их для себя