Vaktöltény •𝑏𝑒𝑓𝑒𝑗𝑒𝑧𝑒𝑡𝑡•

Tizenhatodik fejezet

Jimmy óvatosan lopózott Nadia mögé, aki még mindig próbálta helyreállítani laptopját. Idegesen fújtatott, miközben újra és újra kudarcot vallott. Hála Summernek, az egész gépe mehetett a kukába. A rajta lévő fájlokkal együtt.

-Hogy haladsz? - kérdezte a fiú, miközben átölelte a lányt.

-Sehogy. - mormogta a déli és dühösen lökte el magát az asztaltól, majd huppant le ágyára. - Minden odaveszett. -suttogta megtörten és kezeibe temette arcát.

-Sajnálom. - nézett végig a lányon Jim, majd ölelésébe vonta őt. - Ha bármiben segíthetek, csak szólj.

-Vissza tudsz menni az időben, hogy figyelmeztess, ne bízzunk meg Summerben? -vonta fel szemöldökét kíváncsian. - Vagy Elizabethben, tököm tudja mi az igazi neve. - tette hozzá.

-Nem, az sajnos nem áll módomban. - nevetett fel az afroamerikai és egy puszit nyomott Nadia arcára. - De szereztem neked egy új laptopot, ha az vigasztal. - mondta Jimmy, majd felpattan és a táskájához sétált, amiből előhúzta a gépet. - Nem teljesen ugyan olyan, mint az előző, de remélem megteszi. - nyújtotta oda a készüléket a délinek egy lágy mosoly társaságában.

-Köszönöm Jim, nem is tudom hogyan hálálhatnám meg. - pattant fel a lány az ágyról és egyből a fiú nyakába ugrott. - Sajnos a fájlokat már nem kapom vissza, de tényleg nagyon köszönöm. - nézett bele mélyen az afroamerikai szemeibe.

-Érted bármit Nad. - tekintett le a délire, majd egy gyors csókba invitálta a lány. Ajkaik összefonódtak, miközben Jimmy még közelebb vonta magához derekánál fogva.

Mikor elváltak, Nadia hálásan pillantott fel a fiúra. Az elején csak egy könnyed románcnak indult kapcsolatuk, de minél több időt töltöttek együtt, annál inkább kezdtek el kötődni egymáshoz. Szépen lassan a déli azon kapta magát, hogy beleszeretett a fiúba és ez kölcsönösen is igaz volt. Többé már nem a fizikai kontaktus volt a lényeg, hanem az érzelmi összeköttetésük, és ez mindkettőjüket megrémisztette.

-Sanchez hív titeket. - rontott be a szobába Káin, ismét kopogás nélkül. Nadia és Jimmy hirtelen váltak szét és zavarodottan meredtek a bérgyilkosra.

-Haver. - tárta szét karjait az afroamerikai. - Legközelebb kopogj. Légyszíves!

-Abban mi a buli? - vonta fel szemöldökét és egy játékos mosolyra húzta ajkait. - Nyugi, ha úgy hallom, hogy akcióztok, majd visszafogom magam. - Kacsintott rá a párosra, mire ők ijedten néztek össze. - Ne vágjatok már ilyen képet. - nevetett fel a férfi. - Mindenki tudja, hogy mi van köztetek.

-Mindenki? - kérdezett vissza a déli feszülten.

-Mindenki. - nézett rá a lányra Káin cinkosan. - Sanchez is. De ne aggódjatok, addig nem érdekli, amíg munka közben rendesen viselkedtek. És most indulás. - sürgette meg a többieket türelmetlenül.

Az étkezőben mindenki ott volt, leszámítva Victroiat. Sanchez maga elé meredve lépett ki a tömeg elé és gondolkozva járt fel-alá. A többiek mind kíváncsian meredtek vezetőjükre.

-Nem akarom elhúzni a beszélgetést. - szólalt fel végül. - Reggel Summer segítségével összeállítottuk a következő bevetésünk tervét, így át is adom neki a szót. - mondta, majd a lányra emelte tekintetét és intett fejével, hogy sétáljon ki mellé. Nadia és Carter dühösen bámultak Elizabeth után, míg Káin szigorúan mérte végig őt.

A lány a falon heverő parafa táblához lépett, majd felragasztotta rá a hatalmas lapot, amihez aznap jutott hozzá.

-Ez meg mi? - kérdezte Aiden ellenségesen.